175241. lajstromszámú szabadalom • Adatfeldolgozó berendezés egy adattömb elektronikus kezelésére
13 175241 14 A NULL mezőre ugyanolyan módon emlékezhetünk,mint egy közönséges mezőre, tehát amelyet a 4. táblázat harmadik rekordjánál szerepeltettünk. Most ismét a 6. ábrára hivatkozunk, amely egy pick-up pont formátumát is szemlélteti. Ez egy speciális 1 számmal jelzett azonosító byte-ból ál, amelynek nincs hosszúságbyte-je vagy értékes része. A 6. ábrán feltüntettük a NULL mező Ms, amely egy normál 1 mezőazonosító byte-ból és a 2-es számmal jelzett hosszúság-byte-ból áll, de értékes része nincs. Az ábrán feltüntettünk egy DUMMY mezőt is (vak mezőt), amely a 0 azonosító byte-ből, és ezt arra használhatjuk, hogy az adatterületben a helyeket betöltse. Jelen rendszer a leírandó módon két üzemmódban működtethető. Az első üzemmódot normál módnak nevezzük, és ebben az állapotban a rendszer csak tömörítetlen adatfile-k kezelésére alkalmas, tehát olyanok kezelésére amelyek az 1. és 3. táblázatokban látható. A második üzemmódot emlékező üzemmódnak nevezzük és ebben az állapotban a rendszer hatásosan „emlékezik” a mezőkön végzett összehasonlítások eredményeire, és ezért képes tömörített file-k kezelésére, amelyeket a 2. és 4. táblázatban szemléltettünk. összehasonlító egység, vezérlőlogika Az összehasonlítóegységet vezérlő logikai áramkört, tehát a 6 vezérlőegységet a 7-14. ábrákon részletesebben is feltüntettük. Ezen vezérlőlogika időzítését ck főórajel vezérli, amelyet a fővonali órajelből származtatunk (5. ábra). A ck órajel azonban csak akkor van jelen, amikor a CHANNEL STATUS jel jelzi, hogy a 4 fővonalon adatterület van jelen. Most ismét a 7. ábrára hivatkozunk, amelyen látható, hogy a vezérlő logikai áramkör két D-típusú 110, 11 bistabilt tartalmaz. A 110 bistabil bebillentett állapotban IDENTIFIER (azonosító) jelet hoz létre, és ez jelzi a 4 fővonalon az azonosító byte jelenlétét. A 111 bistabil bebillentett állapotban LENGTH (hosszúság) jelet hoz létre, amely a fővonalon a hosszúság-byte jelenlétét jelzi. A 110 bistabilt kezdetben a 112 VAGY kapu révén a DA területnek megfelelő START OF DA bemenetén keresztül bebillentjük, és az indítójelet a CHANNEL STATUS jelből (3. ábra) származtatjuk, és ez azt jelzi, hogy az adatterület első byte-ja megérkezett, amely minden esetben azonosító bÿte. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a VAGY kapunak egyéb bemenetei is vannak a 110 bistabil beállítására, amelyek későbbi azonosító byte-ok részére vannak fenntartva. A 110 bistabilt az az első Ck óraimpulzus törli, amely azt követő, hogy a 112 VAGY kapu kimenete „Ó”-ra tért vissza. All bistabil fogadja a 110 bistabiltól az IDENTIFIER jelet, és ezt az első Ck óraimpulzus billenti be, amely ezen jelet követi, hacsak ezzel egyidejűleg nem kap egy törlőjelet is. A 11 bistabilt az IDENTIFIER jel megszűnte utáni első Ck óraimpulzus törli. Most a 8. ábrára hivatkozunk, és a 4 fővonalon lévő összes adatbyte-ot 113 dekóderhez vezetjük, amely úgy van elrendezve, hogy a 0, 1 és 2-vel egyenlő byte-okat jelzi. A 113 dekóder 0 bemenete egy 114 ÉS kapu révén az IDENTIFIER jellel kombinálódik, és ez 100 bistabilt billent, amely DUMMY kimeneti