175026. lajstromszámú szabadalom • Lökethatároló szerkezet hidraulikus szervókormányművek részére

175026 6 ja körül helyezkedik el és arra támaszkodik. A 35 és 37 csapágytestek és a hozzájuk tartozó 32 és 33 karok egy olyan gyűrűs horonyban helyez­kednek el, amely az lb fedél 38 ütközője útján valamint a 29 csapágytest 39 ütközője útján van kialakítva. A 32 és 33 karok valamint a 35 és 37 csapágytest hozzájuk tartozó részei a 13a csap külső felületétől 40, ill. 41 radiális irányú távol­ságban helyezkednek el, míg a 32 és 33 karok szabad 32a és 33a végei az említett felületre a 42 és 43 toldatok útján támaszkodnak. A 13 ten­gely 13a csapjának felületére rögzített 44 és 45 ütközők vannak egymáshoz képest adott szögben elhelyezve. Az ívalakú 35 és 37 csapágytestek 46 és 47 fogazott részekkel rendelkeznek, amelyek az 50 és 51 csavarok azon 48 és 49 fogas részeivel kapcsolódnak, amelyek az lb fedél külső oldala felől mozgathatók és 52 és 53 biztosítóanyákkal vannak ellátva. A fent elmondottakból adódik a találmány szerinti elrendezés működésének módja, amely a következő : Ha a 14 szelepet zárt helyzetűnek tételezzük fel, akkor a szervokormány a normál nyomással működik, így a 4 dugattyúnak az egyik irányba való elmozdulása a 13 tengelyt pl. a 2. ábrán lát­ható módon, az óramutató járásával azonos irányban mozdítja el. Egy adott szögelmozdulás után — amely a 4 dugattyú tengelyirányú elmoz­dulásának felel meg — a 44 ütköző, amely a 13 kormánytengely 13a csapjával van összekötve, a 33 lengőkar 43 toldata alá kerül. Ennek követ­keztében a 33 lengőkar a 36 csap hatására fel­emelkedik, úgyhogy a 33a vég a 17 záróelem 18 tengelyének 18a végével együtt működik, minek következtében a 24 rugó erejének legyőzése után felemelkedik. Ez a felemelkedés a 14 szelepet nyitja, minek következtében a 20 gyűrűs kam­rából a nyomásközeg a 26 üregbe és a 27 kivezető csatornába áramlik. A 4 dugattyú ennek követ­keztében az elért löket-véghelyzetben rögzítődik. Egy, az előbbivel ellenkező irányú kormány­zás esetén, ahol a 4 dugattyú axiális irányú moz­gása következtében a 13 tengely az óramutató járásával ellenkező irányú elmozdulást végez, a 45 ütköző a 42 toldat alá kerül, minek következ­tében a 32 kar emelkedik fel. A 17 záróelem eb­ben az esetben is a 24 rugó erejének legyőzése után felemelkedik és a 14 szelep a főcsatornába uralkodó nyomást — amely a 20 gyűrűs kam­rában van — levezeti. Ebben az esetben is megmarad a 4 dugattyú nyugalmi helyzete az elért löketállásban. Ha a 4 dugattyú löketvégállásait be kell szabályozni, ak­kor az 50 és/vagy 51 csavarokat állítjuk be, ame­lyeknek elfordulása az ívalakú 35 és 37 csapágy­testek mozgását határozzák meg, miáltal a 42 és 43 toldatok a 44 és 45 ütközőkhöz közelednek, ill. távolodnak. Ha a hidraulikus köráramban túlnyomás ural­kodik, akkor a 14 szelep automatikusan nyílik, mert a túlnyomás ereje a 24 rugó önzáró erejét legyőzi. 5 A találmány szerinti szerkezet igen nagy elő­nye, hogy a 4 dugattyú szempontjából a löket vé­geket fixen meg lehet határozni, valamint az, hogy túlnyomás-védelem szempontjából egyet­len pótlólagos levezetőszelep alkalmazásával a löket nagysága az egyik vagy a szervókormány­­zás dugattyújának másik irányában a maximá­lis kormányzási szögekhez képest mindenkor a szükségleteknek megfelelően szabályozható. Szabadalmi igénypontok 1. Lökethatároló szerkezet hidraulikus szervo­kormány részére, amelynek hengerében levő tö­­mített dugattyú csúsztatható, és hogy két, egy­mással szemben álló kamrával, továbbá e kam­rák egyikében elhelyezhető nyomóközeget szál­lító elosztóval rendelkezik, amely a nyomó­közeggel nem töltött kamrát egy lefolyóval köti össze ; továbbá a jármű kormányzott kerekeit ve­zérlő tengelye és egy fogszegmense van, amely a tengelyre van felékelve, és amely egy olyan, a dugattyú egyenesvonalú mozgását a tengely egyik vagy másik irányú szögelfordulásává ala­kító fogasrúdhoz kapcsolódik, amely a dugattyú testén van kialakítva, és hogy túlnyomásleveze­tő szeleppel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a szelep (14) gyűrűs kamrával (20) rendelkezik, amely egy záróelem (17) tengelyét (18) veszi kö­rül; a záróelem (17) egy rugóval (24) a záró­helyzetében van terhelve ; és hogy a gyűrűs kam­ra (20) a nyomóközeget szállító főcsatornával (23) folytonos összeköttetésben van; továbbá hogy a záróelem (17) tengelye (18) a záróelem (17) ellen­kező részén, a szelepfészken (15) túl meg van hosszabbítva; és hogy a tengely (18) szabad vége (18a) egymástól független két lengőkarra (32, 33) támaszkodik; továbbá hogy két ütközővel (44, 45) rendelkezik, amelyek a kormányrúd tengelyének (13) kerülete mentén vannak elhelyezve; és hogy az ütközők a karok (32 és 33) toldataival (42 és 43) és a záróelem (17) tengelyének (18) másik vé­gével a szögelmozdulás függvényében ütköztet­­hetően vannak elrendezve. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a lengőkarok (32, 33) ívalakúak és a kormánytengely (13) csapjá­nak (13a) külső kerületét veszik körül, és hogy az ívalakú csapágy testhez (35, 37) vannak csuk­lósán rögzítve, amely ugyancsak részben a csap (13a) körül helyezkedik el, mi mellett a csap­ágytestek (35, 37) olyan menetes résszel (46, 47) rendelkeznek, amely egy állítócsavarhoz csatla­kozik, amely állítócsavar a szervokormányon kí­vüli térből szabályozhatóan van elrendezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a lengőkarok (32, 33) valamint a csapágytest (35, 37) egy része a csap (13a) külső felületétől olyan radiális távolságokban (40, 41) van elhelyezve, ahol a csappal (13a) összekötött ütközők (44, 45) helyezkednek el; és hogy mindegyik kar szabad vége az említett felületekhez toldatok (42, 43) út­ján támaszkodik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents