175107. lajstromszámú szabadalom • Tárcsafék
3 175107 4 betéttartó két, egymással tükörszimmetrikusan kifelé ugró 6 és 7 orra képezi. A 4 horonyba az egyébként csak vázlatosan és metszetszerűen feltüntetett 9 féknyereg prizmaszerű, elmetszetten ábrázolt 8 hídja nyúlik be megfelelő játékkal. Középen, a 2 betéttartó sugárirányban belső oldalán van az először sugárirányban befelé előrenyúló és aztán, amint ez a 2. és 3. ábrán látható, könyökszerűen a pontvonallal ábrázolt 10 féktárcsa irányában meghajlított, ez alá részben alányúló 11 nyúlvány, amelynek a meghajlított 11’ szakaszának oldalfalain vannak a 12 felfekvő felületek. A 12 felfekvő felületek körülbelül a 10 féktárcsa 10’ súrlódó felületét alkotó sík magasságában levő 13 támasztó felületekkel szemben helyezkednek el, ezek pedig az egyébként nem ábrázolt féktartón levő 14 orrokon vannak. A 9 féknyeregben két olyan 15 fékhenger található, amelyeknek a 16 dugattyút a 2 betéttartó hátoldalára gyakorolhatnak nyomást úgy, hogy közben a 3 fékbetétet a 10 féktárcsa 10’ súrlódó felületéhez szorítják. A 17 nyíl irányába forgó 10 féktárcsánál a rajta súrlódó 3 fékbetét ezt lefékezi; ez esetben az A súrlódási középpont a 3 fékbetét szimmetriatengelyében radiálisán a belső peremhez képest eltolva helyezkedik el a 10’ súrlódó felület síkjában. A 2 betéttartó a ráható súrlódóerő hatására megtámaszkodik a 7 orrával a 8 hídon, a 11 nyúlvány 11’ meghajlított szakaszával pedig a 17 nyíl irányában a 14 orron, miközben gyenge, az A súrlódási középpontnak a megtámasztási pontokon átfektetett x-y forgástengelytől mért távolságával és a súrlódási erő nagyságával meghatározott forgatónyomaték hat a 2 betéttartóra. A 3. ábrából kitűnik, hogy a sugárirányban belső 11’, 14 megtámasztási pontnak a közelítőleg a 10’ súrlódó felület síkjában levő helyzete következtében az x—y forgástengely erősen megdőlve halad és az A súrlódási középponttól mért távolsága lényegesen kisebb, mint ha a sugárirányban belső megtámasztási pont, amint az eddig szokásos volt, a külső megtámasztással azonos sugárirányú síkban lenne, amikor is az x’—y’ forgástengely lenne mérvadó. Ezen kívül a 3. ábráról az is látható, hogy a kopás következtében csökkenő fékbetétvastagság az A súrlódási középpont távolságát csökkenti az x—y forgástengelyhez képest mindaddig, amíg a teljesen elkopott fékbetétnél az A súrlódási középpont az x—y forgástengelyre kerül és ezel a forgatónyomaték megszűnik. Előnyös lehet a 2 betéttartónak a sugárirányban kifelé eső megtámasztását is a 10 féktárcsa irányába áthelyezni, amint ez a 3. ábrán szaggatva van megjelölve. A forgástengely ez esetben a Z—Z’ helyzetbe kerülhet, ami azt jelenti, hogy az új, még nem kopott fékbetétnél nincs forgatónyomaték, a fékbetét kopása során pedig fokozatosan növekvő forgatónyomaték hat fékezés közben az 1 fékpofára. Ennél a megoldás- 5 nál azonban a betéttartónak egy része túlnyúlik a 3 fékbetéten, aminek következtében a betétcsere nehezebbé válhat. Az előzőleg említett, az 1 fékpofára ható forgatónyomaték olyan gyenge, hogy megfelelő mó- 10 don könnyen fel lehet fogni és nem okoz egyenetlen fékbetétkopást. Különösen előnyös az, ha a 2 betéttartó sugárirányban belső megtámasztását a 3. ábrán feltüntetett helyzetből úgy toljuk el, hogy az A súr- 15 lódási középpont a kopási vastagság feléig elkopott fékbetét esetén kerüljön az x—y forgástengelyre. Az 1 fékpofa sugárirányban belső és sugárirányban külső megtámasztásainak támadási pontjai, azaz e támadási pontok egymásra nyo- 20 módó vezető- és támasztó felületeinek középpontjai ekkor a feléig elkopott 3 fékbetét esetében vannak az A súrlódási középponttal egy egyenesen. A forgatónyomaték ekkor a kopás feléig csökkenően hat az egyik irányban, majd 25 ezt követőleg növekvően hat ellentétes irányban a teljes kopás eléréséig az 1 fékpofára, aminek következtében az esetleges kopási egyenetlenségek kiegyenlítődnek. 30 Szabadalmi igénypontok 1. Tárcsafék legalább egy, a féktárcsához nyomható olyan fékbetéttel, amelyet a féktárcsához képest legalábbis közelítőleg a tengellyel 35 párhuzamosan eltolhatóan vezetett betéttartó tart, emellett pedig a betéttartón sugárirányban befelé és/vagy kifelé kiugró, a tengellyel párhuzamos, lényegében sugárirányú felfekvő felületekkel ellátott olyan nyúlványok vannak, ame- 40 lyeket a féktartó, illetve a féknyereg velük párhuzamos támasztó felületei vezetnek meg, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik nyúlvány (11) a féktárcsa (10) irányába a fékbetéten (3) túlvagy alányúlva könyökalakban meghajlítva van 45 kiképezve, és a meghajlított nyúlványok (11’) oldallapjain vannak a felfekvő felületek (12), továbbá, hogy a támasztó felületek (13) legalább közelítőleg a féktárcsa (10) súrlódó felületeinek (10’) síkjában a féktartó, illetve a féknyereg ezen 50 túl-, illetve alányúló részeinél (14) vannak. 2. Az 1. igénypont szerinti tárcsafék kiviteli alakja, azzal jellemeve, hogy a kopási vastagságának feléig lekopott fékbetét (3) esetében a sugárirányban belső és sugárirányban a külső 55 felfekvő felületeknek a hozzájuk tartozó támasztó felületeknél levő két felfekvési pontja a fékbetét súrlódási középpontjaival (A) legalább közelítőleg egy egyenesbe esik. Mellékelve: 2 rajz, 2 ábrával A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 80.431.66-42 Alföldi Nyomda, Debrecen — Felelős vezető: Benkő István igazgató 2