jelet hoz létre, ha DUMMY azonosító jelet észlel. Hasonlóképpen a 113 dekóder első kimenete 115 ÉS kapuval együtt az IDENTIFIER jel felhasználatával bebillenti a 101 bistabilt és egy PICK—UP POINT kimeneti jelet hoz létre, ha egy pick-up pont azonosító érkezik. A DUMMY és PICK—UP POINT jeleket a 112 VAGY kapuhoz vezetjük, úgy, hogy megakadályozzuk a 110 bistabil törlését a következő óraimpulzus beérkezésekor. Erre azért van szükség, mert a vak vagy pick up ponthoz tartozó azonosító beérkezését követő byte mindig egy újabb azonosító byte-hoz tartozik. A DUMMY és a PICK—UP POINT jeleket invertálás után elvezetjük a 111 bistabil törlő bemenetéhez is, hogy ezen bistabilt biztosan törölt állapotba tartsuk, mivel a vakmezőnek, vagy a pick-up pontnak nincsen hosszúságbyte-ja. A 113 dekóder második kimenetét 116 ÉS kapu révén kombináljuk a LENGTH jellel, úgy, hogy 102 bistabilt billentsen be és NULL kimeneti jelet hozzon létre, ha olyan mező érkezik be, amelynek hosszúságbyte-ja 2-vel egyenlő (tehát nullmező). A NULL jelet elvezetjük a 112 VAGY kapuhoz is, hogy a 110 bistabilt ismét bebillentse a következő Ck órajelimpulzus beérkezésekor, tehát, amikor a következő byte megérkezik, és ez a byte a nullmezőt követő következő mező azonosító byte-ja lesz. Most a 9. ábrára hivatkozunk, és a 4 fővonalon lévő összes byte-ot 103 komparátorra csatlakoztatjuk, ahol ezt 240-255 közötti küszöbértékkel összehasonlítjuk. A komparátornak két kimenete van, ezek: „nem kisebb, mint ” és „egyenlő”. Ezen kimenetek egyikét vagy másikát egy kontroll bit választja ki, és ezt a 104 ES kapuhoz vezetjük az IDENTIFIER jellel együtt. A 104 ÉS kapu kinyitott állapotban billenti a 105 bistabilt, amely END OF RECORD (rekord vége) jelet hoz létre, amely záróazonosító jelenlétét jelzi. A küszöbértéket a 106 véletlenhozzáférésű tárból kapjuk, amelyet a CHANNEL NUMBER jel címez meg, és ilyen módon külön küszöbérték tartozik minden egyes csatornához. Hasonlóképpen az ellenőrző bitet 109 véletlen hozzáférésű tárból kapjuk, amelyet a CHANNEL NUMBER jel címez meg. Működés közben a vezérlő processzor betárolja a 109 véletlen hozzáférésű tárat olyan bitekkel, amelyek meghatározzák, hogy a komparátor melyik kimenetét kell az egyes csatornákhoz használni, és a 106 véletlen hozzáférésű tárat ellátja az egyes csatornákhoz szükséges küszöbértékekkel. Ezen tárak beállítása meghatározza, hogy mely azonosítókat fogunk az egyes csatornák esetében záró vagy végső azonosítónak tekinteni. Például, ha egy adott csatornánál a küszöbértéket 248-ra álhtjuk be, és a „nem kisebb, mint” kimenetet választjuk ki ezen csatorna részére, akkor csak a 248 és 255 közötti azonosítókat fogja az áramkör záróazonosítóként felismerni, és csak ekkor hoz létre END OF RECORD jelet. Ilyen módon láthatjuk, hogy a 106 és 109 véletlen hozzáférésű tárak tartalmának változtatásával a rendszerben lévő rekordok határait hatásosan változtathatjuk. Most a 10 ábrára hivatkozunk, és a vezérlő logika tartalmaz 117 számlálót, amelyet az azonosító .jel nulláz, és a hosszúságjel a 4 fővonaltól érkező byte-tal előre táraz. A számlálót minden egyes Ck óraimpulzus 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
