175107. lajstromszámú szabadalom • Tárcsafék
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175107 Nemzetközi osztályozás: A bejelentés napja: 1977. V. 5. (KO—2857) F 16 D 65/02 Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság: 1976. V. 6. (P 26 20 114.9) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL A közzététel napja: 1979. XI. 28. Megjelent: 1981. II. 28. Feltalálók : Baronnet Pierre, mérnök, München, Bestler Georg, technikus, Wiedergeltingen, Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmas : Knorr-Bremse GmbH., München, Német Szövetségi Köztársaság Tárcsafék 1 A találmány a féktárcsához nyomható, legalább egy fékbetéttel ellátott tárcsafékre vonatkozik, amelynél a fékbetétet a féktárcsához képest legalább is közelítőleg a tengellyel párhuzamosan eltolható módon vezetett betéttartó tartja; emellett a betéttartón a tengellyel párhuzamos és lényegében sugárirányban befelé és/vagy kifelé kiugró nyúlványok vannak, amelyek a féktartó, illetve a féknyereg hozzájuk képest párhuzamos felfekvő felületeivel vannak megtámasztva. Az előzőleg meghatározott jellegű ismert tárcsafékeknél a betéttartóra és a fékbetétre egy közelítőleg radiálisán haladó tengely körül olyan forgatónyomaték hat, amely a fékbetét súrlódási középpontjának és a betéttartónak a nyúlványa segítségével meghatározott forgatónyomaték megtámasztásának tengelyirányú eltolódásából ered. Ez a forgatónyomaték a fékbetét egyenetlen rászorulását eredményezi a féktárcsára és ennek megfelelően egyenlőtlen betétkopás lép fel, aminek következtében a használati időtartam szükségtelenül megrövidül. E hiányosság kiküszöbölésére ismert az, hogy a méretezés megfelelő összehangolásával vagy a betéttartóra ható működtető hengerek elhelyezésével a zavaró forgatónyomatékot megszüntetjük. Ezek a megoldások azonban megnehezítik és megdrágítják a féktárcsa előállítását. A találmánynak az a feladata, hogy a beve-2 zetőben említett szerkezetű tárcsaféket egyszerű és olcsó eszközökkel olyképp módosítsa, hogy a fékbetétből és a betéttartóból álló fékpofán legfeljebb gyenge, nem zavaró forgatónyomaték lépjen fel. A találmány szerint ez a feladat oly módon oldható meg, hogy legalább egy, a fékbetéten a féktárcsa irányába túl-, vagy alányúló, könyökalakban meghajlított nyúlvány van kiképezve, és ennek felfekvő felületei a meghajlított szakasz oldallapjain találhatók, továbbá, hogy az ellentétes (felfekvő) felületek legalább közelítőleg a féktárcsa csúszófelületének a síkjában a féktartónak, illetve a féknyeregnek ezeken a túl-, illetve alányúló részeinél helyezkednek el. A találmány szerinti tárcsafék további előnyös kiképzése az alábbi részletes leírásból derül ki. Az 1.—3. ábrán a találmány szerint kialakított tárcsafék egy kiviteli példája van a találmány szempontjából lényeges részeivel elölnézetben, felülnézetben és metszetben ábrázolva. Az 1. ábrán a féktárcsa felől nézve elölnézetben ábrázolt 1 jelű fékpofa, amelyhez a 2 betéttartó és a 3 fékbetét tartozik, lényegében körcikk jellegű alakot mutat. A 2 betéttartónak a közepén sugárirányban kifelé nyitott olyan tengelyirányú hornya van, amelynek az 5 alapfelülete közelítőleg a 3 fékbetét sugárirányban külső határánál van, és amelynek az oldalfalait a 2 5 10 15 20 25 30 175107
