175529. lajstromszámú szabadalom • Izotiuronium-vegyületeket tartalmazó inszekticid, miticid és lepidoptericid kompozíciók
9 175529 10 Vegyületszám R2 X n 30 D 85 c7h15 c2h5 szek-C6H13 Hl 1,5315 86 c7h15 CsHn szek-C6H! 3 Hl 1,5248 87 c7h15 C3H7 CgHj 7 Hl 1,5207 88 c7h15 c6h13 Í-C4H9 HBr 1,5045 89 c6h13 c4h9 c6H13 Hl 1,5179 90 c7h15 c2h5 (Ph)2 CHHl 1,5917 91 c7h15 ch3 (Ph)2CHHl 1,5943 92 c7h15 ch2sch3 (Ph)2CHHC1 1,5740 93 terc-CgHj 7 C2Hs C7Hj s Hl 1,5131 94 c7his C6H13 ciklohexil HBr 1,5180 A lepidoptericid hatás kiértékelése 15 50-75 kevert korú atkával. Huszonnégy Á fenti vegyületek lepidoptericid hatását az alábbi lepkefélék fajtáira gyakorolt hatás alapján értékeltük ki. I. Estigmene acrea Drury) (szikes mocsári hernyó) A következő próba oldatokat készítjük: 50 mg mérgező anyagot 10 cm3 megfelelő oldószerben, előnyösen acetonban oldunk. A kapott oldatot 0,0002% Sponto 22 lR nedvesítőszert tartalmazó 90 cm3 vízzel hígítjuk. A kapott oldat 0,05% mérgező anyagot tartalmaz. Rumex obtusifolius (keserű lósáska) levelek 2,54 — 3,81 cm hosszú szelvényeit 2-3 percig a próba oldatokba merítjük és drótszitára helyezve szárítjuk. A szárított leveleket egy 100x20 mm-es petri-csészében szűrőpapír egy benedvesített darabjára helyezzük és ráeresztünk öt hervadt-lárva állapotban levő lárvát. A lárvákat tartalmazó petri-csészéket 25 °C- on tartjuk, majd 7 nap múlva értékeljük a lárvák pusztulását. Amennyiben a 0,05% mérgező anyagot tartalmazó oldat a lárvákat elpusztítja a kísérletet alacsonyabb koncentrációjú oldatokkal megismételjük. Ennek érdekében a fenti módon előállított 0,05% mérgező anyagot tartalmazó friss oldatokat megfelelő mennyiségű, Sponto 22 lR nedvesítőszert tartalmazó vízzel hígítjuk. A leveleket a fenti módon az alacsonyabb koncentrációjú oldatokba merítjük. A próba koncentrációk 0,05%-tól olyan értékig terjednek, melynél pusztulás már nem lép fel. A kapott dózis-pusztulás görbe alapján meghatározzuk az LDS 0 értékeket. Az LDS o értékeket a vizes szuszpenziókban levő hatóanyag százalékában fejezzük ki. II. Trichoplusia ni (Hübner), [káposzta araszoló hernyó] Ugyanúgy járunk el, mint azt az I.-ben a szikes mocsári hernyó esetén leírtuk, de keserű lósóska helyett Latuca sativa-t (Romaine káposztát) használunk gazda növényként. III. Heliothis virescens (F.) [dohány rügy hernyó] Ugyanúgy járunk el, mint a Il.-ben leírt káposzta araszoló hernyó esetén. IV. Spodoptera exigua (Hübner) [répa amerikai selyemhernyó] Ugyanúgy járunk el, mint a Il.-ben leírt káposzta araszoló hernyó esetén. V. Tetranychus urticae (Koch) [két-foltos atka] Megközelítőleg 5,08-7,62 cm magas Phaseolus sp.-t (tarka babot) 7,62 cm agyag edényben levő homokos agyag termőföldbe ültetjük át és elárasztjuk 20 25 30 35 40 45 50 sőbb a növényeket a mérgező anyag vizes szuszpenziójával a felfutás pontjáig lepermetezzük. A szuszpenziót az előző próbákban (I, II, III és IV) leírt módon készítjük el. A próba koncentrációk 0,05%-tól egészen olyan értékig terjednek, amelynél 50%-os pusztulást észlelünk. A pusztulást két nap múlva feljegyezzük, és az LD5 o értékeket a vizes szuszpenzióban levő hatóanyag százalékaként fejezzük ki. VI. Szisztemikus próbák A. Szikes mocsári hernyó: 50 mg mérgező anyagot 10 cm3 megfelelő oldószerben, előnyösen acetonban oldunk. A fenti oldat 0,4 cm3-ét, mely 2 mg mérgező anyagot tartalmaz, 200 cm3 vízzel hígítjuk, majd üvegpalackba töltjük. 10 ppm koncentrációjú oldatot kapunk. Vattacsomó hordozókon levő 10 cm hosszú, Phaseolus vulgaris-t (futó bab-növényeket) behelyezünk az oldatba úgy, hogy a gyökerek és a szár nagyobb része teljesen bemerüljön. Hernyótojások tömegét, melyek majdnem készek a kikelésre, erésítjük a bableveleire. Egy héttel később az újonnan kikelt lárvák pusztulását feljegyezzük. Amennyiben a 10 ppm koncentrációjú oldatban a lárvák elpusztulnak, a kísérletet alacsonyabb koncentrációjú oldatokkal megismételjük. Ennek érdekében a fentiek szerinti kiindulási acetonos oldatot vízzel megfelelően hígítjuk^ majd a hígított oldat 0,4 cm3-hez adjuk a 200 cm3 vizet. A próba koncentrációk 10 ppm-től olyan értékig terjednek, melynél pusztulás már nem észlelhető. A kapott dózis-pusztulás görbe alapján meghatározzuk az LDS 0 értékeket. Az LD50-értékeket a vizes oldatban levő toxikus anyag ppm-jeiben fejezzük ki. B. Két-foltos atka: A próbaoldat készítése és a koncentrációk megegyeznek a VI. A-ban a szikes mocsári hernyó próbá- 55 ban említettekkel. Kiterjedt elsődleges levelű Phaseolus sp.-t (tarka babot) helyezünk az oldatba úgy, hogy a gyökerek és a szár nagyobb része teljesen bemerüljön. Rögtön azután a leveleket elárasztjuk 60 75-100 különböző korú atkával. Egy hét múlva a felnőttek, a lárvák és a tojások pusztulását feljegyezzük és az LDS0 értékeket a vizes szuszpenziókban levő mérgező anyag ppm-jével fejezzük ki. A fenti próba eljárások eredményei a II. táblázat- 65 ban jelzik azt a hatásos koncentrációt, melynél a lepkefélék és atkák különféle fajainál egy LDS 0 szabályozó hatás fellép. 5
