175614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminium, horgany szinesfém, stb anyagú, bonyolult alakú tárgyak, főként iparművészeti tárgyak öntéssel való előállítására
175614 6 leválasztott habanyag réteg és a habanyag öntőminta közé. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy az öntőminta habanyaga elégésének, illetve elgázosodásának késleltetését a védő réteg anyagminőségének és/vagy vastagságának megválasztása révén szabályozzuk. A találmány szerinti eljárás további jellemzője, hogy az olvadt fém áramlásának útjában az átömlési keresztmetszetet időlegesen, részben vagy teljesen elzárjuk és ennek révén az olvadt fém áramlásának irányát időlegesen befolyásoljuk. A találmány szerinti eljárás jellemzője az is, hogy az öntvény felületére erősíteni kívánt, öntvény anyagától eltérő anyagú idom, illetve díszítő elem helyén az öntőminta habanyagában mélyedést képezünk, a mélyedés mögött a formaüreg homokfaláig érő védő réteget alakítunk ki, az idomot, illetve díszítő elemet a mélyedésbe ragasztjuk és a habanyag öntőmintát az idommal, illetve díszítő elemmel együtt ágyazzuk be a formahomokba. A találmány szerinti eljárást részleteiben az önteni kívánt tárgyaknak rajzon vázolt példaképpeni kiviteli alakjaival kapcsolatban ismertetjük. Az 1. ábra egy a találmány szerinti eljárással hibátlanul önthető alumínium vagy bronz tárgy öntéséhez használható habanyag öntőminta nézete, amely öntőminta már az öntőszekrényben levő homokba ágyazott állapotban van. A 2. ábra egy már szintén a homokba ágyazott, például alumínium vagy horgany anyagú képkeret vagy tükörkeret öntéséhez használható habanyag öntőminta nézete. Az 1. ábrán látható habanyag öntőminta stilizált emberalakokat mutat, amelyet az ismert eljárások alkalmazása esetén általában kör keresztmetszetű rudakból és lemezekből, szalagokból állítanak elő. A tárgy részeit a rudak hajlítása, lemezek kivágása és hajlítása, valamint a kellő formára hajlított részek összehegesztése révén állítják össze kész figurává. Ez aránylag hosszadalmas munkát kíván és nem lehet elérni, hogy a sorozatban legalább két egyforma darab legyen, noha a kívánt művészi hatás csak akkor biztosítható, ha a sorozat minden egyede olyan, amilyenre a művész az első darabot készítette. Hátrányos az is, hogy a tárgy — ebben az esetben emberi alak — előállításához eléggé drága félkész árut kell kiinduló anyagként használni. Mindezeknek a hátrányos jelenségeknek az az okozója, hogy az ismert eljárásokkal az ilyen alakú tárgyakat nem lehet öntéssel készíteni, mert a keresztmetszetek mindenütt nagyon kicsik. A találmány szerinti eljárással az 1. ábrán látható tárgy egyszerűen és pontosan elkészíthető. A tárgynak, figurának első példányát például gipsz ágyba nyomjuk és a gipsz megkötése után ebből kiemeljük. A gipsz ágyban benne marad a tárgy egy részének lenyomata, negatívja. További gipsz ágyakat készítünk, amelyekben a tárgy további részleteinek lenyomatait, negatív-5 jait készítjük el. Amikor valamennyi részlet ilyen lenyomata elkészült, a gipsz ágyakat — kellő mértékű lefaragás és alakítás után — öszszeállítjuk úgy, hogy ezek összeillesztése után létrejön a gipsz ágyak között a tárgy alakjának megfelelő alakú és méretű üreg. Ebbe az üregbe — ismert módon — polistirol, polietilén vagy hasonló anyagot öntünk és ezt habosítjuk. A nyert habanyag idom képezi a következőkben az öntőmintát. Az ilyen habanyag gyakorlatilag maradék nélkül égethető el, illetve gázosítható. Az előállított teljes gipsz ágy révén annyi habanyag öntőminta készíthető, amennyi szükséges a sorozat előállításához. A habanyag öntőminta elkészítése után megvizsgáljuk, hogy az önteti kívánt tárgynak melyek azok a helyei, amelyeken öntés közben sérülés, meghibásodás következhet be. Az 1. ábrán vázolt tárgy esetében ezek a helyek az 1, 2, 3, 4, 5, 6 és 7 helyek. E helyeken aránylag éles sarkok és elágazások vannak, ahol fennáll annak veszélye, hogy az áramló olvadt fém a habanyag gyors elégése után megrongálja a most már támasz nélkül maradt homokfal sarkait. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a veszélyeztetett helyek mindaddig védve, megtámasztva maradjanak, amíg az olvadt fém ezek mellett intenzíven, aránylag nagy sebességgel áramlik. Ennek elérésére a habanyag öntőmintának e helyekhez tartozó részein a habanyag egy rétegét — például áramforráshoz kapcsolt, izzó ellenálláshuzallal — leválasztjuk a habanyag öntőmintáról. A leválasztott réteg belső oldalára ecsettel, szórással vagy más ismert módon olyan réteget viszünk föl, amely a habanyag szerkezeténél tömörebb szerkezetű, a hőt kevésbé vezeti, nem ég és nem gázosodik, vagy legalább is nem olyan nagy sebességgel, mint a habanyag. A felvitt réteget kellő módon megszárítjuk és az öntőmintáról leválasztott habanyag réteget — a rávitt védő réteggel befelé —■ visszaragasztjuk a habanyag öntőmintára. A védő réteg anyagául elégő, illetve elgázosodó, kevés és könnyen eltávolítható maradékot hátrahagyó anyagokat használunk. Ilyen anyag lehet például ásványi anyag, mint gipsz, agyag, cement, vagy lehet fémoxid, fémpor és fémfólia is. A szemcsés anyagokat például polivinilaceiát, pilivinilpropionát vizes oldatával diszpergalt állapotba hozzuk, és a nyert anyagot a habanyag rétegre való felvitele után aránylag nagy relatív nedvességtartalmú levegőben, a habanyag lágyulási hőmérséklete alatt szárítjuk. Az 1’, 2’, 3', 4’, 5’, 6’ védő rétegek öntés közben megakadályozzák, hogy a közöttük és homokfal közötti habanyag réteg — amelyet az öntőminta készítése során leválasztottunk a gipsz ágyban létrehozott teljes öntőmintáról — mindjárt az öntési művelet megkezdésekor elégjen. Ez a réteg a habanyag réteget mindaddig védi az elégéstől, illetve elgázosodástól, amíg az öntőüreg túlnyomó részében levő habanyag öntőminta el nem ég, azaz az öntőüreg, illetve formaüreg túlnyomó része meg nem telik az olvadt fémmel. Ekkor a fölsorolt védő rétegek átszakadnak vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3