175593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartós hatásu a szerves foszforsavészter hatóanyag hatáscsökkenését jelző csalétkes rovarirtó készitmények előállitására.
3 175593 4 tapasztalatok mutatták — jellegzetes hátrányok is jelentkeztek. Közismertté vált, hogy ezek a készítmények a felhasználási körülményektől függően — különösen ott, ahol a használati utasítás a nedvesítést is előírja (pl. a különféle légytányéroknál) — hatástartósságukat még azonos összetételű formuláció esetén is érthetetlen módon igen széles határok (1 hét — 10 hónap) között változtatják. Ez a bizonytalan hatástartósság a felhasználókban érthetően kétséget támaszt, mivel a használati utasítás alapján adott irtószernek még hatásosnak kellene lenni, ezért a felhasználók az elmaradt eredményt a készítmény egyenetlen minőségének tulajdonítják. E problémát súlyosbítja, hogy a felhasználók többnyire nem tudják időben megállapítani, hogy a mérgezett csalétek, akár egy kialakított méregmező, akár egy használatra kész készítmény meddig hatásos, a készítmény hatástalanságára csak elkésve, az irtandó rovarkártevő újbóli tömeges feltűnése, vagy kártétele nyomán következtethetnek. A fenti két körülmény együttesen a mérgezett csalétkes készítmények felhasználását gátolja, így megnehezíti, hogy az élelmiszerlátogató rovarok elleni védekezés területén ezek a készítmények olymértékben elterjedjenek, amilyen mértékben hatásosságuk, veszélytelenségük és egyszerű alkalmazhatóságuk — és mindezekből adódó népszerűségük — alapján ez méltán várható volna. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi olyan tartós hatású irtószer-készítmények előállítását, amelyek ezektől a hátrányoktól mentesek, a hatás csökkenése illetve megszűnése az eddig ismert ilyen jellegű készítményekhez viszonyítva lassabban következik be, de ha ez mégis bekövetkezett, azt a készítmény színváltozása jelzi, sőt ezen túlmenően a találmány szerint készült irtószereket a kártevők szívesebben keresik fel és fogyasztják, mint az eddig használatos mérgezett csalétkes rovarirtó-készítményeket. A találmány elsősorban azon a felismerésen alapszik, hogy a csalétkek elkészítésénél a szerves foszforsavészterek és a szokásos egyéb összetevők (cukor, metil-cellulóz stb.) mellett valamilyen jelentős fehérje-tartalmú anyagot és dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-l-naftilamin-4-szulfonátot (kongóvörös ind.) is alkalmazunk, akkor egyrészt a készítmény hatástartóssága jelentős mértékben megnő, másrészt a hatás csökkenése illetve megszűnése a készítmény piros színének kékes-pirosra illetve kékre változásából egyértelműen megállapítható. Megállapítottuk ugyanis, hogy a szerves foszforsavészter hatóanyagtartalmú csalétkes készítményeknél a hatás megszűnéséért a levegő páratartalma, illetve a nedvesítendő irtószerek (pl. légytányérok) esetén a nedvesítéshez használt víz hatására bekövetkező észter-hidrolízis során felszabaduló sav a felelős. Méréseink azt igazolták, hogy amennyiben a pH 4,5—3,5 érték alá süllyed, akkor a rovarok egyrészt a mérgezett csalétket nem fogyasztják el, másrészt azt megízlelve, vagy az ilyen anyaggal impregnált felületre kerülve riadtan elmenekülnek, tehát az ölőhatás nem érvényesülhet. Mivel a hidrolízis sebessége a környezeti tényezőktől, főleg a hőmérséklettől, a levegő páratartalmától, illetve a nedvesítéshez használt víz minőségétől függően igen széles határok között változik, mely körülmény megmagyarázza a szerves foszforsavészter tartalmú csalétkes irtószerek hatástartósságának az előzőekben vázolt