175212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O-szubsztituált 7ß-amino-3-cefem-3-ol-4-karbonsav -származékok előállítására

25 175212 26 20 25 30 dául egy adott esetben 3-, 4- és/vagy 5-helyzetben például rövidszénláncú alkoxi-és/vagy nitrocsoportok­­kal szubsztítuált benzilesoport), vagy 290 m*r feletti hullámliosszú (például abban az esetben, ha az aril­­metilcsoport 2-helyzetben nitrocsoporttal szubszti­­tuált benzilesoport) fénnyel besugározva, egy megfe- 5 lelően szubsztítuált metilcsoporttal, például terc­­-butil- vagy difenilmetilcsoportíal észterezett karbo­­xilcsoportot például egy savas szerrel, például hangya­savval vagy trifluorecetsavval kezelve, adott esetben egy nukleofil vegyidet, például fenol vagy anizol 10 hozzáadása mellett, egy aktíváit észterezett karboxil­­csoportot vagy anhidridformájú karboxilcsoportot hidrolízissel, például egy savas vagy enyhén bázikus vizes szerrel, például sósavval vagy vizes nátriumhidro­­génkarbonát- oldattal, vagy vizes, pH 7-9 értékű 15 káliumfoszfát pufferrel kezelve, és egy hidrogenoli­­zissel hasítható észterezett karboxilcsoportot hidro­­genolízissel, például hidrogénnel egy nemesfém-, pél­dául palládiumkatalizátor jelenlétében kezelve hasít­hatunk. Egy például szililezéssel vagy sztannilálással védett karboxilcsoportot a szokásos módon, például vízzel vagy egy alkohollal kezelve szabadíthatunk fel. A keletkezett 1A vagy 1B általános képletű vegyü­­leteket másik IA vagy IB általános képletű vegyületté alakíthatjuk át. Egy keletkezett vegyületben például egy R,a, illetve R!b aminovédőcsoport, főleg egy könnyen lehasítható acilcsoport, önmagában ismert módon, például egy «-helyzetben többszörösen elágazó rövid­­szénláncú alkoxikarbonilcsoport, például terc-butiloxi­­karbonil-csoport trifluorecetsavval kezelve, egy 2-ha­­logén-(rövidszénláncú)- alkoxikarbonil-csoport, pél­dául 2,2,2-triklóretoxikarbonil- vagy 2-iódetoxikar­­bonil-csoport, vagy egy fenaciloxikarbonií-csoport pe- 35 dig például egy megfelelő redukáló fémmel, vagy megfelelő fémvegyülettel, például cinkkel, vagy egy króm-Il-vegyülettel, például -kloriddal vagy -acetát­­tal, előnyösen valamely, a fémmel vagy fém­vegyülettel együtt naszcensz hidrogént képező szer, előnyösen vizes ecetsav jelenlétében történő kezelés­sel hasítható le. Ezenkívül egy keletkezett, I általános képletű vegyületben, ahol a -C(=0)—R2 csoport előnyösen például észterezéssel — ideértve a szililezést is —, például egy megfelelő szerves halogénszilicium- vagy halogén-ón-IV—vegyülettel, például trimetilklórszilán­­nal vagy tri-n-laurü- ónkloriddal történő reagáltatással védett karboxilcsoport, egy R,a vagy R, b acilcso­port, ahol az adott esetben jelenlevő szabad funkciós csoportok adott esetben védettek, egy imidhaloge­­nidképző szerrel kezelve, a kapott imidhalogenid alko­hollal történő reagáltatásával, és a keletkezett iminoé­­ter hasításával hasítható le. Imidhalogenid-képző szerek, melyekben a halo­génatom egy elektrofil központi atomhoz kapcsoló­dik, mindenekelőtt a savhalogenidek, például savbro­­midok vagy főleg a savkloridok. Ilyenek elsősorban a szervetlen savak, mindenekelőtt a foszfortartalmú go savak halogenidjei, például a foszforoxi-, foszfortri- és főleg a foszforpentahalogenidek, például a foszforoxi­­klorid, foszfortriklorid és elsősorban a foszforpenta­­klorid, valamint a brenzkatechil-foszfortriklorid, vala­mint a kéntartalmú savak vagy karbonsavak savhalo- 55 genidjei, főleg -kloridjai, például a tionilklorid, fosz­­gén vagy oxalilklorid. 