175256. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőlő fás oltására egyszerű párosítással
3 175256 4 vagy a nemes csapra húzott hüvelyt a csappal együtt az alanyra toljuk oly mértékig, hogy a metszfelületek szorosan illeszkedjenek egymáson. Ezt követően az illesztés pontosságát ellenőrizzük, és a továbbiakban pedig önmagában ismert előhajtatás vagy helybenoltás szabályai szerint járunk el. A metszlap akkor van helyesen elkészítve, ha az alany ill. nemescsap átmérője és a metszlaphossz aránya 1 :2 és az alkalmazott műanyaghüvely legalább 2 mm-rel túlnyúlik a vágási felületen. A kézben való oltásnál a ládás-hajtatás ismert kezelési módja szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy kiültetéskor bakhát képzése korlátozott jelentőségű, ugyanis az oltványokat csupán 2/3 részig kell takarni (az alany második rügye feletti részt is beleértve). Helyben való oltásnál a bakhát nagyobb szerepet kap érthető módon. Mindkét esetben a műanyaghüvelyt a vegetációs időszak végén vagy kiültetéskor, kiszedéskor be kell hasítani vagy hosszirányban átvágni, hogy a növekedés során az oltvány ül. forradáshely vastagodását a hüvely ne akadályozza. A továbbiakban a találmány szerinti eljárás foganatosítási módját példa keretében részletesen is szemléltetjük. A kézben való oltás esetén az alany és nemes előkészítése hasonlóan történik, mint a hagyományos egyszerű lapoltásnál. Az oltás elvégzéséhez szükséges továbbá nyúlékony, rugalmas anyagú, lehetőleg áttetsző műanyagcső, mely a növények vastagságának megfelelő átmérővel bír és falvastagsága sem nagy. A különféle átmérőjű csövekből néhány cm-es darabokat készítünk, átmérőjük szerint az oltóasztalon rekeszekbe elhelyezzük, hogy az eltérő átmérőjű csődarabkák egymással ne keveredjenek. A beoltandó alanyon egyetlen metszéssel, éles késsel sima metszlapot vágunk, mely akkor van helyesen elkészítve, ha az alany vastagságának kb. másfélszerese a metszlap legnagyobb mérete. A tapasztalat szerint Üyen méretarányok betartása mellett a metszlap viszonylag nem nagy, így a forradás is kicsiny lesz, ugyanakkor az alany és nemescsap egymáson való elcsúszásának veszélye sem áll fenn. Ezután az alany vastagságának megfelelő nemescsapot elkészítjük, melyen ugyancsak hasonló vágásfelületet képezünk és a két metszlapot össze is illesztjük ellenőrzésként. Ha a megfelelő metszfelületeket úgy az alanyon, mint a nemescsapon elkészítettük és azok pontosan fedik egymást az ellenőrzés során, az előre elkészített műanyagcsövecskékből kiválasztjuk a megfelelő átmérőjűt és rátoljuk az alanyra úgy, hogy azon jól szoruljon és a vágási felületet kb 2 mm-rel túlfedje. Ezután a műanyaghüvelyt tartalmazó alanyra rá toljuk a már előzetesen elkészített és összemért, tehát az alany metszlapjára illeszkedő csapot oly módon, hogy a két vessződarab szorosan érintkezzék egymással a teljes metszfelületen. A két darab összetolását mindaddig folytatjuk, amíg a metszfelületek teljes és tökéletes érintkezését a műanyaghüvelyen át nem érzékeljük kézzel vagy nem észleljük láthatóan, ha a műanyagcsövecske történetesen átlátszó vagy jól áttetsző. Természetesen a művelet elvégezhető oly módon is, hogy a műan> aghüvelyt először a nemes csapra illesztjük, majd e/.t toljuk rá az alanyra. A lényeg az egész műveletben az. hogy az illesztés tökéletes legyen, a metszfelületek egymással szorosan illeszkedjenek és a héjrészek érintkezzenek, a műanyag pedig szorítsa a két vessződarabot annyira, hogy a későbbi anyagmozgatás - rakodás, ládázás, stb — során egymástól való eltávolodásuk ne következzék be. Célszerű a metszlapokat a nodusz körzetében kialakítani, mert a nodusz felé a megfásodott növényrészek többé-kevésbé megvastagodnak, így a müanyagcsövecske szoros zárása fokozatosan biztosított a nagyobb ármérőre való erősebb rászorulás révén. A továbbiakban az oltványt ládákba rakjuk és önmagában ismert módon az előhajtatást elvégezzük, majd az oltványokat kiültetjük. Ha az oltványok a hajtatóládában az időszaknak megfelelő napfényt megszokták, kiültetés során bakhátakat is csak akkorákat kell készíteni, amely az oltvány mintegy 2/3-ad részét fedi, — általában az alany második rügye feletti részig —, miután a kiszáradástól a műanyagcsövecske elegendő biztosítást nyújt minden egyéb beavatkozás, pl. paraffinozás nélkül is. Különleges évközi munkát a találmány szerinti eljárás értelmében folytatni nem kell, az évközi ápolás megegyezik a hagyományos művelési móddal. ősszel a kiiskolázás során felszedett oltványok osztályozásával egyidőben célszerű a műanyagcsövecskét hosszirányban behasítani vagy átvágni, hogy a tőkenyak, ill. a forradás helyén a vastagodást a műanyag ne szorítsa, ne akadályozza. Nem szükséges a műanyag teljes átvágása, ugyanis ha csupán bemetszést alkalmazunk, a növekedés során a megkezdett vágásnál a vastagodó növény továbbrepeszti a műanyagot. Ha gyökeres alanyt kívánunk helyben beoltani, a következőképp járunk el: A beoltandó alanyt kitakarjuk a felszín közelében és tisztára töröljük, majd éles késsel alulról felfelé húzással a talajszint magasságában metszlapot képezünk. Ezután kiválasztjuk a megfelelő vastagságú nemesvesszőt és azon is éles késsel elkészítjük a fent részletezett módon a metszlapot. A két metszfelületet összeillesztjük és a megfelelő müanyagcsövecskét rátoljuk az alanyra, majd rátoljuk a nemes csapot, ügyelve arra, hogy a metszfelületek pontos fedésbe és szoros érintkezésbe kerüljenek egymással. Ennek megtörténte után porhanyós földből mintegy 8— 10cm-nyi feltöltést (kupacolást) végzünk az elszáradás megakadályozása érdekében. Ugyanis az oltást követő száraz időszakban, — mivel a szabadban a megfelelő páratartalmú mikroklímáról gondoskodni nem lehet, — előfordulhat, hogy a ráoltott nemes csap elszárad, ha nem végezzük el a bakháthúzást. Amikor az új hajtások előtörtek és 10-15 cm-es nagyságot elérik, a növényt a feltöltésből kibontjuk, kötözzük, és önmagában ismert növényvédelmi kezelésben részesítjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
