175475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvizek biológiai tisztítására
11 175475 12 éjszakai órákban, az oxigén-szükségletet csak a fotoszintézis folyamata feltehetően nem tudja biztosítani. Ekkor kerül sor a 8a és 9a levegőbefúvató szerkezetek rövid időn át tartó üzemeltetésére a mindenkori oldott oxigéntartalom függvényében, általában csak 1 mg/liter 02 érték alatt. Ezzel az intézkedéssel biztosítható a mindenkor szükséges oxigéntartalmú víz recirkuláltatása a 8, 9 aerob stabilizációs medencékből a 2—4 diszperz reaktorokba. A 9 aerob medencéből távozó tisztított víz — a tisztítás jellegéből adódóan - időszakosan változó mennyiségben még lebegő algatömeget tartalmazhat. Az algatartalom jelentősen megemelheti a tisztított szennyvíz kémiai oxigénigényét (KOI), így gyakran megkövetelik a tisztított szennyvíz algatartalmának csökkentését, vagy algától való mentesítését, azaz, a tisztítási hatásfok további növelését. Az algatartalom kiküszöbölése ugyanis jelentősen csökkenti a tisztított szennyvíz nitrogén- és foszfáttartalmát, mert ezeket a növényi tápanyagokat az algák saját testükbe építik be. Az algák eltávolításával tehát az ún. harmadik fokozatú szennyvíztisztítás („polishing”) körébe tartozó - legalább részbeni — nitrogén- és foszfátmentesítés igen gazdaságos módon oldódik meg. A találmány értelmében az algák eltávolítása az utolsó 9 aerob medence után kapcsolt 10 algaszűrő medencében történik. A kiválasztott algatömeg például trágyázásra, állatok kiegészítő takarmányozására stb. használható, de eljárásunk értelmében a 22 vezetéken és a 22a szivattyúközponton keresztül a diszperz reaktorokba — például a 2 és 3 diszperz reaktorba — recírkuláltatható. A beérkező nyers szennyvízhez kevert, nitrogént és foszfátokat, mint tápanyagokat tartalmazó algatömeg kedvezően befolyásolja a „biooxidációs” biokémiai lebontás kezdeti folyamatát, aminek egyes ipari szennyvizeknél pl. papír- és bőripari szennyvizek igen nagy jelentősége van. A 10 medencében az algatartalom leválasztása lassú- vagy gyorsszűrő-rendszeren keresztül történik. Az algaszűrők ismertetésére a későbbiekben még visszatérünk. Az algatartalom kiválasztása kémiai segédanyagok és műveletek útján is lehetséges (flotáció, koaguláció), ezek a megoldások azonban költségesek, és a keletkező anyagok (kémiai iszap) további külön kezelést és elhelyezést igényelnek. Kedvezőtlen klimatikus adottságok esetén nemcsak az oxigéntermelés, hanem az algaprodukció is csökkenhet, ami a nitrogén- és foszfáteltávolítás mérséklődésével, következésképpen a harmadik fokozatú tisztítás hatékonyságának csökkenésével jár. Ha ebben az időszakban is követelmény a nitrogén és a foszfátok maximális mértékben történő eltávolítása, működtetjük a 11 kémiai tisztítóegységet. Ebben az említett anyagok eltávolítása kémiai kicsapatás (koapuláció) vagy flotáció útján, alumíniumszulfátok, ferrisók és polielektrolitok adagolásával történhet. A nitrogént mélységi gyorsszűrőben távolítjuk el, ahova segédanyagként metanolt adagolunk. Megjegyezzük, hogy a légbefúvatásra, valamint a 11 kémiai tisztítóegység üzemeltetésére éves viszonylatban csak rövid, legfeljebb néhány hónapos időtartamon át kerül sor. Megjegyezzük, hogy az oxigéndús víz differenciált recirkuláltatását biztosító tolózárakat és hasonló szerelvényeket az 1. ábra vezetékrendszerén a jobb áttekinthetőség érdekében nem tüntettük fel. A 2. ábrán a találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli példáját felülnézetben tüntettük fel. Ez esetben kombinált szennyvíztisztító telepről van szó, amelynek hagyományos előkezelő műtárgyai is vannak. A szennyvízáramok irányát a vezetékeken bejelölt nyilak mutatják. A gravitációsan érkező szennyvíz a 25 vezetéken át lép a rendszerbe, és először a 26 homok- és olajfogó medencékbe kerül. Innen a 27 átemelő berendezések segítségével az alajtól és homoktól megtisztított szennyvizet a 28 mechanikai előülepítőkbe juttatjuk. Ez utóbbiak önmagában ismert kétszintes ülepítőmedencék, ahol a felső medencetérben pl. 0,5—2 órán át tartózkodik a szennyvíz, míg az alsó medencetér aerob-rendszerű iszaprothasztóként funkcionál. A 28 medence célszerűen a terepszint fölé kiemelt építésű műtárgy. A 28 medencékhez a 29 csepegtetőtestes kamrák kapcsolódnak, amelyek önmagukban ugyancsak ismertek. Ezekben a szennyvíz gravitációsan csepeg keresztül a célszerűen műanyag töltésű testanyagon. A kiülepített iszap hagyományos 29a iszapszikkasztó ágyakba kerülhet. Amint az ábra mutatja, több párhuzamosan elhelyezkedő műtárgyat alkalmaztunk, mivel ez az elrendezés több építési ütem végrehajtására nyújt lehetőséget, például négyszer 25 000 lakos egyenértékű nagyságrendben. A gyakorlatilag korlátlan bővítési lehetőség rendkívül előnyös, mert a település fejlődésével párhuzamosan a szennyvíztisztító telep gyakorlatilag tetszés szerint folyamatosan bővíthető. Az eddig felsorolt műtárgyakban végbement a tisztítás első fokozata, amelynek során a szerves szennyeződés mintegy 40—50%-tól a szennyvíz már megszabadult. A 29 biológiai csepegtetőtestekből a részben tisztított szennyvíz a 30 vezetékeken keresztül az előtisztító 31 diszperz reaktorokba jut, amelyeket előnyösen sorbakapcsolva üzemeltetünk, de lehetőség van azok párhuzamos üzemeltetésére is. Amennyiben az előtisztító 31 diszperz reaktorokat sorbakapcsolva üzemeltetjük, a 32 keresztirányú elosztóvezetékbe épített 33 tolózárak, valamint a 34 kerülővezetékekbe épített 35 tolózárak zárva, míg a 30 vezetékbe iktatott 36 tolózárak nyitva vannak. Párhuzamos üzem esetén a 35 tolózárak vannak nyitva, és a 33 és 36 tolózárak vannak zárt állapotban. A kapcsolásnak ezek az alternatív lehetőségei fokozott üzembiztonságot eredményeznek. Az előtisztító 31 diszperz reaktorokban a szennyvíz további biológiai tisztítási fázison esik át, majd a 37 gyűjtővezetéken keresztül az utótisztító 38 diszperz reaktorba jut. A 31 reaktorokból kilépő szennyvíz átesett a második fokozatú tisztításon, és annak során megszabadult a szerves szennyeződés mintegy 80—85%-ától. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
