175594. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inhalálásra alkalmas labdaccsá formulázott gyógyszerkészítmények előállítására

3 175594 4 betöltés közben, automatikus töltőberendezések használata mellett, továbbá a szállítás és a rak­tározás körülményei között. Az inszufflátor-ké­­szülékben levő tartóban a gömböcskék képesek fluidizálódni, mikor azok finom eloszlatása a cél, és eközben is sértetlenek maradnak, mégis gyó­­gyászatilag hatásos méretű részecskékre hulla­nak szét a tartóból kikerülve. A találmány szerinti eljárással előállított laza labdacsokká formulázott készítmények számos poralakú gyógyszerből készülhetnek. Ezek lehetnek amorf, vagy kristályos formá­ban és lehetnek aprított, például őrölt állapot­ban. Szükség esetén osztályozzák, illetve szi­tálják őket (például légvibrációs szitával), hogy megfelelő méretű részecskéket állítsanak elő. A megfelelő méretű részecskék a vegyület di­rekt kristályosításával is előállíthatok. Célszerűen az inhalálással bevitt gyógyszer olyan méretű részecskéket tartalmaz, amelyek­nek több mint 95 súlyszázaléka 10 mikronnál kisebb, vagyis 0,01—10 mikron közötti, előnyösen 1—4 mikron közötti átmérőjű, a találmány sze­rinti eljárással laza labdaccsá történő formulázá­­sa előtt. Előnyös, ha az egyes gyógyszer-részecskék ön­­maguktól agglomerálódnak mint ahogyan ez a higroszkópos anyagoknál is tapasztalható. Az alábbiakban felsorolunk néhány megfelelő gyógyszert, melyek allergikus légúti megbetege­dések belégzéssel (inhalálással) történő kezelésé­re alkalmasak. Ilyen vegyületek az l,3-bisz(2-karboxi-kro­­mon-5-il-oxi)-pronán-2-ol és az l,3-bisz(2-kar­­boxi-kromon-7-il-oxi)-propán-2-ol és győgyásza­­tilag alkalmazható sóik, valamint a szimpatomi­­metikus aminok (pl. izoprenalin, efedrin vagy izoetarin, illetve ezek sói), antibiotikumok (pl. tetraciklin), szteroidok, enzimek, vitaminok és antihisztaminok. Kívánt esetben gyógyszerek ke­veréke is alkalmazható, így például l,3-bisz(2- -karboxi-kromon-5-il-oxi)-propán-2-ol-dinát­­riumsó (triviális neve dinátrim-kromoglikát vagy kromolin-nátrium) és izoprenalin keveréke hasz­nálható. A találmány szerinti eljárással előállított lab­dacsok egyéb adalékot is tartalmazhatnak, pél­dául hígítókat, színező-, ízesítő anyagokat. Amennyiben a gyógyszer önmagától nem agglomerálódik, például nem higroszkópos, elő­nyös lehet, ha kevés kötőanyagot is keverünk a laza labdacsokba. Alkalmas például kötőanyagként az arab méz­­ga, a tragant mézga, a cellulóz-származékok, mint a karboximetilcellulóz éterei és sói, a dext­­ránok és cukor oldatok. Amennyiben a gyógyszer nem könnyen ned­vesíthető, célszerűen kismennyiségű felületaktív anyagot keverünk a laza labdacsokba és/vagy oldószert használunk a labdacsok előállításához. A kötőanyag, felületaktív anyag vagy oldó­szer alkalmazását azonban lehetőleg elkerüljük a labdacsok készítésénél. Ha a gyógyszer higroszkópos, csekély mennyi­ségű, gőzfázisú vizet adagolhatunk hozzá — amennyiben az egyáltalán szükséges — és ez rendszerint kötőanyagként elegendő. Az anyag nedvességtartalmát az egyes ve­gyületek fizikai tulajdonságainak megfelelően állíthatjuk be. Például a dinátrium-kromoglikát esetében a nedvességtartalmat úgy állítjuk be, hogy a víztartalom célszerűen a laza labdacsok 15 súlyszázaléknál kevesebb, előnyösen 8—11 súlyszázalék legyen. A laza labdacsok méretét a fentiekben meg­adott határok között változtathatjuk, a diszper­­gáló készülék típusának megfelelően. Egy adott készülék esetében meghatározható a laza labdacsok optimális fluidizációjához tar­tozó optimális méret. Ezt például a következő egyszerű kísérlettel lehet meghatározni: azon a készüléken, amelyet amúgyis használni szán­dékozunk, megvizsgáljuk a viszonylag szilárd gömböcskék fluidizációját. Azt is megállapítottuk, hogy a laza labdacsok optimális eloszlása függ annak a tartónak a nyí­lás-méretétől, amelyen keresztül a labdacsokat kibocsájtjuk. Célszerűen a labdacsok mérete a nyílás át­mérőjének 1/20—1/50-ed része. A nyílás átmérője általában 500—2000 — il­letve 700—1500 mikron. A laza labdacsok belső összetartóereje befo­lyásolhatja a gömböcskék kívánt méretét. A nagyobb labdacsok belső összetartóerejé­nek ugyanis általában nagyobbnak kell lenni, mivel csak így maradhatnak sértetlenek a flui­­dizációnál fellépő erőkkel szemben. Ily módon lehetséges az, hogy a fluidizálandó gömböcs­kék optimális méretéhez (melyet a belső össze­tartóerőtől eltérő kritériumok alapján határoz­tunk meg) — olyan belső összetartóerő tartozna, melynek következtében a labdacsok nem esné­nek szét a tartó elhagyása után. Ezért a laza lab­dacsok optimális méretét csökkenteni kell, hogy a megfelelő belső összetartóerő értéket biztosít­hassuk. Általános elvként azt mondhatjuk, hogy az 1 122 284 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás­ban ismertetett inszufflátor (befúvó)-készülék (a kereskedelemben „Spinhaler” védjeggyel for­galmazott termék) alkalmazásánál emberi in­halálásra olyan megfelelően laza labdacsok hasz­nálhatók, melyeknek fő mérete 50—250 mikron, célszerűbben 120—160 mikron közötti, legelő­nyösebben pedig a labdacsok fő mérete 140 mik­ron. Amint a fentiekben is leírtuk, a laza labda­csoknál megkívánt belső összetartóerő a tartón belüli fluidizáció körülményeitől függ, valamint attól, hogy a tartón kívül a labdacsoknak szét kell esniük apró finom részecskékre. Nagyméretű laza labdacsoknak viszonylag ma­gas belső összetartóerővel kell rendelkezniük, hogy a tartón belüli fluidizáció közben fellépő erőknek ellen tudjanak állni, mégsem szabad olyan szilárdnak lenniük, hogy ne essenek szét a tartón kívül finom apró részecskékre. A finom részecskék átmérőjének a gyógyászatilag hatásos mérettel kell megegyezniük, amely cél-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents