175177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polién-tipusú 67-121 antibiotikum-komplex és komponensei előállítására
175177 A mikroorganizmus tenyésztése A mikroorganizmus tenyésztését rendszerint két lépésben hajtjuk végre; az első az oltóanyag-termelés, a második az antibiotikum-termelés . Az oltóanyagot úgy termeljük, hogy az Actinoplanes caeruleus ferde agaron kapott tenyészetét alkalmas táptalajban tenyésztjük. Az antibiotikumot úgy termeljük, hogy az oltóanyagmintát alkalmas vizes táptalajban, süllyesztett aerób körülmények között, 23-40 G°-on? előnyösen 28 G°-on, 6,5-8,0 pH-nál, keverés közben addig tenyésztjük, amig a fermentlé jelentékeny antibiotikua hatékonyságúvá nem válik. A fermentálás időtartama előnyösen 3-7 nap. Annak meghatározására, hogy az antibiotikum termelés mikor éri el a csúcsértéket, a fermentléből időnként mintákat veszünk, és az alábbiakban leirt módon meghatározzuk az antibiotikum-tartalmát. Ezzel a módszerrel azt találtuk, hogy az előnyös tenyésztés időtartama 4 nap. Táptalajként bármely alkalmas szénforrást, például asszimilálható szénhidrátot, és nitrogénforrást, például asszimilálható nitrogén- vagy fehérjetartalmú anyagot tartalmazó közeget használhatunk. Előnyös szénforrások például a glukóz, szacharóz, nyers cukor, glicerinj keményítő, kukoricakeményitő, laktóz, dextrin vagy melasz, előnyös nitrogénforrások például a kukoricalekvár, autolizált sörélesztő, szójaliszt, gyapotmagliszt, kukoricaliszt, tejpor, pankreásszal hidrolizált kazein, szeszmoslék, állati peptonfolyadék, hús- és csontkaparék. Az ilyen szén- és nitrogénforrások kombinációi előnyösen használhatók. Nyomelemeket, például cinket, magnéziumot, mangánt, kobaltot, vasat stb. rendszerint nem szükséges a fermentáló táptalajhoz adni, mivel a csapviz é3 a táptalaj alkotórészeiként használt' tisztitatlan adalékanyagok általában tartalmaznak ilyen fémeket. Ha csak csekély mennyiségű antibiotikumra van szükség, süllyesztett tenyésztés helyett felületi tenyésztést végezhetünk. Az antibiotikum termelés csúcsértékének megállapítására a fermentléből meghatározott térfogatú mintát veszünk, a mintából az antibiotikumot extraháljuk, majd hatékonyságát szabványos henger-csésze-módszerrel meghatározzuk. Az antibiotikum extrahálasát vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel, például kloroformmal, toluollal, benzollal, dietilénglikollal, dietil- éterrel stb. végezzük. Erre a célra vízben kevéssé oldódó szerves oldószert, például n-butanolt is használhatunk. A ferment— léminta általában 175-1000 /ug/ml nyers antibiotikumot tartalmaz, de nagyipari fermentálással a megadott felső határ sokszorosát kitevő koncentrációk is elérhetők. A kapott oldatot vákuumban bepároljuk, a száraz maradékot mérjük, és dimetilformamidban úgy oldjuk, hogy 1000 /ug/ml 67-121 antibiotikum koncentrációjú oldatot kapjunk. Ennek az oldatnak alikvot részét 8,0 pH-ju 0,1 mólos foszfátpufferrel higitjuk, mire a kapott oldatban a 67-121 antibiotikum koncentrációja nagyjából 3/Ug/ ml. Ebben az oldatban ezután a 67-121 antibiotikum pontos koncentrációját úgy határozzak meg, hogy szabványos henger-csésze próbában Saccharomyces cerevisiae ATCC 9763 ellen használjuk, es összehasonlításként egy 1000 /ug/mg hatékonyságúnak meghatáprozott tiszta 67-121 antibiotikum-komplex mintát alkalmazunk. 12
