175031. lajstromszámú szabadalom • Zárszerkezet
3 175031 4 szelő elemként kialakított egyetlen forgatókarral van összekapcsolva, ahol a forgatókar középső semleges állásából egymással ellenkező irányban levő szélső helyzetekbe fordíthatóan van kialakítva. és egyik szélső helyzetében a zárnyelv viszszahúzott állapotban, másik szélső helyzetében a reteszelőtolóka előretolt reteszelő állapotban van. Minthogy a találmány szerinti megoldásnál ugyanaz a tolóka használható kilincskövető elemként is és reteszelő elemként is, a zárszerkezet elemeinek száma nagymértékben csökkenthető, és ezen túlmenően az egész zárszerkezet felépítése is egyszerűsíthető. A zárszerkezet célszerűen szimmetrikus elrendezésű, tehát a retesztolókák és a forgatókarok a zárnyelv két oldalán szimmetrikusan vannak elhelyezve. Az egyik forgatókar kilinccsel vagy ajtógombbal működtethető, míg a másik forgatókar a kulccsal működtethető. A kulccsal történő működtetés helyett alkalmazni lehet olyan forgató reteszeket is, amilyenek például toalett ajtókon vagy hasonló rendeltetésű helyeken szokásos. A forgatókar működésének egyszerűsítése érdekében a forgatókar a zárnyelvet működtető részen túlmenően célszerűen olyan csappal is el van látva, amely a retesztolókában kialakított horonyban mozog. A retesztolókában kialakított horony, illetve kivágás célszerűen három részből áll. Az egyik részben a forgatókar csapja úgy mozoghat, hogy a retesztolóka változatlanul helyben marad, mialatt a forgatókar kilincskövető működését végzi. A második részbe a csap akkor kerül, amikor a forgatókar a retesztolókát előremozdítja, a harmadik szakaszban pedig a csap tovább mozog a forgatókarral együtt, amikor a retesztolóka már szélső helyzetébe került. A forgatókaron levő csapnak ez a továbbmozdulása a tolóka reteszelését szolgálja. A retesztolókán ily módon kialakított háromrészes kivágás lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti zárszerkezetben levő forgatókar mind a kilincskövető, mind a reteszelőelem szerepét ellássa anélkül, hogy a zárnyelv vagy a retesztolóka bonyolult kialakítása válnék szükségessé. A retesztolókában kialakított kivágás két szélső szakasza célszerűen olyan sugár mentén hajlik meg, amely megfelel a kivágás középvonala és a retesztolókában a kilincs-, illetve az ajtógomb tengelyének befogadására szolgáló nyílás középpontja közötti távolságnak. Ily módon a kivágás két ívelt szakaszának középpontja közötti távolság lényegében a retesztolóka lökethosszának felel meg. A találmány szerinti megoldás a fentieken túlmenően biztosítja azt, hogy a forgatókar két különböző helyzetben egyszerű módon rögzíthető. A két pozíció közül az egyik egy semleges helyzet, a másik pedig az a helyzet, amelyben a retesztolóka az ajtó reteszelő állásában van. Ez a találmány szerinti szerkezetben úgy valósítható meg, hogy a forgatókar kétágú rugóval van összekapcsolva, ahol a rugó egyik ága a forgatókar két nyúlványa között van rögzítve, a másik ága pedig ugyancsak a forgatókaron levő nyúlványhoz fekszik. A rugónak a két ág közötti része ismert módon csavarmenetbe van hajlítva. A csavart rész legalább két menetet tartalmaz, és a forgatókar vállrészére van illesztve. A rugó két ága közötti menetes rész nyomórugóként működik, amikor a rugó valamely ága a forgatókar elfordulása során olyan szélső helyzetbe kerül, ahol a megfelelő rögzítőelemek bepattintásával reteszelhető. Mint már említettük, a zárszerkezet célszerűen szimmetrikus kialakítású. A zárnyelv a zárszerkezet középvonalában van elhelyezve, és két oldalán szimmetrikusan vannak a forgatókarok és a retesztolókák elrendezve. A forgatókarok közül a zár elhelyezésétől függően az egyik a kilincs, a másik a kulcs befogadására alkalmas. A forgatókarokban levő átmenő üregek ezért célszerűen úgy vannak kialakítva, hogy mind a kilincs, illetve forgatógomb, mind a kulcsok befogadására alkalmasak legyenek. Az átmenő üreg célszerűen négyzetes keresztmetszetű, ahol a négyzet valamennyi oldalának középrészén további horony van kialakítva. így az átmenő üreg megfelel a négyzetkeresztmetszetű kilincsek és forgatógombok befogadására, a kulcsok pedig a négyzetek oldalain kialakított további hornyokba illeszkednek. A kulcsok célszerűen sima lapból alakíthatók ki, oly módon, hogy a lapok vastagsága megegyezzen az üreg falaiba munkált hornyok vastagságával, magassága pedig azonos legyen két szembenfekvő horony fenéklapja közötti távolsággal. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti zárszerkezet távlati képe a tok részleges kitörésével, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott zárszerkezet oldalnézete eltávolított fedőlappal, a 3. ábra a 2. ábrán bemutatott zárszerkezet alsó része a zárnyelv és a forgatókar egy másik állásában, a 4. ábra a találmány szerinti zárszerkezet forgatókarjának távlati képe, az 5. ábra a 4. ábrán bemutatott forgatókar egy másik oldaláról bemutatott távlati képe és a 6. ábra a 4. és 5. ábrákon bemutatott forgatókar oldalnézete. A találmány szerinti 1 zárszerkezet 3 alaplemezzel ellátott 2 tokban helyezkedik el. Az 1 zárszerkezet 4 zárnyelve a 2 tok középső részén van elhelyezve. A 4 zárnyelvet 5 rugó feszíti zárási helyzetbe. A 4 zárnyelvet a forgatókarokkal lehet működtetni. Azt, hogy a két szimmetrikusan elhelyezett 6 forgatókar közül melyik működteti a 4 zárnyelvet, az határozza meg, hogy az 1 zárszerkezetet jobbra vagy balra nyíló ajtóra helyezzük fel. A 4 zárnyelv mindkét oldalán L-alakú 10 retesztolóka van. Ezek elhelyezkedése is szimmetrikus a 4 zárnyelvhez viszonyítva, és ugyancsak egymástól függetlenül működtethetők a 6 forgatókarok valamelyikével. így a forgatókarok mind kilincskövető, mind reteszelő elemként működtethetők. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
