175269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légy, rugalmas poliuratán habok előállítására

MAGTAB SZABADALMI 175269 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja: 1977. III. 16. (MO 978) Olaszország-beli elsőbbsége: 1976. III. 17. (2)288 A/76' C 08 G 18/14 ✓vT ■ * *•. országos TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. XI. 28. (• HIVATAL Megjelent: 1980. XII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Consoli Salvatore vegyészmérnök, Venezia-Mestre, Montedison S.pA., Milano, Galati Franco vegyészmérnök, Melilli, Olaszország Olaszország Eljárás lágy, rugalmas poliuretán habok előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás igen lágy, rugalmas poliuretánhabok előállítására. A poliuretánhabok előállítása régóta ismeretessé vált. E szerint katalizátorok, habosítószerek, cella­­szabályzőszerek, felületaktív anyagok, stabilizáló 5 anyagok és egyéb segédanyagok jelenlétében poliol­­-poliétereket diizocianátokkal reagáltatnak. A rugalmas poliuretánhabok előállítására alkalmas poliéterpoliolokat ismert módon úgy készítik, hogy legalább két reakcióképes hidrogénatomot, például 10 glikolt, trióit, tetraolt, aminokat és ezek keverékét tartalmazó vegyületeket egy vagy több mól alkilén­­oxiddal kondenzálnak. Az erre a célra alkalmazott alkilénoxidok rend­szerint az etilén- és propilénoxid, amelyeket vagy 15 önmagában vagy egymással elkeverve alkalmaznak. A propilénoxid és etilénoxid keverékének alkalma­zása szükséges, akkor az utóbbi mennyisége a keverékben legfeljebb 45 súly% lehet, mivel ellen­kező esetben mind a poliolnak, mind az ebből 20 képzett polimernek tűi magas lesz a felületi fe­szültsége, ezáltal gátolja a jelenleg alkalmazott szili­­konos felületaktívanyagok jelenlétében a poliuretá­­nok szabályos kialakulását. Nagy etiléntartalmú poliéterek alkalmazása ese- 25 tén minden esetben igen alacsony teherviselő kapa­citással rendelkező rugalmas poliuretánhabok állít­hatók elő. Az előző hátrány kiküszöbölése céljából a 2 129 823 számú francia szabadalmi leírás szerint a 30 magas etilénoxidtartalmú (58-77%) poliolok feldol­gozhatóságát azáltal javasolják megjavítani, hogy ezt egy másik alacsony (4-15%) etilénoxid-tartal­­mú poliollal elkeverik. Ezzel a módszerrel a képző­dött rendszernek a felületi feszültsége elegendő alacsony ahhoz, hogy a szokásos szilikonvegyüle­­tekkel könnyen feldolgozható legyen. A hivatkozott francia szabadalmi leírás szerint a primer hidroxil-csoportok mennyisége az első poli­­olban 35-44%, a második poliolban 35—60%, míg az etilénoxid és a primer hidroxil-csoportok össz­­aránya 1,3 és 1,7 között ingadozik. A francia szabadalmi leírásban ismertetett eljárás alkalmazásának hátránya az, hogy egynél több poli­­ol alkalmazása szükséges, ezek egymással nem ele­gyednek, a szétválás önmagában feldolgozási nehéz­séget jelent. A másik hátrány az, hogy magas primer hidroxil-csoportot tartalmazó poliolok alkal­mazásánál rendszerint csak egy aminos katalizátor­ral lehet a folyamatot megindítani. Ez a körül­mény akadályozza az izodanát- és hidroxil-csopor­tok közötti polimerizációs reakció, valamint az izocianát és a víz között lejátszódó expanziós reakció kellő egyensúlyát, mivel ezt az egyensúlyt a rugalmas habok folyamatos gyártási technológiá­jában több katalizátor egyidejű alkalmazásával biz­tosítják. A katalizátorok közül az egyik fémes jellegű (ón/II/-oktoát, ón-dibutil-dilaurát), az aminos katalizátor pedig tercier amin. 175269

Next

/
Thumbnails
Contents