igen nagymérvű szóródását. A készítmény pH 4,5—3,5 értékre történő „lesavanyodásához” ugyanakkor csak igen kis mennyiségű hatóanyag elbomlásához van szükség, így érthetővé válik az a körülmény is; hogy a készítmény ölőhatása már akkor is megszűnhet, amikor a szerves foszforsavészter hatóanyagtartalom még alig változik. Amennyiben viszont a szerves foszforsavészterek mellett a készítmény fehérjét is tartalmaz, úgy a fehérje puffer-kapacitása a pH-érték eltolódását egy ideig ellensúlyozza, így a hatástartósság jelentős mértékben megnő. A dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-1 -naf tilamin-4- -szulfonát viszont a később bekövetkező nagyobb menynyiségű szerves foszforsavészter hidrolízisnél keletkező sav hatására — indikátor sajátsága folytán — piros színűből kék színűre csap át, jelezve ezzel, hogy jelentős mértékű „lesavanyodás” történt, illetve nagyobb menynyiségű hatóanyag bomlott le, tehát a csalétkes méregmezőt fel kell frissíteni, vagy az impregnált alaktesteket ki kell cserélni. A dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-l-naftilamin-4- -szulfonát alkalmazása ezen kívül azzal az előnnyel is jár, hogy mind savas, mind lúgos közegben feltűnő, élénk színű, tehát feleslegessé teszi az ilyen irtószerek legtöbb országban kötelező külön megfestését. A már említett kedvező hatás mellett a dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-l-naftilamin-4-szulfonát és a fehérje együttes alkalmazásának egy további igen meglepő előnyét is tapasztaltuk, nevezetesen azt, hogy: a két anyag együttes jelenléte számottevően, kártevő fajonként, mintegy 20—50%-kal növeli a rovarok táplálkozási készségét, és ily módon a preparátumok friss ölőhatását jelentősen fokozza, olyannyira, hogy pl. Musca domestica esetében az 1,3% dimet 2,2,2-triklór-l-hidroxi-etil-foszfonat-ot, fehérjét és dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-1 -naftilamin-4-szulfonátot tartalmazó csalétkes méregmező ölőhatása megegyezett 2% dimetil-2,2,2-trikIór-l-hidroxi-etil-foszfonát tartalmú, de fehérje és dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-1 -naftilamin-4- -szulfonát nélkül készült csalétkes méregmező ölőhatásával, de hasonló különbségeket mértünk egyéb élelmiszerlátogató rovarok (pl. Blattella germanica) esetében is. A fehérje és dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-l-naftiIamin-4-szulfonát keveréknek ez az eddig ismeretlen hatása a két anyag elegyítésekor, illetve a készítményhez való hozzáadásakor nem egyszerűen jelentkezik, hanem csak abban az esetben figyelhető meg, ha a többi komponenshez való hozzákeverése előtt vagy után a fehérjét és a dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-l-naftilamin-4-szulfonát-ot együtt legalább 35 °C-on kettő, illetve 45 °C-on legalább egy órán át inkubáljuk. Nem sikerült viszont annak a fizikai illetve kémiai folyamatnak mibenlétét felderíteni, amelynél a dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-1 -naftilamin-4-szulfonát-fehérje elegy melegítés hatására számottevő étvágy-fokozódást biztosít. Nincs kizárva azonban, hogy valamilyen fehérje-dinátrium-(difenil-4,4'-bisz)-2-azo-l-naftilamin-4-szulfonát vegyület felelős ezért a váratlan, eddig ismeretlen hatásért. Találmányunk tehát eljárás tartósabb hatású, a szerves foszforsavészter hatóanyag hatáscsökkenését jelző, csalétkes rovarirtószerek előállítására, amelyek hatóanyagként összesen 0,5—70 súly%-ban valamely szerves foszforsavésztert, pl. dimethyl 2,2,2-triklór-l-hid-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2