175604. lajstromszámú szabadalom • Bányamentő biztonsági berendezés
3 175604 4 olyan fizikai jelet tudunk létrehozni, amivel a bányában semmilyen más tárgy nem rendelkezik. Ha mármost e sugárzott jelet egy olyan vevőberendezéssel fogjuk, amelyet a megfelelő helyen rögzítettünk, majd ezt a jelet a szükséges szintre erősítjük, a felerősített jel segítségével a szállítóhevedert működtető motort ki lehet kapcsolni, tehát a szállított személy túlhaladása megakadályozható. A találmány szerinti berendezés további előnyei: 1. megállapíthatjuk az omlás alá került dolgozó tartózkodási helyét. 2. Módunkban áll a föld alá leszállt személyek megszámlálása. 3. Mód van arra is, hogy az egyes mezőnként leszállt dolgozók létszámát megállapítsuk. A berendezés további részét képezi a vevőfej előerősítővel, az erősítő és végerősítő fokozat, elektromágneses jelfogóval, végül egy hálózati tápegység. A találmány jobb megértése és annak részletesebb ismertetése érdekében az egyes részegységeket feltüntető rajzokat mellékeltem a leíráshoz. A rajzokon az 1. ábra az oszcillátor kapcsolási elrendezését, a 2. ábra az előerősítővel felszerelt vevőfej kapcsolási elrendezését, a 3. ábra az erősítő és végerősítő fokozat kapcsolási elrendezését, végül a 4. ábra a hálózati tápegységet szemlélteti. Az 5. ábrán az oszcillátor beépítésének módját mutatja be. Az 1. ábrán látjuk a minden föld alatt dolgozónál kötelezően előírt bányászlámpa akkumulátor dobozába beszerelt, találmány szerinti bányamentő oszcillátor kapcsolási elrendezését. Ez az oszcillátor egy T| tranzisztorral működő, önrezgő fokozat. A rezgés frekvenciáját ferritrúdra tekercselt L| induktivitás, és a vele párhuzamosan kapcsolt C| kondenzátor határozza meg. Az oszcilláló létrejöttét egy további C_> kondenzátor és vele párhuzamosan kapcsolt Rt ellenállás biztosítják. Az L| induktivitásra kapcsolt Rt ellenállás áramkorlátozás szerepét tölti be. A Cj kondenzátor és R> ellenállás közösített kimenetére csatlakozik a T| tranzisztor bázisa, amelynek emittere a tápfeszültség pozitív sarkára csatlakozik. A tranzisztorral felépített oszcillátor földelt emitteres kapcsolásban működik. Az önrezgő kapcsolás frekvenciáját az LC tagok időállandója határozza meg. A rezgőköri tekercset a visszacsatoló tekerccsel együtt azért helyeztük ferritrúdra, hogy a kisugárzási hatásfok nagyobb legyen. A kisugárzási hatásfok növelése egyébként célszerű, mert az oszcillátor fogyasztása a lámpa egyszeri töltéssel elérhető üzemidejét csak percekkel csökkentheti. Az oszcillátor rendkívül kicsi áramfelvétele miatt minimális a tranzisztor és egyéb alkatrészek terhelése, ennélfogva az oszcillátor élettartama végtelennek tekinthető. Az oszcillátor műgyantával kiöntve a fejlámpa akkumulátorának fedelében van elhelyezve. Beépítéskor külön ügyeltünk a beépített alkatrészek megfelelő rögzítésére, a villamos kötésekre, hogy ezek a töltéskor keletkező maróhatású lúggőzöktől védve legyenek. Mint a rajz ismertetésénél már említettük, a kapcsolási elrendezésbe egy Rí áramkorlátozó ellenállást kapcsoltunk be, mely az esetleges meghibásodáskor fellépő zárlati áramot van hivatva korlátozni. Gyakorlatilag ennek értéke 16 mA, amely az égő áramfelvételének 7,2°/o-a. Az oszcillátor tápvezetékének pozitív sarkát a fejlámpa akkumulátor felőli csavarja alá rögzítendő, a negatív sarokba beépített, saruval ellátott vezetékdarab segítségével a töltőcsatlakozás negatív pólusának csavarja alá rögzítjük. Az oszcillátor által kibocsátott jelek vételére szolgál a bánya megfelelő helyén rögzített vevőberendezés. A vevőkészülék irány- és jel érzékenységét a felhasználás célja szabja meg. A túlhaladás-érzékelő vevője irányérzéketlen, illetve kisebb érzékenységű, mint az omlás alá került dolgozó keresésére alkalmazott vevőberendezés. A vevőkészülék az alkalmazási célból eredően szélessávú kialakításban van felépítve, tekintettel arra, hogy az üzemben levő valamennyi oszcillátor jelét hangolás nélkül érzékelnie kell. A vevőkészülék több fokozatból van kialakítva. A 2. ábrán az előérzékelővel kialakított vevőfejet ábrázoltuk. Az L-2 induktivitás érzékeli az oszcillátorból kibocsátott nagyfrekvenciás jelet. (E frekvencia gyakorlati értéke 300—400 kHz). A ferritelemes érzékelő vételi lehetőségének távolsága 0,5—15 méter. Az L2 induktivitás egy C3 csatoló kondenzátorra csatlakozik, amely viszont egy Rr, ellenálláson át a Tt, T3, TV, tranzisztorokból álló — önmagában ismert — előerősítő fokozattal van összekötve. A T/, tranzisztor emitterére csatlakozik egy Cp, kondenzátor, amely arra szolgál, hogy a felerősített nagyfrekvenciás jelet kicsatolja. Az előérzékelő önmagában ismert kapcsolási elrendezés, tehát az R.-, ellenállásra egyrészt földelt további R/, ellenállás, másrészt egy Cp, kondenzátor egyik fegyverzete csatlakozik, amelynek másik fegyverzete a Tt tranzisztor emitterével van összekötve, s innen leágazási ponton át egyrészt a C.-, kondenzátor egyik fegyverzetével, másrészt egy R8 ellenállással van öszszekötve. Az Rs ellenállás ezután további Rio, R11 ellenállásokon át csatlakozik a TV, tranzisztor emitterével összekapcsolt Cp, kondenzátor egyik fegyverzetére. A bemenő fokozatban a nagyfrekvenciás jelet egy nagy érzékenységű ferrit antenna érzékeli. Az antenna csatolótekercséről a jel szélessávú erősítő bemenetére kerül, amely a jelet felerősíti. A felerősített nagyfrekvenciás jel egy, a túlvezérléstől védő limiter fokozaton keresztül kerül a következő erősítő fokozat bemenetére. Ez a fokozat nagymértékben frekvenciakompenzált jellegű, így a bányabeli gépek indulásakor keletkező nagyfrekvenciás zavarok kiküszöbölhetők. A 3. ábrán az erősítő és végerősítő fokozat kapcsolási elrendezését látjuk. A C7 kondenzátor a T5 tranzisztor bázisára 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
