175611. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3.5.5-trimetilhezanoil-ferrocén előállítására
3 175611 4 rendkívül hatásos. Vashiány-diétán tartott fiatal hímpatkányok megbetegedését, így a késleltetett testsúlygyarapodást a hemoglobin, hematokritszám es a vér vasszintjének csökkenését, továbbá a vörösvérsejt-száin kisebb mérvű csökkenését teljesen megszüntethetjük, ha a vegyületet 1,6 mg vas/kísérleti állat dózisban az első és harmadik nap és 5,2 mg vas/kísérleti állatnak megfelelő adagokban a 27. és 29. kísérleti napon a 46 kísérleti nap végéig adagoljuk. Ugyanez a hatás megfigyelhető vashiányos táplálékon tartott 11,8 g-os kezdeti testsülyú fiatal egereknél is. 6 vérvétellel 12 napon belül patkányon vérszegénységet váltunk ki, ez a vérszegénység háromszori 150 mg hatóanyag/kg testsúly dózisban 14 nap leforgása alatt egyidejű vasmentes tápanyagadagolással teljes mértékben megszüntethető. A kísérleti időszak végén a patkányok a velük azonos testsúlyú normál táplálékon tartott kontroli-állatokhoz képest fokozott májferritin értékkel és a májferritin magasabb vastartalmával jellemezhetők. A vegyület perorálisan beadva jól felszívódik. A változatlan anyag vizeletben való kiürülése patkánynál egyszeri 300 mg/kg dózis után a megengedett ppm határ alatt van. Az anyag igen kismértékben toxikus, a dosis letalis media patkányon 8260 mg/kg, egéren 2950 mg/kg (Miglyol 812-ben adagolva). A vegyület a májban anyagcsere útján lebomlik, vagyis vas válik szabaddá és ferritinbe további adagok esetében a ferritinbe és Iysosomás úton hemosziderinbe épül be. Normál kísérleti állatoknál ismételt adagolás esetén a szervezetben vasfelesleg képződik. Egyszeri vagy kétszeri adagolás után fokozott apoferritin-szintézis indul meg a májsejtekben ami a májferritin magasabb vastartalmát eredményezi. A ferritinfehérje biokémiai meghatározása és vastartalma alapján kimutatható mechanizmus patkányon, tengerimalacon és kopón kvantitatív úton is meghatározható, továbbá szövettani összehasonlító vizsgálatokkal bizonyítható. A ferritin felszaporodása és magasabb vastartalma berlini-kék reakció útján is kimutatható a májsejtek citoplazma részének egyenletes kék árnyalatából és adott esetben finom kék szemcsék alakjában képződő hemosziderinből. A találmány szerinti vegyületek erőteljesebben növelik a vérképzéshez hasznosítható vas mennyiségét a májban, mint az ismert ferrocén-származékok. Az összehasonlító vizsgálatokat a 2 a—2d jelű vegyületekkel végeztük el. A 2o, 2c és 2d vegyületeket a 819 108 számú nagy-britanniai, a 2b vegyületet a 879 504 számú nagy-britanniai, szabadalmi leírás ismerteti. Megkívánjuk itt azt jegyezni, hogy szakirodalmi adatok szerint (Brit. J. Pharmacol 24, 352,1965) a 2d jelű vegyület a vas hasznosíthatósága szempontjából optimális tulajdonságokkal rendelkezik. Az előbbiekben említett vegyületeket konkrétan az alábbiakban ismertetjük: 2a) hexahidro-benzoil-ferrocén 2b) 1,1 '-di-(3,5,5-trimetil-hexanoil)-ferrocén 2c) l,r-di-hexahidro-benzoilferrocén 2d) l,l'-di-neopentil-ferrocén A vegyületeket 52,2 mg Fe/kg állattestsúly dózisban 6 hímpatkánynak és 6 hímegémek két egymásutáni napon adagoltuk. A második adagolás után 24 órával az állatokat megöljük. Szövettani vizsgálat alapján