175158. lajstromszámú szabadalom • Eljárás naftacénszármazékok előállítására
15 175158 16 A mikroorganizmus tenyésztését bármely felületi vagy süllyesztett aerób fermentációs módszerrel végrehajthatjuk, de célszerűségi okokból a süllyesztett tenyésztés előnyösebb. Erre a célra a fermentációs iparban szokásosan használt különféle típusú készülékek használhatók. A műveletek végrehajtására részletesen a következő lépéseket alkalmazhatjuk: raktáron tárolt baktériumtörzs 1 tenyésztés agar táptalajon I előtenyésztés lombikban, keverés közben ! előtenyésztés fermentálókádban 1 termelő tenyésztés fermentorban. A fermentációhoz használt folyékony táptalaj lényegileg asszimilálható szénforrást, asszimilálható nitrogénforrást, ásványi sókat, különösen kloridokat vagy karbonátokat, és adott esetben növekedést elősegítő adalékokat tartalmaz. Mindezeket az anyagokat jól meghatározott termékek alakjában vagy a különféle eredetű biológiai termékekben előforduló komplex keverékek alakjában adjuk a folyékony táptalajhoz. Asszimilálható szénforrásként szénhidrátokat, például glukózt, tejcukrot, dextrineket, keményítőt vagy más széntartalmú anyagot, például cukrokat, alkoholokat (glicerint) vagy bizonyos szerves savakat, például tejsavat, citromsavat használhatunk. Egyes állati vagy növényi eredetű olajak, például bálnaolaj vagy szójaolaj előnyösen helyettesíthetik a különféle szénforrásokat, vagy ezekkel együtt használhatók. Az alkalmas nitrogénforrás nagyon sokféle lehet. Használhatunk nagyon egyszerű vegyi termékeket, például szervetlen vagy szerves ammónium-sókat, karbamidot, egyes aminosavakat, nitrogénforrásként a folyékony táptalajhoz hozzáadhatunk olyan komplex anyagokat is, amelyek a nitrogént főleg protein alakjában tartalmazzák, ilyen anyag például a kazein, tejalbumin, glutén és hidrolizátumaik, földimogyoróliszt, halliszt, húskivonat, élesztőkivonat, szeszlepárlók oldható maradékai vagy kukoricalekvár. A hozzáadott ásványi sók közül egyesek, például az alkálifoszfátck és alkáliföldfémfoszfátok vagy a kalcium- és magnéziumkarbonátok pufferoló vagy közömbösítő hatásúak lehetnek. Mások a mik.roorganizmusok fejlődésére a 32 999 FP jelű vegyület termelésre szükséges ionegyensúlyt biztosítják, ilyenek az alkálifémek és alkáliföldfémek kloridjai és szulfátjai. Végül egyesek, például a cink-, kobalt-, vas-, mangánsók a mikroorganizmusok anyagcseréjét fokozzák. A növekedést elősegítő tényezők általában vitamin jellegű anyagok, például a tiamin, riboflavin és pantoténsav. A katalizátorokat a tenyésztés különféle szakaszaiban adhatjuk a folyékony táptalajhoz, a lombikba, a beoltott tenyészetbe keverés közben vagy a fermentálóban levő termelő táptalajba. A legjobb eredményeket azonban akkor érjük el, ha a katalizátorokat a termelő szakasz kezdetén vagy ennek folyamán adjuk a táptalajhoz. A különösen előnyös katalizátorok közül megemlítjük a szulfanilamidot, szulfatiazolt és szulfapiridazint. A katalizátor koncentrációja a fermentlében a folyékony táptalaj összetételétől és a katalizátor természetétől függően tág határok között változhat. Különösen alkalmasnak bizonyultak a folyékony táptalajban literenként 0,01 és 1 g közötti koncentrációk. A fermentlé pH-jának a tenyésztés kezdetén 5,6 és 7,4 között, előnyösen 5,8 és 7,2 között kell lennie. A fermentálás legkedvezőbb hőmérséklete 25-30 °C, de kielégítő termelés érhető el 23 és 33 °C között is. A fermentlé levegőztetése elég széles határok között változhat. Mégis azt találtuk, hogy a folyékony táptalajra számítva 0,3—3 liter/liter levegőmennyiséggel különösen jó levegőztetést érünk el. A maximális 32 999 RP jelű vegyület kitermelését 2—10 nap után érjük el, ez az időtartam lényegileg a használt közegtől függ. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a katalizátor jelenlétében történő mikroorganizmus-tenyésztésnek általános körülményei nagymértékben változhatnak, és minden esetben szükség szerint kell ezeket alkalmazni. C) A találmány szerinti vegyületet egy, a továbbiakban részletesen ismertetendő, a Streptomyces nemhez tartozó és Streptomyces atroviolaceus DS 8938 elnevezésű új mikroorganizmus tenyésztésével állítjuk elő. Ennek a törzsnek egy mintáját a Peoriabeli (Illinois állam) United States Department of Agriculture intézetben NRRL 8148 számon letétbe helyeztük, és a köz számára hozzáférhető. Ezt a mikroorganizmust talajmintából különítettük el, és tulajdonságait egyetlen eddig leírt faj tulajdonságaival sem találtuk azonosnak. Ezért tehát új fajnak tekintendő. Az elkülönítést általánosan használt módszerrel végeztük úgy, hogy kis talajmintát desztillált steril vízben szuszpendáltunk, és a szuszpenziót különféle koncentrációkra hígítva, mindegyik hígításból kis mennyiséget agar táptalajt tartalmazó Petri-csésze felületén szélesztettünk. Néhány napi 26 °C-on való inkubálás után a mikroorganizmusok kifejlődnek, és a tanulmányozni kívánt telepek elkülönítéséhez ezeket eltávolítottuk, és agar táptalajra szúrással átoltottuk, hogy bőségesebb tenyészeteket kapjunk. A Streptomyces atroviolaceus DS 8938 mikroorganizmus 0,4—0,6 p/0,6—0,9 p méretű ovális spórákat képez. A légmicéliumon keletkező spóratartók nem elágazóak. Spóraláncaik hosszúak, általában több tucat spórából állnak, és több, csavarmenetes, általában szoros spirálisokat alkotnak. Spóraképzésük alapján ez a törzs a Pridham-féle osztályozás értelmében a Spira szekcióba sorolható. A Streptomyces atroviolaceus DS 8938 25—35 °C-on jól fejlődik, 37 °C-on kevésbé jól és 50 °C-on egyáltalán nem fejlődik. A táptalajon 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