40 50 55 Az imidhalogenid-képző szerrel végzett reakciót általában egy megfelelő, főleg szerves bázis, első­sorban egy tercier amin, például egy tercier alifás mono- vagy diamin, például egy tri-(rövidszénláncú)— alkilarnin, például trimetil-, trietil- vagy N-etil-N,N- diizopropilamin, valamint egy N,N,N’,N’--'.etra-(rö­­vidszénláncú)-alkíl-(rövidszénláncú)-alki]éndiamin, például N,N,N’,N’-tetrametil-l ,5-pentilén-diamin vagy N,N,N’,N’-tetrametil 1-1,6-hexilén-diamin, egy mo­no- vagy diamin, például egy N-szubsztituált, például N-(rövidszénláncü)-alkilezett alkilén-, azaalkilén- vagy axaalkilénamin, például N-metil-piperidin vagy N-me­­til-morfolin, továbbá 2,3,4,5,6,7,8-hexahidro-pirrolo [1,2-a] pirimidin (diazabiciklononén, DBN) vagy egy tercier aromás amin, például egy di-(rövidszénláncú) —alkil- anilin, például N,N-dimetilanilin, vagy elsősor­ban egy tercier heterociklusos, mono- vagy biciklusos bázis, például kinolin vagy izokinolin, főleg piridin jelenlétében, előnyösen egy oldószer, például egy adott esetben halogénezett, például klórozott alifás vagy aromás szénhidrogén,például metilénklorid jelenlétében végezzük. Az imidhalogenid-képző szert és a bázist körülbelül egyenértéknyi mennyiségben alkalmazzuk, a bázis azonban használható feleslegben vagy egyenértéknyinél kisebb mennyiségben is, pél­dául 0,2-1 egyenértéknyi, vagy 3-5-szö+ös feleslegben is. Az imidhalogenid-képző szerrel végzett reakciót előnyösen hűtés közben, például —50 és +10 C° közötti hőmérsékleten végezzük, mivel ha magasabb hőmérsékletet, azaz például 75 C° körüli hőmérsékle­tet alkalmazunk, a kiindulási anyagok és végtermékek stabilitása csökken. A keletkezett imidhalogenidet, melyet általában izolálás nélkül a következő lépésben egy alkohollal, előnyösen egy fenti bázis jelenlétében iminoéterré reagáltatunk. Megfelelő alkoholok például az alifás, továbbá aralifás alkoholok, elsősorban az adott eset­ben szubsztítuált, például halogénezett, például klóro­zott vagy további hidroxilcsoportokat tartalmazó rövidszénláncú alkanolok, például az etanol, propanol vagy butanol, főleg a metanol, vagy 2-halogén-(rövid­­szénláncú)-alkanolok, például a 2,2,2- triklóretanol, vagy 2- brómetanol, valamint az adott esetben szubsz­­tituált fenil-(rövidszénláncú)- alkoholok, például a benzilakohol. Általában az alkoholt feleslegben, pél­dául 1-100-szoros feleslegben alkalmazzuk, és előnyö­sen hűtős közben, például —50 és 10 C° közötti hő­mérsékleten dolgozunk. Az iminoéter terméket előnyösen izolálás nélkül vetjük alá a hasításnak. Az iminoéter hasítása egy megfelelő hidroxivegyülettel történő kezeléssel, vagy alkoholizissel történhet, ahol ez utóbbi reakció az iminoéter -képzéshez alkoholfelesleg használata esetén közvetlenül is lejátszódik. Ezért előnyösen vizet vagy egy alkoholt, főleg egy rövidszénláncú alkanolt, pél­dául metanolt, vagy egy szerves oldószer, például alkohol és víz ele; ét alkalmazzuk. Általában savas körülmények között, például 1 és 5 közötti pH-érté­­ken dolgozunk, melyet szükség esetén egy bázikus szer, például egy vizes alkálifémhidroxid, például nátrium-vagy káliumhidroxid, vagy egy sav, például valamilyen ásványi sav, vagy szerves sav, például sósav, kénsav, foszforsav, bórfluorhidrogénsav, tri­­fluorecetsav vagy p-toluolszulfonsav hozzáadásával állítunk be. 13

Next

/
Thumbnails
Contents