175298. lajstromszámú szabadalom • Lengőtekercses villamos műszer
7 175298 8 erővonalsűrűség nagysága viszonylag alacsony, a 38 alsó karra ható teljes forgatónyomaték változása minimális értékű lesz. A 20 légrés viszonylag hoszszúra való megválasztásának egy járulékos következménye az lesz, hogy a 12 mag bármely függőleges irányú beállítási hibája minimálisra csökken. A rajzon bemutatott szerkezeti kialakítás amellett, hogy megjavitja a lengőtekercses műszer egyöntetűségét és szükségtelenné teszi az összeállítás során a gazdaságtalanul fokozott pontossági követelményeket, az az előnye is megvan, hogy a 11 ház és a 12 mag között levő szinte teljesen mágneses fluxus keresztezi a 34 tekercset, mivel a 34 tekercs három karja a 11 ház és a 12 mag között helyezkednek el. Ez a kiképzés a 13 permanens mágnes mágneses terének jó hatásfokú kihasználását eredményezi, és a lengőtekercses műszer érzékenysége is megnövekszik. A fentieken kívül az aluminium 35 keretben keletkező örvényáramok csillapító hatása is megnövekszik, és kevesebb alumíniumra van szükség a kívánt csillapítási szint eléréséhez. A 35 keret mérete és súlya ilyen módon csökkenthető. A 3. ábrán az 1. és 2. ábrákon vázolt műszert nagyított ábrázolásban tüntettük fel. Az áttekinthetőség és a megértés egyszerűsítése céljából az 1. és 2. ábrán látott alkatrészeknek megfelelő alkatrészek a 3. ábrán ugyanazon hivatkozási szám felel meg, csak százzal megnövelten. A 3. ábrán a 131 tengely felső vége 148 csapágyban van ágyazva, és a 121 skálalapon 149 nyflás van kiképezve, amelybe a 148 csapágy felső vége szorosan illeszkedik. Ilyen módon a 121 skálalap és a 131 tengely központossága biztosított. Mint már említettük, a 12 mag excentricitásának optimális kompenzálását a 18 és 19 légrések szélességének alkalmas megválasztásával értük el. Ilyen módon, a 4. ábrán vázolt módon a 212 magnak kifelé keskenyedő trapéz alakú keresztmetszeti szelvénye van kerületének legnagyobb része mentén (végei azonban négyszögletes keresztmetszetűek, hogy ezáltal segítsék a 211 házhoz képest történő beállítást). Ebben az esetben a 234 tekercs 236 belső karjára és 237 külső karjára ható erők névleges nagyságainak különbsége a 236 és 237 belső és külső karok hatásos hosszainak különbségével egyezik meg, amikor is ezen hosszakat a mágneses fluxussal való találkozás mentén értelmezzük. Arra az esetre, amelynél a 218 és 219 légrések egyforma hosszúak, mint a 4. ábrán is látható, az (1) összefüggés az alábbiak szerint egyszerűsödik: Co/cj = rj/r0 (5). Ilyen módon, ha a 236 és 237 belső és külső karoknak a 231 tengelytől mért távolsági aránya 1 : 2, akkor a 218 és 219 légrések szélességeinek legkedvezőbb aránya 2 : 1 lesz. A 4. ábrán vázolt műszerhez képest számos módosítást is végrehajthatunk. A 234 tekercset és a 235 keretet trapéz alakúra is kiképezhetjük, hogy megfeleljen a 212 mag keresztmetszetének, és ezt a 4., 7. és 8. ábrán szaggatott vonalakkal, az 5. és 6 ábrákon pedig teljes vonalakkal vázoltuk. Az 5. ábrán olyan elrendezést tüntettünk fel, amelynél a 314 belső fal és a 315 külső fal nem egyenlő magasságú, a 315 külső fal csupán a 312 mag külső széléig ér. A 6. ábrán vázolt további kiviteli alak esetében a 415 külső falat befelé irányuló 450 kiszögelléssel láttuk el, amelynek függőleges mérete megegyezik a 412 mag külső homlokszélességével, és ez a mágneses fluxust a 419 légrésen belül koncentrálja. A 7. ábrán az 512 mag alsó felülete az 516 aljjal párhuzamos kiképzésű, és a többi ábrán vázolttal ellentétesen felfelé nem emelkedik. A 6. és 7. ábrákon vázolt 412 és 512 magok inkább négyszögletes, mint trapéz alakú keresztmetszeti szelvénnyel rendelkeznek. A 8. ábrán vázolt műszer 618 légrése a 619 légrésnél rövidebb és szélesebb. Ilyen módon a 8. ábrán vázolt 619 légrés szélesebb, műit az 5. ábrán vázolt 319 légrés, de az optimális koncentrációt még mindig biztosítja, mivel a 619 légrés az 5. ábrán vázoltnál hosszabb. Az (1) összefüggés a 8. ábrán vázolt elrendezésre is érvényes. Beláthatjuk, hogy a bemutatottaktól eltérő szerkezeti kialakításokat is használhatunk. Ilyen módon például a 18 és 19 légrések párhuzamos helyzet helyett összetartóak is lehetnek, és a 12 mag elvileg bármely kívánt keresztmetszeti alakban elkészíthető. A 13 mágnest a 20 légrésbe helyezés helyett elhelyezhetjük a 18 és 19 légrések bármelyikében is. Ez az intézkedés lehetővé tenné a 20 légrés rövidebb kiképzését, és a műszer ekkor tömörebbé válik. Ha a 13 permanens mágnest ilyen módon módosítjuk, akkor a 11 házon a 34 tekercset fedő alkatrészt kell elhelyezni, a 32 tekercstartót pedig úgy kell módosítani, hogy a 11 ház 14 belső falán és a fedő eszközön kiképzett résen keresztülhatolhasson. Ez a fedő a 12 mag felső felületével együtt egy negyedik légrést határoz meg, amelyen a 34 tekercs 39 felső karjának túl kellene nyúlni, és ilyen módon ez kibővítené a 13 permanens mágnes fluxusának kihasználtsági fokát. A fedő alkalmazása javítaná a függőleges magbeállítási hibák kompenzálását, mivel ekkor a 20 légrés és az említett negyedik légrés együtt válik hatásossá. Ebben az esetben a légréseket egyenlő névleges hosszal kellene kiképezni. Bár a 20 légrés hosszát csökkenthetjük, ez a 34 tekercs excentrikus szerelési hibáit kihangsúlyozhatja, bár az ilyen hibák csak másodlagos jelentőségűek. A 12 magban kiképzett 40 rést szükség esetén a lengőtekercses műszer összeszerelését követően dugaszolható módon is kiképezhetjük. Szabadalmi igénypontok: 1. Lengőtekercses villamos műszer, amelynek tengely körül szögben elfordítható villamos tekercse, a tekercs által körülfogott gyűrű alakú mágnesezhető anyagú maggal ellátott mágnesköri szerelvénye, és a maghoz tartozó mágnesezhető anyagú háza van, a ház a magtól elkülönülten helyezkedik el, és ezzel két sugárirányban elválasztott gyűrű alakú légrést határoz meg, amelyeken a tengely körül ható elektromágneses indukció útján létre5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
