175359. lajstromszámú szabadalom • Légkezelő berendezés
7 175359 8 nyíllal jelzett térben meleg, száraz levegőként halad tovább. Ezután a 2 energiacserélő szerkezetben elveszti hőtartalmának egy részét és a 19 nyíllal jelzett térbe már mint lehűtött száraz levegő kerül. Ezt követően belép a 3 nedvesítő szerkezetbe, amely valamilyen ismert ún. „szabályozható légnedvesítő” Végül ezt elhagyva jön létre a lehűtött nedvesített 20 szellőző levegő. Az elhasznált levegőt szállító 6 vezetékbe a 21 nyíllal jelölt szakaszon jut be az elhasznált levegő. Ez először áthalad a 4 nedvesítő szerkezeten, amelynek 28 mosóterébe pl. a 29 fúvókák permetezik be a kívánt nedvességmennyiséget. Az így előkezelt és a 22 nyíllal jelölt térben továbbhaladó nedvesített távozó levegő a 26 csatlakozó térben két ízben találkozik a 2 energiacserélő szerkezet 10 betételemeivel. Ennek hatására hőtartalma megnövekszik, és a 23a nyíllal jelölt térben felmelegedett távozó levegőként folytatja útját. A 6 vezeték ezen szakaszába be lehet iktatni a 27 járulékos léghevítőt, amelynek segítségével a 23b nyíllal jelzett szakaszon már fűtött száraz távozó levegőt kapunk. Ez utóbbi az 1 szárítószerkezet 16 csatlakozó terén áthaladva veszít energiatartalmából, és ugyanakkor nedvességet vesz föl. így a 24 nyíllal jelölt térben a korábbihoz viszonyítva lehűlt, de még aránylag meleg nedves levegőként távozik. A 23a nyíllal jelzett térből a levegő egy része közvetlenül a szabadba vezethető. Téli üzemállapotban a friss levegőt szállító 5 vezetékben a 17 nyíllal jelölt vezetékszakaszon érkezik az épületen kívüli külső térből — esetleg a rendszer elé kötött szokásos előmelegítőn keresztül — a friss száraz levegő. Az 1 szárítószerkezetnek a téli üzemállapotban általában nincs szerepe, és így a külső friss levegő a 18 nyíllal jelzett térben változatlan állapotban folytatja útját. A 2 energiacserélő szerkezetben további hőt vesz föl, és a 19 nyíllal jelzett térben mint meleg száraz levegő áramlik. Ezt követően a 3 nedvesítő szerkezetben a szükséges mértékű nedvességet veszi föl, majd a 20 nyíllal jelzett térből - esetleg még további járulékos fűtéssel — a felhasználás helyére távozik. A szállító 6 vezetékbe a 21 nyíllal jelölt szakaszon érkezik az elhasznált levegő. A 4 nedvesítő szerkezetnek téli üzemállapotban ugyancsak nincs szerepe, tehát 22 nyíllal jelölt térben áramló levegő állapota megegyezik a 21 nyíllal jelölt térben levővel. Ezután a 2 energiacserélő szerkezetben a levegő hőtartalmának egy részét leadja (eközben a 10 betételemeket fölmelegíti), majd lehűlve a 23a és 23b nyilakkal jelölt vezetékszakaszba jut. A 27 léghevítő télen ugyancsak nem működik, és így a 24 nyíllal jelzett térben is az előbbivel azonos állapotú a levegő. A 23a nyíllal jelzett térből egyébként téli üzemállapotban is a levegő közvetlenül kivezethető a szabadba. A 2. ábrán a találmány szerinti légkezelő egység egyik részegységét, pl. az 1 szállítószerkezetet tüntettük föl. Az 1 szárítószerkezet 8 háza el van látva a 30 és 31 „ablakokkal”, melyek célszerűen derékszögű paralelogramma alakúak, és az 5 és 6 vezeték betorkolására szolgálnak. Föltüntettük az ábrán a 32 hajtóművet is, amely valamilyen megfelelő teljesítményű villamos motor lehet. A 32 hajtómű pl. a 8 házhoz mereven hozzákapcsolt 33 zsámolyra van ráültetve, és ahhoz ugyancsak elmozdulásmentesen rögzítve. A 32 hajtómű hajtja meg a 34 tengelyt és arra ráékelt 35 lánckereket. A 35 lánckerék - mint a 3. ábra mutatja — a 36 láncot mozgatja, amely a 35 alsó lánckerék és a 37 fölső lánckerék mentén folytonos körbehaladásra képes. A 36 láncra vannak fölerősítve a 7 betételemek, amelyek a regeneratív hőcsere végrehajtására szolgáló hordozóanyag szerepét töltik be. E lánchajtással mozgatott betételem-sorozat a 36 lánchoz oly módon van hozzáerősítve, hogy a 38 alsó fordítótérben, valamint a 39 fölső fordítótérben a tényleges páternoszterekhez hasonlóan önmagukkal párhuzamosak maradnak, tehát korábbi helyzetükhöz viszonyítva a 38 és 39 fordítóterek után nem „fejjel lefelé” folytatják útjukat. Látható a 3. ábrán a 13 válaszfal, amely a 15, 16 csatlakozó tereknek egymással való közlekedését meggátolja, továbbá a 40 alsó zsiliplemez és a 41 fölső zsiliplemez, amely a 15 és a 16 csatlakozó tereket a 38 alsó fordító tértől, illetve a 39 fölső fordító térből tömített módon elválasztja. Mint a fentiekből látszik, a találmány szerinti légkezelő berendezés a regeneratív hőcserét olyan mozgó betétekkel valósítja meg, amelyek vételenített pályán egyenletes haladó mozgást végeznek, és közben váltakozva hol a friss levegőt szállító, hol az elhasznált levegőt szállító vezeték légáramába jutnak. A betételemek mozgatása akár folytonos, akár szakaszos lehet. A 7 és 10 betételem anyaga vagy fém, és ezesetben célszerűen expandált lemez, vagy valamilyen higroszkópos anyag, amely elvileg bármilyen szabályos vagy szabálytalan anyagú szemcsézettel rendelkezhet. Megvan a lehetősége annak is, hogy a fém és a higroszkópos tulajdonságú töltete egymással kombinálva alkossák a betételemeket. A légkezelő berendezés lényeges szerkezeti eleme a távozó levegő fölmelegítésére szolgáló 27 léghevítő. A levegő fölmelegítése bármilyen ismert módon, pl. gáznemű égéstermék bekeverésével, felületi léghevítővei stb. megoldható. Lehetőség van arra is, hogy a 24 nyíllal jelölt térből távozó meleg levegő energiatartalmának egy részét a 23a nyíllal jelzett tér levegőjének előmelegítésére használjuk föl. Ugyancsak önmagukban ismert szerkezeti elemekkel, pl. vízfilmes nedvesítőkkel, porlasztókkal, rotációs nedvesítőkkel stb. történhet a levegő kezelése során a levegő nedvességtartalmának növelése. Nyári üzemállapotban az elhasznált levegőt szállító 6 vezetékben áramló levegőt a 4 nedvesítő szerkezet 28 mosóterén átáramoltatva lehűtjük, majd az így lehűlt levegő a 26 csatlakozó térben találkozik a 2 energiacserélő szerkezet 10 betételemeivel. Ezeket lehűti, önmaga pedig fölmelegszik. A 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
