175105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőlő lugasművelésére
hoz, az alsó termőkar mellé kötözzük, melynek vesszőjéből képezzük a nyolcadik évi termőkart. A 62 termőkar (6. és 17. ábra) leváltása során ügyeljünk arra, hogy a vágási felület ne közvetlenül a törzs (fásrész) vonalában történjék, mert a beszáradás káros hatással lehet a törzsre. Ezért helyes, ha minden esetben — a vastagsától függően — néhány cm-es csonkot hagyunk. Célszerű, ha hasonlóan járunk el bármely fásrész eltávolítása esetén. Amennyiben ezek hajtást hoznak, azokat le kell szedni. A csonk idővel (1-2 év múlva) beszárad, s azt már eltávolíthatjuk. A fentiekben leírt módon kezelt 6 tőkéken tehát legalább két termőalap foglal helyet, az egyik a 7 tőkefejen, a másik pedig felette, a 21 lugastörzsön, kb. 50 cm távolságra; e távolság mind a művelésre, mind a termés fejlődéséhez elegendő. A hely teljes kihasználása érdekében az 1 oszlopoktól számított minden második 6 tőke metszését célszerű úgy végezni, hogy alul egy, felül két termőalapja legyen. Ehhez a metszést a 4-7. években úgy kell a 21 lugastörzsön végezni, ahogy ezt vázlatosan a 8-11. ábrák szemléltetik. Ennek eredményeként a negyedik évben 30a, az ötödik évben 48a, a hatodik évben pedig 62a balról jobbra húzódó felső termőkarunk lesz, a hetedik évben azonban a 7. és 18. ábra szerinti állapottól eltérően — lesz egy 86 termőkarunk is, amely jobbról balfelé van vezetve, így az első és második 6 tőke között is felül két termőkar fog egymás mellett húzódni, mint a többi tőkeközben. A 74, 83 termőkarokon hozzávetőlegesen tíz-tíz 87 hajtással számolhatunk, amelyeket függőlegesen felfelé vezetünk, és a 88 helyeken a 3 és 4 vezérhuzalokhoz, illetve a közbenső 19, 20 huzalokhoz kötözzük. Ez tőkénként mintegy húsz hajtást jelent, de képződnek hajtások a 7 tőkefejek csercsapjaiból, illetve biztosítócsapjaiból, valamint a 21 lugastörzs nyújtott vagy magasított csercsapjaiból is; ezeket is felkötözzük. A támberendezés esetleg még magasítható — mely esetben célszerű figyelembe venni a sortávolságot is —, de több termőalap képzése nem ajánlatos, mert az állomány túl sűrű lesz. A szőlő metszését ősszel, téli fagymentes napokon és tavasszal is lehet végezni. Amennyiben azonban télen végezzük, azt lehetőleg legkésőbb február közepéig be kell fejezni. Ha ez nem történt volna meg, a metszéssel le kell állni és várni kell vele március elejeközepéig és csak március közepe táján folytassuk. A szőlő nedvkeringése ugyanis február végén — március elején indul meg, s ha a metszést ekkor is folytatnánk — illetve kezdenénk —, a 6 tőke egy—három liter folyadékot is veszíthet, ami egyrészt tápanyagveszteséget, másrészt a szemekre folyva kocsonyás képződést okoz, ami a szem pusztulásához vezethet, de a fakadást mindenképpen késlelteti; fagy esetén pedig a szem megfagyhat. Ha viszont a metszést március közepén-végén folytatjuk, illetve végezzük, amikor a nappali hőmérséklet a 20 °C-t meghaladja, a meleg hatására a vágási felület azonnal beheged, tehát nincs nedvveszteség (különösen eredményes a metszés, ha azt szeles időben végezzük). A 6 tőkéről a tenyészidő alatt bármikor leváltható a feleslegesnek mutatkozó néhány vessző, csap, minden káros következmény nélkül. A találmány szerinti eljárással művelt szőlő nem kopaszodik fel, mert annak