175137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N,N,-(di-szek-butil)-tiokarbaminsav-benzilészter előállítására
3 175137 4 Az előállított adduktum jól használható a 971 612 számú olasz szabadalmi leírásban ismertetett drepamon-szintézis során az ott javasolt katalizátorok helyett. Az adduktum-típusú katalizátor előnyei a következőkben foglalhatók össze: 5 1. 1 mól reagáltatok reagensre 0,03 gramatom adduktumban levő cink-mennyiség elegendő (ezzel szemben az ismertetett olasz szabadalmi leírás szerint 1 mól reagensre 0,07 gramatom cink szüksé- 10 ges). 2. Mivel a találmány szerinti adduktum drepamonban és benzil-merkaptánban oldható, így homogénen eloszlatható a reakcióközegben. 3. A reakciósebesség a reagensek hozzáadásával 15 jól szabályozható, mivel a jelenlevő cink-klorid szennyezések nem adszorbeálódnak az adduktumhoz. 4. Nem következik be hidrogénfejlődés. 5. A katalizátor víz jelenlétében drepamonná és 20 vízoldható cink-kloriddá bomlik el, így egyszerű mosással a reakcióközegből könnyen eltávolítható. 6. A reakcióhoz indukciós idő nem szükséges, míg a 971 612 számú olasz szabadalmi leírás szerint 10—15 perces indukciós idő után indul meg a 25 reakció. A 971 612 számú olasz szabadalomban leírt eljárásnak megfelelően a katalizátort a benzil-merkaptánhoz adagolják, majd egy későbbi szakaszban 30 adják hozzá az N,N-di^(szek-butil)-karbamoilkloridot. A találmány szerint az adduktum közvetlenül hozzáadható az N,N-(di-szek-butil)-karbamoilk!oridhoz és ehhez adagolható fokozatosan a benzilmerkaptán. 35 Az N,N-(di-szek-butil)-tiokarbaminsavbenzilészter-cinkklorid adduktum könnyen előállítható oly módon, hogy toluolban, xilolban vagy valamely más megfelelő szerves oldószerben ekvimolekuláris mennyiségben einkkloridot és drepamont homogé- 40 nen szuszpendálunk, majd az oldószert csökkentett nyomáson bepároljuk. Ha az adduktumot katalizátorként alkalmazzuk, akkor a einkkloridot a drepamon feleslegében is feloldhatjuk^ ezt az oldatot további tisztítás nélkül felhasználhatjuk. 45 A találmány szerinti eljárást közelebbről a következő kiviteli példákban mutatjuk be: 1. példa N,N-(di-szek-butil)-tiokarbaminsavbenzilészter-cinkklorid adduktum előállítása 50 49,1 g einkkloridot 174 g xilolban szuszpendálunk, majd ehhez keverés közben 94%-os tisztaságú 55 110 g N,N-(di-szek-butil)-tiokarbamátot adunk. A reakcióelegyet keverés közben .65 °C-ra melegítjük, amíg a cinkklorid teljes feloldódása bekövetkezik. A xilolt csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, ily módon 160 g következő tulajdonságokkal rendelkező adduktumot kapunk:. Külső: viszkózus, sárgás színű olaj. Viszkozitás: 1600 poise (20°C-on). Fajsúly: 1,19 (20°C-on). Analízis: számított: C = 46,22%, H = 6,04%, S = 7,71%, Zn= 15,72%, talált: C =46,51%, H = 6,1%, S = 7,47%, Zn= 14,75%. 2. példa A) adduktum felhasználása drepamon előállítására A végbemenő reakciót az A) reakcióvázlaton mutatjuk be. 287,5 g (1,5 mól) di-(szek-butil)-karbamoü-kloridhoz 500 g xilolban keverés közben 18,9 g 1. példa szerinti módszerrel előállított adduktumot adunk, (az adduktum mennyisége megfelel 5,9 g cinkkloridnak), amikor halványsárga színű oldatot kapunk. A hőmérsékletet 65 °C-ra emeljük és 187,5 g (1,5 mól) benzil-merkaptánt adagolunk 20 perc leforgása alatt. Azonnal sósavfejlődés lép fel és a reakciót befejezzük oly módon, hogy a hőmérsékletet a benzil-merkaptán beadagolása után 2 óra hosszat 65 °C-on tartjuk. A xilolos oldatot vízzel mossuk és a vizes fázist elválasztás után vákuumban bepároljuk. 430 g 96%-nál nagyobb tisztaságú drepamont kapunk (a sztöchiometrikus mennyiséghez képest kapott kihozatalfelesleg annak tulajdonítható, hogy az adduktum formájában beadagolt N,N-(di-szek-butil)-tiokarbaminsav-benzilésztert visszanyerjük). Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás N,N-(di-szek-butil)-tiokarbaminsav-benzilészter előállítására di-szek-butil-karbamoilkloridból és benzil-merkaptánból kiindulva azzal jellemezve, hogy 1 mól reagensre számítva 0,03 gramatom equimoláris mennyiségű cinkkloridból és benzil-di-szek-butiltio-karbamátból előállított N,N-(di-szek-butil)-tiokarbaminsavbenzilészter-cinkklorid adduktumának jelenlétében 65 °C-on 2 óra hosszat reagáltatjuk, majd a reakcióelegyet vízzel mossuk és az oldószert bepároljuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítás! módja, azzal jellemezve, hogy a reakcióhoz 20 °C-on 1600 poise viszkozitású és 1,19 fajsúlyú, sárgás színű N,N-(di-szek-butil)-tiokarbinsavbenzilészter-cinkklorid adduktumot alkalmazunk. 1 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és fogj Könyvkiadó igazgatója 804679 - Zrínyi Nyomda, Budapest 2
