175043. lajstromszámú szabadalom • Csúszógyűrűs biztosító szerkezet

3 175043 4 valóságban egyenletesen megoszló centrálszimmet­­rikus külső teher - melynél az ívek hajlító igény­­bevételt nem kapnak - sohasem fordul elő, és ezért a biztosító szerkezeteket jelentős hajlító igény­­bevételekre kell méretezni. Különösen jelentős a hajlító igénybevétel a nagy átmérőjű üregek, illetve bányatérségek biztosítására szolgáló szerkezeteknél. A csúszóíves vágatbiztosító szerkezetek legfej­lettebb megoldásai közé tartoznak azok, amelyeknél a fémszerkezetű biztosító szerkezeteket „lőtt be­tonnal” kombinálják. Az alapgondolat helyes, a tapasztalatok azonban mégsem egyértelműen kedve­zőek. Ha ui. a beton föllövését követően a kötési idő alatt nagyobb deformációk - vágatszűkü­lések - jönnek létre, akkor a még meg nem kötött beton elmorzsolódik. A találmány célja a csúszóíves és csúszógyűrú's biztosító szerkezetek olyan továbbfejlesztése, amelynél az eredeti megoldás előnyei megmarad­nak, beleértve a betonnal vagy vasbetonnal való kombinálhatóságot is, emellett azonban lehetőség nyílik a biztosító szerkezet teherviselő képessé­gének fokozására és vele együtt az üregek határoló felülete mentén lejátszódó alakváltozások korlá­tozására. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a csúszógyűrűk vagy ívek belső konkáv olda­lán olyan ideiglenes vagy végleges „szekundér” tar­tószerkezetet lehet kialakítani, amely az üreg hatá­roló felülete mentén elhelyezkedő csúszógyűrűs „primér” biztosító szerkezet merevségét és ezzel együtt teherbíró képességét fokozza, és a primér biztosító szerkezettel való - szilárdságtani értelem­ben vett — együttdolgozásra képes. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze­rinti csúszógyűrűs biztosító szerkezet üregek, pl. bányatérségek környezetének ideiglenes vagy végle­ges megtámasztására - amely biztosító szerkezet megközelítőleg U-keresztmetszetű, előnyösen acél anyagú, a megtámasztandó üreg határoló felülete mentén elhelyezkedő egyenes és/vagy íves részekből van összeállítva, az egyes részek egymáshoz viszo­nyított relatív eltolódást megengedő bontható köté­sek, pl. szorító kengyelekként kialakított kapcsoló elemek útján vannak egymással összeerősítve, a gyűrű és a megtámasztandó üreg határoló felülete közé pedig legalább helyenként bélelés van be­iktatva - oly módon van kialakítva, hogy az üreg határoló felülete mentén elhelyezkedő külső gyűrű­nek az üreg belseje felé eső konkáv oldalán a külső gyűrű teherbírását megnövelő belső gyűrű van legalább ideiglenesen elhelyezve, a belső gyűrű a külső gyűrűével előnyösen hasonló kereszt­metszetű egyenes és/vagy íves részekből van össze­állítva, a külső gyűrű és a belső gyűrű közé pedig a gyűrűk együttdolgozását szolgáló teherátadó ele­mek vannak beiktatva. A találmány szerinti csúszógyűrűs biztosító szer­kezet további ismérve, hogy a belső gyűrűnek a külső gyűrűtől mért távolsága állandó. A teherátadó elem a külső gyűrű és a belső gyűrű szabályozható módon való összeszorítására alkalmas egy vagy több kötőelemet, célszerűen menetes szorító orsót, valamint a külső gyűrű és a belső gyűrű egymáshoz viszonyított relatív hely­zetét megszabó távtartó szervet tartalmaz. Az egyik lehetséges kiviteli alak esetében a távtartó szerv az egy vagy több menetes szorító orsóval együttműködő távtartó idomként van kiala­kítva. Egy másik lehetséges esetben a távtartó szerv az egy vagy több menetes orsó áthaladására alkal­mas furattal rendelkező távtartó perselyként van kialakítva. Egy további lehetséges esetben a távtartó szerv a külső gyűrű belső oldalán elhelyezkedő távtartó kengyelt, a belső gyűrű külső oldalán elhelyezkedő támasztó elemet, valamint adott esetben a távtartó szerv és az egy vagy több menetes szorító orsó relatív helyzetét megszabó pozicionáló elemet tar­talmaz. A biztosító szerkezet egy előnyös kiviteli alak­jánál a külső gyűrűből és a belső gyűrűből az üreg határoló felületére fölhordott beton segítségével merev vasbetétes vasbeton gyűrűk vannak kiala­kítva, melyek adott esetben a külső gyűrű és a belső gyűrű közé és/vagy köré elhelyezett beton­acél betétekkel vannak megerősítve. A vasbeton gyűrűk között szabadon maradó üreg határoló felü­lete mentén betonfal van kialakítva, amely elő­nyösen betonacél betétekkel van megerősítve. Az utóbbi megoldások egy sajátságos esetében a vasbeton gyűrű csupán a külső gyűrűt foglalja magában, az egymással szomszédos külső gyűrűk között előnyösen betonacél betétekkel megerősített betonfal van elhelyezve, a belső gyűrű pedig a beton megkötése után visszanyerhető megtámasztó szerkezetként van kialakítva. A találmány szerinti megoldással a hagyományos csúszógyűrűs biztosító szerkezetek teherbírása a szükségletnek megfelelően tetszés szerint megnövel­hető. A belső szekundér szerkezetek a külső pri­mér szerkezettel tökéletesen együttdolgoznak, nincs szükség a gyűrűk nyomvonalirányú sűrítésére és különösen kedvezően alkalmazható minden olyan esetben, amikor akár a primér, akár a szekundér - vagy esetleg mindkét - biztosító szerkezet utó­szilárduló anyagból, pl. lőtt betonból készült része­ket tartalmaz. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzo­kon az 1. ábra a csúszógyűrűs biztosító szerkezet alap megoldása az üreg nyomvonalára merőleges kereszt­­metszetben, a 2. ábra az egymással szomszédos biztosító gyű­rűk nyomvonalirányú hosszmetszetének részlete, a 3. ábra a távtartó szerv egy lehetséges kiviteli alakja, a 4. ábra a távtartó szerv egy másik lehetséges kiviteli alakja, a 5. ábra a távtartó szerv egy harmadik lehetséges kiviteli alakja, a 6. ábra a lőtt betonnal kombinált biztosító gyű­rűk egy lehetséges kiviteli alakja, a 7. ábra a lőtt betonnal kombinált biztosító gyűrű egy másik lehetséges kiviteli alakja, a 8. ábra a lőtt betonnal kombinált biztosító gyűrű egy harmadik lehetséges kiviteli alakja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents