175253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kén-dioxid eltávolítására véggázokból
5 175253 o együtt - a véggáz abszorbeált atása céljából keringtetjük. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a vizes oldatban közvetlenül a véggázzal való érintkeztetés előtt a kristályos gipsz mennyiségét legalább 0,3 súly%-ra állítjuk be, úgy. hogy a kalcium-szulfát képzésének műveletéből származó szuszpenzió 4—25 suiy%-át vezetjük a kalcium-szulfát kiszűrésének műveletéhez, közvetlenül a véggázzal való érintkeztetés után a vizes oldatban az alkáli-szulílt koncentrációját legfeljebb 2 súly%-ra állítjuk be a fölöslegben levő alkáli-szulfit oxidálása útján, és a rendszerben keringtetett vizes oldatban a kloridionok koncentrációját legfeljebb 2 súly%-ra állítjuk be a keringtetett oldat egy részének elkülönítése, bepárlása és a kivált só elkülönítése útján. A találmány jobb megvilágítására szolgálnak a csatolt rajzlapokon látható ábrák. Az 1. ábra a találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjának folyamatábrája, ahol az abszorpciós oszlopot elhagyó folyadék egy részét oxidációs kezelésnek vetjük alá, a képződött oxidált oldat egy részéből gipszet képzünk, a képződött gipsz egy részét kiszűrjük és ugyanakkor az abszorpciós oszlopot elhagyó folyadék megmaradt részét, az oxidált oldat megmaradt részét, a képződött gipsz kiszűrésénél kapott szűrletet és a képződött kristályos gipsz megmaradt részét tartalmazó szuszpenziót elegyítjük, majd az így kapott elegyet visszatápláljuk a véggázzal való érintkeztetéshez az abszorpciós oszlopba. A 2. ábra a találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjának folyamatábrája, ahol az abszorpciós oszlopot elhagyó folyadék teljes mennyiségét oxidativ kezelésnek vetjük alá, a kapott oxidált oldat egy részéből gipszet képzünk, a képződött gipsz egy részét kiszűrjük és ugyanakkor az oxidált oldat visszamaradt részét, a képződött gipsz kiszűrése során kapott szűrletet és a képződött kristályos gipsz visszamaradt részét tartalmazó szuszpenziót elegyítjük, majd az így kapott elegyet visszatápláljuk a véggázzal való érintkeztetéshez az abszorpciós oszlopba. A 3. ábra a találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjának folyamatábrája, ahol az abszorpciós oszlopot elhagyó folyadék teljes mennyiségét oxidativ kezelésnek vetjük alá, a kapott oxidált oldat teljes mennyiségéből gipszet képzünk, a képződött gipsz egy részét kiszűrjük és ugyanakkor a képződött gipsz egy részének kiszűrésekor kapott szűrletet és a képződött kristályos gipsz visszamaradt részét tartalmazó szuszpenziót elegyítjük, majd az így kapott elegyet visszatápláljuk a véggázzal való érintkeztetéshez az abszorpciós oszlopba. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során tehát többek között úgy járunk el, hogy a kéndioxidot tartalmazó véggázt a fentiekben már részletesen ismertetett zárt rendszerben kezeljük és ugyanakkor egyrészt a véggáz és az említett szerves savak valamelyikének alkálisóját tartalmazó vizes mosóoldat érintkezése előtt közvetlenül a mosóoldatban a gipszkristályok koncentrációját legalább 0,3 súly%-ra állítjuk be, másrészt a véggáz és a vizes mosóoldat érintkezése után közvetlenül az alkáli-szulfit koncentrációját legfeljebb 2 súly'/í-ra állítjuk be. A vizes mosó oldathoz szerves sav alkálisójaként használhatjuk például az ecetsav, propionsav, vajsav, borostyánkősav vagy a szulfo-borostyánkősav nátrium-, kálium-, magnézium- vagy ammóniumsóját. E sók közül megemlíthetjük például a nátrium-acetátot, magnézium-acetátot és az ammónium-butirátot. Abból a célból, hogy a vizes mosóoldat (a rendszerben keringtetett oldat) közvetlenül a véggázzal való érintkeztetés előtt legalább 0,3 súly% gipszkristályt tartalmazzon, elegendőnek bizonyul az abszorpciós oszlopba olyan elegy betáplálása, amely legalább 0,3 súly% mennyiségben gipszkristályt tartalmaz, minthogy az abszorpciós oszlopban érintkezik közvetlenül egymással a mosóoldat és a véggáz. Ha az abszorpciós oszlopba táplált folyadék legalább 0,3 súly% gipszkristályt tartalmaz, akkor az utóbbi mennyisége a betáplált folyadékban nagyobb lesz az oldott gipsz ekvivalens mennyiségénél oldékonyságának megfelelő mértékben. Bár a betáplált folyadékban levő gipszkristályok mennyisége a konkrét esetben alkalmazott abszorpciós oszlop típusától függően változnat, a gipszkristályok mennyisége rendszerint akkora, hogy a betáplált folyadék tulajdonképen egy szuszpenzió. Abban az esetben például, amikor az abszorpciós oszlopban perforált tányérok vannak a betáplált abszorbeáló folyadék rendszerint közel 25 súl//? mennyiségben tartalmaz gipszkristályokat. Gyakorlati okokból előnyös, hogy ha az abszorpciós oszlopba táplált folyadékban a gipszkristályok mennyisége 1 súly% és 10 súly% közé esik. Abból a célból, hogy az abszorpciós oszlopba táplált folyadék az előzőekben ismertetett mennyiségű gipszkristályt tartalmazzon, rendszerint elegendőnek bizonyul, hogy ha a zárt rendszerben az alkáli-szulfát kalcium-szulfáttá alakításának lépésénél képződő kalcium-szulfátnak csak egy részét különítjük el és az el nem különített részt pedig a keringtetett abszorbeáló folyadékkal áramoltatjuk. Ezért rendszerint a kalcium-szulfát képzésénél nyert szuszpenzióból összsúlyára nézve 4—25%-nyi mennyiséget vezetünk el a kalcium-szulfát kiszűrésének lépéséhez, míg 75—96%-nyi mennyiséget visszavezetünk az abszorpciós lépéshez. Ha az abszorpciós oszlopba betáplált folyadék (vagyis a korábban említett szerves savak valamelyikének alkálisóját és gipszkristályokat tartalmazó vizes szuszpenzió) érintkezésbe kerül az abszorpciós oszlopon belül a véggázzal, és ha az oldott gipsz az érintkezés helyén és idején kristályosodásra van késztetve, akkor az oldott gipsz a már betáplált szuszpenzióban jelenlevő gipszkristályokra fog kiválni és gyakorlatilag nem az abszorpciós oszlop belső felületein. Abból a célbői, hogy közvetlenül a véggázzal való érintkezés után a keringtetett oldatban az alkáli-szulfit koncentrációja ne haladja meg a 2 súly%-ot rendszerint elegendőnek bizonyul, ha az abszorpciós oszlopba betáplált folyadékban az alkáli-szulfit koncentrációját 0 súly% és 1 súly7t közé állítjuk be. Általában a véggázban a kén-dioxid mennyisége 1000 p.p.m. és 3000 p.p.m. között van, 1 az Nm3 véggázzal érintkeztetésbe kerülő betáplált folyadék térfogata 2 liter és 3 liter között változik. Ha tehát az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
