175705. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet harangszelvényű csúszóíves vágatbiztosító acélszelvények összekapcsolására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175705 Bejelentés napja: 1977. I. 14. Közzététel napja : 1980. III. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. IV. 30. Nemzetközi osztályozás: (BO—1650) E 21 D 11/22 Borsodi Károly oki. bányagépészmérnök, Sajószentpéter Füzy Tibor oki. bányamérnök, Miskolc Gönczi Ferenc bányatechnikus, Miskolc Szécsy István oki. bányamérnök, Miskolc Szerkezet harangszelvényő csúszoíves vágatbiztosító acélszelvények összekapcsolására 1 A találmány tárgya szerkezet harangszelvényű csúszóíves vágatbiztosító acélszelvények összekapcsolására, amely kengyelből és feszítőelemből áll. A szénbányászatban a főfeltáró bányatérségek nagyrészét 3,0—3,5 m átmérőjű szelvényekkel hajtják ki és 5 acélszerkezetekkel biztosítják. A biztosítószerkezetek ívei harangszelvényű 21 vagy 25 kp/fm súlyú idomacél Ivekből készülnek, és az ívek közötti súrlódásos kapcsolat létrehozására két elemből álló kengyeles, U- csavaros kötőelemet szoktak alkalmazni. Ezt a kötő- 10 elemet közelebbről a NIMSZ 10146—7 szabvány határozza meg. A vágatbiztosító acélíveket általában négy szegmensből a helyszínen szerelik össze, és az egyes szelvények egymást mintegy 40 cm hosszban átlapolják. Az átlapo- „15 lási helyeken a szelvényeket a hivatkozott kötőelemek kapcsolják össze. A hagyományos kialakítású kötőelemek alkalmazása többrendbeli műszaki és megbízhatósági problémát vet fel. Ezeket a problémákat a „Bányászat” 1976. június 20 hónapban megjelent különszámában Bodonyi József— Benecz István „A csúszóíves vágatbiztosító szerkezetek teherbírását befolyásoló tényezők” című cikke részletesen elemzi. A cikkből kitűnik, hogy a szabványos kialakítású 25 hivatkozott kötőelem a gyakorlati követelményeket több szempontból nem elégíti ki. A teljesség igénye nélkül említjük, hogy ezekből a kötőelemekből minden szelvénycsatlak ozásnál 2—2 darabot kell alkalmazni, és ezzel mintegy 8—10 Mp összekapcsolási erőt lehet 30 2 biztosítani. A kengyelt szorító ún. pipacsavarok szilárdsága a szorítóerő növelésének határt szab, ugyanakkor az erő a kengyelen keresztül nem egyenletesen terheli a két egymást átlapoló harangszelvényű acélívet. A cikkben a szerzők javaslatot tesznek egy egyenszilárdságra méretezett kengyeles-csavaros kötőelem alkalmazására, amelynek lényege abban áll, hogy a szorítócsavar nagyobb szilárdságú acélból készül, és ezért nagyobb feszítőerő átvitelére alkalmas. Az itt javasolt kengyel jobban követi a harangszelvényű acélív alakját. A leírt mérési eredmények nagyobb, mintegy 17 Mp értékű kapcsolóerőt említenek. A kengyeles-csavaros összekötő elemek a cikkben említett tulajdonságokon túlmenően néhány további olyan hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek részben megbízhatóságukat, részben pedig gazdaságosságukat befolyásolják. Ezek közül kiemelkedő jelentősége van a szorítóerő időbeni csökkenésének. A szorítócsavarok a szelvényekre támaszkodó kengyel konzolosan kinyúló részét feszítik, és a feszítőerő a kengyel anyagát hajlításra is igénybe veszi. Idővel a kengyel anyaga kifárad, és a szorltóerő csökken. A megfelelő szilárdság biztosítása érdekében a csavarokat időszakosan utánhúzással feszített állapotban kell tartani. A hagyományos kialakítású kengyeles kötés hátránya ezenkívül, hogy az acélívek túlterhelésekor, ha azok egymáshoz képest elcsúsznak, a szorítóerő rohamosan lecsökken, illetve az igénybevétel után az acélív esetleges deformációja eredményeként a szorítóerő értéke egyre 175705