a találmány szerinti vegyület a 2a) és 2b) jelű vegyülethez képest sokkal erősebb vas-ferritin-szint növekedést mutatott, emellett még járulékosan egyes hemosziderin-szcmcsék is megfigyelhetők volíak. A 2c) és 2d) vegyületek nem eredményeztek szövettani vizsgálattal értékelhető májferritin-növekedést. Ezt az eredményt erősitette meg a májferritin-fehórje vizsgálat és a májferritin-feherje vastartalmának vizsgálata is (lásd a táblázatot). Ferrit int a májból hő hatására történő denaturáiással, ammóniumszulfátos frakcionálással és gélszűréssel izoláltunk ; a proteint aminosav-analízis és vastartalom alapján atom abszorpciós vizsgálattal határoztuk meg. A táblázatból látható, hogy a találmány szerinti 1 jelzésű vegyület a 2a—d) ismert vegyietekhez képest a ferrit inprotein és ennek vastartalma szempontjából lényegesen jobb hatást fejt ki. A találmány szerinti vegyületek gyógyászati készítményeiben hatóanyagként alkalmazhatók, előnyösen elsősorban perorális adagolásra. A készítmények a hatóanyagot önmagukban, vagy más anyagokkal elkeverve tartalmazhatják. Az adagolt dózis nagysága természetesen a kívánt kezelés jellegétől és az adagolási módszertől függ. A perorális adagolás esetén kielégítő eredményt értünk el 10—300 mg hatóanyag/kg állattestsúly dózissal; a humán alkalmazásnál a napi adag 50—1000 mg hatóanyag/személy között változhat, az egyes dózis értéke 50—1000 mg. célszerűen 50—250 mg lehet; naponta 1—3-szor adagolva. A perorális adagolásra készítményként tabletta, kapszula, alkoholos, vagy olajos szuszpenzió illetve oldat jön számításba. A tabletta és drazsé közömbös hordozóanyaga például magnéziumkarbonát, laktóz, sztearinsav, tejcukor, kukoricakeményítő, adott esetben egyéb adalék, például magnéziumsztearát kíséretében. A készítőiéi y mind száraz, mind nedves granulátum alakjában ^készíthető. Olajos vivőanyagként vagy oldószerkért elsősorban a növényi, állati, vagy szintetikus olajok, így csukamájolaj vagy napraforgóolaj jön számításba. A hí tóanyagok paszta, rágógumi vagy rágótabletta, iható a npulla formájában, vagy élelmiszerekkel kombinálva i ; elkészíthetők. A készítmények más farmakológiái szempontból aktív komponenseket, így vitaminokat, p( Idául B12 vitamint, C vitamin vagy folsavat, fájdalomcsillapítószerként acetilszalicilsavat vagy anthelmirtikus hatóanyagokat is tartalmazhatnak. A készítőiéi yek adalékanyagként tartalmazhatnak továbbá konzerváló és stabilizálószereket, édesítőszereket vagy aroma; dó anyagokat. A perorális alkalmazásra megfelelő készítmény például a zselatinkapszula, amely Mygliolban oldva 150 mg hatóanyagot tartalmaz. A találmányt a következő példák kapcsán közelebbről szemléltetjük : 1. példa 37,2 g (0,2 mól) ferrocén és 39 g (0,22 mól) izononánsavklorid 600 ml metilénkloridban készült és 5 °C-ra lehűtött oldatához kisebb részletekben 120 perc leforgása alatt egyenletes ütemben 29,3 g (0,22 mól) aluminiumkloridot adagolunk. A reakcióelegyet 1 és 3/4 óra hosszat 10—15 °C közötti hőmérsékleten még utókeverésben tartjuk, az ibolyaszínűre elszíneződött oldatot 1,5 liter jeges vízre öntjük, kirázzuk, a szerves fázist leválasztjuk és egymást követően vízzel, telített vizes nátriumhidrogénkarbonát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
