175185. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bútoralkatrészek előállítására
3 175185 4 gálási pontokon műszakonként 2000-2500 m2 alkatrészt kell mozgattuk ami 8-10 tonna súly terhelést jelent. Mind a felületkezelt, mind pedig a felületkezeletlen táblákból kialakított bútoralkatrészeknél az élzáró anyaggal nem ragasztott élek víztaszító festése kézzel vagy rakatba rakva szórással történik, ami nagyon időigényes. A találmány feladata, hogy olyan eljárást hozzon létre, amelynél a legértékesebb lemezrész nem vész el, a hulladék nem a legértékesebb résznél mutatkozik, a kézimunkaerő, az anyagfelhasználás és a munkafolyamatok alatt mozgatott súlymennyiség csökkenthető. Ezt a feladatot a találmány szerinti eljárás értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a felületkezelést a farostlemezen végezzük, mielőtt azt a keretanyaggal összeszerelnénk és a farostlemezen előkészítő csiszolást végzünk, majd az így előkészített farostlemezből és a pozdorjából, valamint rétegelt falapból kialakított keretanyagból az alkatrészt összeállítjuk. Előnyösen azokon az alkatrészeken, amelyekre valamilyen szerelvény kerül, az alkatrésznek ezen oldalán pozdorjából és rétegelt falapból kombinált keretanyagot alkalmazunk. Célszerűen a bútoralkatrészek fóliával le nem zárandó éleit először élszórással leszóljuk, majd ezt követően a lezárandó éleket fóliával befedjük. A találmány szerinti megoldás technológiai műveleteinek sorrendje : 1. A farostlemezt méretre szabják, egalizálják. 2. Elvégzik az előkészítő csiszolást, amely csak a tapadás elősegítésére szolgál és nincs vastagságelőkészítő szerepe. Ez a csiszolás helyettesíti az ismert műveleti sorrendben szereplő egalizáló csiszolást. 3. Felületkezelés, amelynek során a/ felviszik az alapozófestéket, b/ csiszolják, cl felviszik a felső festékréteget. 4. A keretanyagot, például pozdoiját méretre szabják, csiszolják, szeletelik és keretté tűzik. Ennél a keretanyagnál semmiféle eltérés nincs a hagyományos eljáráshoz képest. 5. A keretanyagot, például pozdoiját és rétegelt falapot méretre szabják, felhordják az enyvet, préselik, szeletelik és keretté tűzik— ez egy új anyag, amely a hagyományos fenyőfát helyettesíti. 6. Lapképzés, amikoris a farostlemezből és a keretanyagokból az alkatrészt összeállítják. 7. Préselik. 8. Éleit megmunkálják és élszórással leszórják azokat az éleket, amelyek nem lesznek lezárva. 9. Éleket lezáiják. 10. Sorozatfúrás, köldökcsapozás. 11. Befejező műveletek, javítás, tisztítás, minősítés. 12. Előszerelés. 13. Szerelés és esetenként fokozott élvédelem céljából pisztollyal önmagában ismert élvédő anyagot visznek fel. 14. Végkikészítés. 15. Csomagolás. A találmány szerinti eljárás legfőbb előnye, hogy az eljárás folyamán mindig csak lemezt kell felületkezelni, sohasem alkatrészt, mint az eddig szokásos eljárásnál. A kezelendő alkatrészek súlya, amelyeket a felületkezelő üzemrészben mozgatnak, ahol zömében nők dolgoznak, csökken. Ez igen fontos, mivel egy műszakban mozgatott alkatrészek súlya kb. 10 tonna. Ez a találmány szerinti eljárással egyharmadára csökken. Ugyanakkor ugyanazon a területen az alkatrészek tárolási lehetősége kétszeresére nő. További előnye, hogy a felületkezelés a szabott lemezen történik és így a lemezek legsímább, legkeményebb része megmarad, mert a felületkezelésre kerülő oldalát nem egalizáljuk, csak olyan mértékben csiszoljuk, amennyire azt a festék tapadási követelményei szükségessé teszik. Tehát a felület legértékesebb felső rétege nem lesz lecsiszolva, viszont a jó festéktapadási viszonyok biztosítása következtében a fajlagos festékfelhasználás csökken. Az 1 m2-re felhasznált anyag mennyisége és értéke csökken, mivel a legjobban felületkezelhető rész, a farostlemez rajta marad a bútorlapon, míg eddig ezt a réteget az egalizáló csiszolással lecsiszolták. A találmány további előnye, hogy az élmegmunkáló gépeken a méretrevágás idejében egy önmagában ismert anyagot szóró pisztollyal felhordva alakítjuk ki az élfóliával nem védett élek szükség szerinti vízállóságát. Tehát ehhez nem kell sem külön munkahelyet, sem külön munkaidőt biztosítanunk és ezenfelül a nehéz bútoralkatrészeket nem kell külön rakatba rakni. A felületkezelés előkészítő és befejező munkaműveleteinek kézzel elvégezhető része megszűnik, mert festés után nem kell az élfóliákat megtisztítani és a fóliát és az élt nem kell összemunkálni. További előny, hogy azoknál az éleknél, ahol az alkatrész esetenként kíméletlen használat következtében vagy a beépített vizes szerelvények meghibásodása miatt fokozott nedvességfelvételnek van kitéve, a szerelés során az alkatrészek összeépítésével egyidőben önmagában ismert anyag sűrített levegővel működő tömítőpisztollyal való felhordásával fokozott élvédelmet biztosítunk. A találmány szerinti eljárás előnye még, hogy azokon a helyeken, ahová szerelvények kerülnek, a természetes fa helyett egy új anyagot alkalmaz, mégpedig pozdorja és rétegelt falap kombinációját, ami szendvicsszerkezete következtében a fánál jobb szilárdsági, csavarállósági és vízálló tulajdonságokat biztosít. Összefoglalva a találmány szerinti eljárás előnyeit, elmondhatjuk, hogy a találmány szerinti eljárással a bútoralkatrészek előállítási folyamata egységesebbé válik, így könyebben áttekinthető és irányítható, kevesebb munkaerőt köt le és kevesebb és olcsóbb anyagot használ fel. A találmány szerinti eljárást részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti eljárással gyártott bútoralkatrész felépítésének és a technológia sorrendjének példakénti kiviteli alakját ábrázolják. Az 1. ábra a találmány szerinti ajtóalkatrész előlnézetét ábrázolja. A 2. ábra az 1. ábra szerinti ajtóalkatrész összeépítését ábrázolja az 1. ábra II-II vonala mentén vett metszetben. A 3. ábra az ajtóalkatrész összeépítését ábrázolja az 1. ábra III-III vonala mentén vett metszetben. A 4-5. ábrák a bútoralkatrész felületkezelésének műveletét ábrázolják. A 6. ábra a bútoralkatrész megmunkálási sorának vázlatos ábrája. A 7. ábra a bútoralkatrész felületkezelési sorának első gépsorát ábrázolja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
