175011. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hajlékony síkalakzatokból álló rakat lebontásához
175011 6 gaskerék fogaival kapcsolódik. A 32 tartó forgásának következtében a 30 bolygókerék a 33 fogaskerék belső fogazásán legördül, miközben saját tengelye körül a 34 nyíl irányában forog (4. ábra). A 29 lengőcsapágy emellett hipociklois alakú pályán mozog (9. ábra). A 29 lengőcsapágy körbefutó mozgása következtében a 25 szívófej is egy körbefutó 36 pályán mozog, amely — amint a 4. ábrán látható — ugyancsak egy hipocikloishoz hasonlít. Ennek a hipocikloisnak az egyik oldala azonban egy kissé megnyúlt annak következtében, hogy a 26 szögemelő másik vége egyenesbe van vezetve. A szerkezet úgy van kialakítva, hogy a 36 pályának a 22 rakodófelület tartományában a rakodótartó felső oldalától az alsó oldaláig nyúló 37 szakasza van, továbbá a körbefutás irányában, azaz a 38 nyíl irányában ez után a szakasz után a rakodófelület tartományából kivezető további 39 szakasza. Ennek az elrendezésnek a következtében a 25 szívófej felső holtpontjában (4. ábra) benyúlik a rakodófelületbe, majd ebből a helyzetéből körbefutása folyamán a 37 szakasz mentén a rakodótartó alsó oldalára jut, majd mozgása során a 39 szakasz mentén elhagyja a rakodófelületet, azaz a rakodófelület vetületéből — egy oldalsó holtponti helyzetben — kilép. Innen a körbefutási pálya 40 szakasza a 25 szívófejet ismét felső holtpontjába vezeti vissza. A szívófejet a fent leírt mozgása folyamán természetesen az egyes ütemekben előtte elhaladó 10 görgők ütemében hajtjuk meg, oly módon, hogy a 25 szívófej a görgők elhaladása után két egymást követő görgő közötti térközbe behatol (4. ábra), majd ezután visszahúzódik, hogy a következő görgő számára az utat szabaddá tegye (5. ábra). Ez után a szívófej az utóbb említett görgők után következő térköz alatt ismételten felső holtpontjába tér vissza. Ugyanebben az ütemben egy, a rajzon közelebbről nem ismertetett szelepelrendezés is dolgozik, amely a 25 szívófejet vákuumforrással köti össze. Az erre vonatkozó műszaki intézkedéseket úgy határozzuk meg, hogy a szívófejet legkésőbb felső holtpontjában összekössük a vákuumforrással, azonban alsó holtpontjában ettől elválasszuk, úgy, hogy a szívófej a 37 szakasz átfutása alatt működőképes, egyébként azonban üzemképtelen legyen. Ebből a következő működésmód adódik, amit a 3—7. ábrákkal kapcsolatban ismertetünk : Felső holtponti helyzetében a 25 szívófej a 23 halomban legalul fekvő 41 síkalakzatnak a mozgásiránnyal szemben fekvő sarkához (4. ábra) hozzátapad és alsó holtpontja felé való mozgásában a 41 síkalakzat megragadott sarkát a rakattartó felső oldaláról a térközön áthúzza. A következő, az 5. ábrán a 101 görgő a 41 síkalakzat kifordított végére rá tud futni. Amint ez megtörténik, a 25 szívófejet elválasztjuk a vákuumforrástól és a szívófej tovább folytatja pályáját, ami közben — amint ez a 7. ábrán látható — a 41 síkalakzatnak a 101 görgő által kihajlítva tartott végét körbefutva ismét felső holtpontjába jut vissza, hogy ott a most ismét legalsó 42 síkalakzat megfelelő sarkát megragadja és ezt a 5 sarkot a 101 görgő és az ezt követő 102 görgő közötti térközbe behúzza. Ezután a 102 görgő fut rá a 42 síkalakzat kihajlított sarkára és a 25 szívófej körbefutási pályáját tovább végzi. Saját körbefordulásuk folyamán a 101 és 102 görgők — amint ez különösen jól látható a 8. ábrán — a 41, illetve 42 síkalakzatokat a rakatról folyamatosan leválasztják. Ily módon — amint ez az 1. és 3. ábrából is jól látható — a rakat lefelé szétszedődik és lebontódik. A 11 rakattartó alatt végtelenített körbefutó 43 szállítószalag vége helyezkedik el. A rakatról lehámozott síkalakzatok erre a szállítószalagra esnek, amely azokat a 44 nyíl irányában továbbszállítja. Eközben a síkalakzatok — amint az 1. ábrából látható — pikkelyszerűen helyezkednek el. Ez a tény az ismertetett elgondolás nagyon fontos jellemzőjét jelképezi: a síkalakzatokat ugyanis szoros lépcsőzetben bontjuk le a halomból. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az egyes síkalakzatok lebontási folyamatai egymást meszszemenően átlapolják. Ebből adódik, hogy a teljesítőképesség nagyon nagy mértékben megnő. Ebben jelentős szerepet játszik az is, hogy a 10 görgők nemcsak tartószerepet töltenek be, hanem a szétválasztásban is részt vesznek és ezt a szerepüket a rakat súlyától függetlenül be tudják tölteni. A 9. és 10. ábrákon azt a szerkezetet ábrázoltuk részletesebben, amelyet eddig közös néven 26 szögemelőként említettünk. A rajzról látható, hogy a 26 szögemelőnek a 25 szívófejet hordó karja meg van hajlítva és 45 konzolja van. A 25 szívófej a 45 konzol 46 furatán keresztül 47 szívóvezetékkel van összekötve, amely a 48 szelepelrendezés segítségével a vákuumforrás 49 csatlakozócsövéhez kapcsolódik. A 48 szelepelrendezés — amint az 50 vonallal jelöltük — a szívófej hajtásával van összekötve oly módon, hogy amikor a 25 szívófej pályájának 37 szakaszán halad, akkor a szívófej működjék, egyébként pedig a vákuumforrástól el legyen választva. A 25 szívófej együttesen 51 számmal jelölt hajtómechanizmusa 52 tengely segítségével van a 19 hajtómotorral összekötve. Az álló 53 házban ágyazott 52 tengelynek a hajtómotor felé eső végén 54 tárcsa van. Ebben a tárcsában az 52 tengelyhez képest excentrikusán van a 32 tartó 55 tengelye ágyazva. A 32 tartó tárcsaszerűen van kialakítva. Az 55 tengelyen a 30 bolygókerék forgásbiztosan van elhelyezve és ez a bolygókerék — amint már említettük — az 53 házban levő belsőfogazású 32 fogaskerékkel kapcsolódik. A 29 lengőcsapágy a 32 tartón 56 csapágycsap segítségével van rögzítve, amely az 55 tengelyhez képest excentrikusán úgy van elhelyezve, hogy az 56 csapágycsap tengelye a 30 bolygókerék legördülési körét metssze, hogy ily módon a csapágycsap a hipociklois alakú 35 pályán mozogjon. A csapágycsapnak erről a geometriailag meghatározott 35 pályájáról indul ki a 26 szögemelő vezetéke segítségével a 28 kulisszában mozgó 27 görgők útján a 25 szívófej pályája, amelynek — amint már említettük — egyik csúcsa irányában nyújtott hipociklois alakja van. A 36 pálya síkja az ábrá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