köszönhető, hogy egy-egy 17 6 tőkén csak kettő — esetleg három — termőkar van, a csapok száma olyan kevés, hogy az elraktározott, bőséges táperő minden egyes szemet duzzadásra, fakacisra késztet. A tápanyagraktározás maximális mértéke pedig azzal érhető el, hogy a találmány szerinti művelési mód eredményeként a lehető legnagyobbra növesztjük a tőkefejeket. A 2,0 m-es tőketávolság mellett a termőkar-hosszúságot általában mintegy 3,8 in-re választjuk, de ha már az első évben egyes szőlőfajtáknál (pl. Afuz Ali) felkapaszkodást észlelünk, célszerű 5,8 m hosszúságú (három tőkeköznyi) termőkarokat képezni. Ezesetben hajtásválogatáskor a termőkarokat a tőkétől számítva 2,2 m hosszban mesterségesen felkopaszítjuk, s a fennmaradó termőkar-részeken hagyunk 10—10 hajtást, tehát ugyanannyit, amennyit a 3,8 m-es termőkarokon hagytunk. A találmány szerinti szőlőművelési technológiában a permetezést szerves hatóanyagú oldattal végezzük. Szervetlen hatóanyagok ugyanis a szőlőlevél sejtjeit elroncsolhatják, s azok nem tudják felvenni a levegőből a szükséges mennyiségű tápanyagokat, nem tudják betölteni fontos szerepüket a fotoszintézisben. Ha a káros hatás a leveleket a tenyészidő első felében vagy éppen a közepén éri, a tenyészidő végére sem lesznek még tenyérnyi nagyságúak sem, ez természetesen a terméseredményt is hátrányosan befolyásolja, de kihat a következő évi termés alakulására is. A szőlő leggyakoribb gombabetegsége a peronoszpóra, a szürkerothadás és a lisztharmat. Az előbbi kettővel szemben Ortho-phaltan permetezőszerrel védekezünk oly módon, hogy a virágzás előtt hét-nyolc naponként összesen háromszor permetezünk olyan oldattal, amely mintegy 0,15% Ortho-phaltant tartalmaz. Lisztharmat ellen ugyanezekben az időpontokban, célszerűen ugyanabba a permetlébe keverve, mintegy 0,08—0,10% Fundazol WP 50-et alkalmazzunk. A virágzás előtti permetezés célszerű időpontjai május 5., május 12—15. és május 20—22. A virágzás előtti utolsó — ez esetben a harmadik — permetezést célszerű a hajtásválogatás, termésritkítás és kötözési művelet után végezni. Közvetlenül virágzás után ismét permetezünk, s a permetezést hét-nyolc naponként, legalább hét-nyolc alkalommal ismételjük. Ezeknél a permetezéseknél a Fundazol WP 50 hatóanyag mennyisége ugyancsak 0,08—0,10%, az Ortho-Phaltan mennyisége viszont mintegy 0,17%. Lemosó permetezést alkalmazunk, a lugas mindkét oldalán; a leveleket alulról felfelé és fordítva is mossuk le, ügyelve arra, hogy a hajtások szárai és a fürtök is bőséges permetlevet kapjanak. Megjegyezzük, hogy az Ortho-phaltan járulékos hatásaként a sejtek megnagyobbodnak, megduzzadnak, ezáltal több klorofilt tárolnak, a leveleket és a hajtások szárát borító kutikula (a felületet borító viasszerű ellenálló anyag) is megvastagszik, miáltal azok a meleggel, széllel, gombafertőzéssel, valamint a jégverésekkel szemben ellenállóbbakká válnak. A levelek nagyok, dúsak, sötét színűek lesznek, ősszel tovább maradnak zöldek, ezért az őszi napsütést teljes mértékben ki tudják használni; tartalékszövetek tárolásával fagyállóbbak lesznek, s gyökérrends/.erük is jobban fejlődik. Tavasszal a fakadás tökéletesebb, a hajtások szebben fejlődnek, a termés alakulása egyenletesebb. A Fundazol WP 50 járulékos előnye, hogy felszívó18 9 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
