174991. lajstromszámú szabadalom • Betonvasalás födém jellegű vasbeton lemezekhez
5 174991 6 A találmány szerinti vasalási rendszer célszerű kiviteli alakjánál az alapháló csupán egy-egy vagy két-két, a háló széleinek közelében elhelyezett főirányú betétet tartalmaz. A találmány szerinti vasalás legfőbb előnye az anyagmegtakarítás, amely abból adódik, hogy a vasmennyiséggel a mértékadó igénybevételek elosztó irányú változását is mindig pontosan lehet követni, és fölösleges vasmennyiség beépítésére nincs szükség. A találmány szerinti vasalás azért is gazdaságos, mert nagy részét különösebb megmunkálást nem igénylő, egyenes, különálló vasbetétek alkotják, és azoknak nem kell hegeszthető minőségűeknek lenniök, és így eleve olcsóbbak. Kedvező az is, hogy a vasalás előállítása rendkívül egyszerű, különösebb szakértelmet nem kíván, és élőmunka tekintetében is jelentős megtakarítás mutatkozik a hagyományos és a hegesztet hálós vasalási rendszerekhez képest. A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra egy példákén ti épületalaprajz a vasalási irányok bejelölésével, a 2. ábra a találmány szerinti rendszerrel vasalt födém egy szakaszának függőleges metszete, a 3. ábra vasbetétek keresztezési pontjaiban alkalmazott távolságtartó idom elölnézete, a 4. ábra a távolságtartó idom oldalnézete, az 5. ábra a távolságtartó idom fölülnézete, a 6. ábra a távolságtartó idom axonometrikus képe, a 7. ábra alapháló gyűrűalakú távolságtartó idomokkal, a 8. ábra távolságtartó idomok elhelyezése flexibilis huzalok alkalmazása esetén, a 9. ábra kötőelemek alkalmazásának különböző módjai. Az 1. ábrán olyan esetet mutatunk be, amelynél a vasbeton födémlemezt egymással párhuzamos sávok alkotják. E sávok pedig az 1 alátámasztási vonalak mentén adják tovább a födémre jutó terheket a magasabb rendű teherhordó szerkezetnek, pl. térosztó falaknak. Az 1 alátámasztási vonalakkal párhuzamos irányt 2 elosztó iránynak, a rá merőlegest 3 főiránynak tekintjük. Ez annyit jelent, hogy a vasbeton födém vasalási rendszerét alkotó alapháló 4 betéteit a 42 elosztó irányú betétek, valamint a 43 főirányú betétek által alkotott betétsereg útján alakítjuk ki. A 3. ábrán látható, hogy a födém alsó és fölső vasalásánál egyaránt a 42 elosztó irányú betétek a 43 főirányú betétekkel oly módon keresztezve alkotják az alaphálót, hogy mindig a 42 elosztó irányú betétek vannak alul, és ezek fölött helyezkednek el a rájuk merőleges 43 főirányú betétek. Tekintettel arra, hogy az 5 kiegészítő betétek maguk is mindig főirányúak, ezért ezek is mindig a 42 elosztó irányú .betétek fölött helyezkednek el. A 3., 4., 5. és 6. ábrán a 42 elosztó irányú betétek és a 43 főirányú betétek keresztezési pontjaiban alkalmazható 9 távolságtartó idomok egy lehetséges kiviteli alakját tüntettük föl. A 9 távolságtartó idomok egymásra merőleges Kb elosztó irányú és IO3 főirányú vályúi egymásra merőlegesek és a közöttük levő mélységkülönbség éppen akkora, hogy az alaphálót alkotó kétirányú betétsereg 6 érintkezési síkját határozza meg. A 7. és 8. ábrán ugyancsak axonometrikus ábrázolásban egy-egy olyan hálót mutatunk be, amelynél a 9 távolságtartó idomok gyűrűk formájában vannak kialakítva. A 7. ábrán mind a 4t elosztó irányú betétek, mind a 43 főirányú betétek szokványos betonacélból készülnek, a gyűrűformában kialakított 9 távolságtartó idomok pedig a 42 elosztó irányú betétekre vannak fölfűzve. E 9 távolságtartó idomok alkalmasak arra, hogy az alapháló távolságát a zsaluzattal mérve meghatározzák. A 8. ábrán a 4:> főirányú betétek feladatát a 7 flexibilis huzalok látják el. A gyűrűalakú 9 távolságtartó idomok pedig a 7 flexibilis huzalok és a 42 elosztó irányú betétek kereszteződési pontjaiban helyezkednek el. A 9. ábrán néhány lehetséges példát láthatunk arra vonatkozóan, hogy a 8 kötőelemek a kötéllétraszerűen kialakított háló esetében hogyan képezhetik azok „köteleit”. A 9a ábrán az egymással párhuzamos két 42 elosztó irányú betét között azokra ráhajtott végű 8 kötőelemek helyezkednek el, a 9b ábrán a 42 elosztó irányú betétek közötti távolság felezőjében egy 9 távolságtartó idom is el van helyezve, a 9c ábrán pedig a 8 kötőelem láncelemszerűen fogja össze a szomszédos 42 elosztóirányú betéteket. A találmány szerinti vasalási rendszer alkalmazása lényegében a következő módon történik. A födémalaprajzot a térhatároló falakra merőleges sávokra bontjuk, és az így létrejövő többtámaszú folytatólagos tartóként működő födémlemez mértékadó igénybevételeit meghatározzuk. A sávok szélessége a födémre jutó tehertől függ, de általában nem kevesebb a lemezvastagság kétszeresénél. A mértékadó igénybevételek birtokában megállapíthatjuk az összes keresztmetszetben az alsó és fölső vasbetétek szükséges fajlagos menynyiségét. Ezután megtervezzük az alsó és fölső alaphálót, amely hálók az elosztóbetétek szükséges mennyiségét minden keresztmetszetben szolgálják. Az alaphálók főirányú betétei ennél ritkábban vannak kiosztva, minimális távolságuk általában a lemezvastagság kétszerese. Ezt követően olyan táblázatot készítünk, amely a 4;s főirányú betéteket tartalmazó hálóvasaláshoz szükséges kiegészítő betétek mennyiségét és osztástávolságát tartalmazza. A födémszerkezet helyszíni építésekor az alaphálót minden födémmezőnél egy kötegben emeljük föl. Két személy az általában 0,5—5,0 kp/m2 súlyú, a szerkezeti adottságokhoz alkalmazkodó méretű alaphálókat beépítési helyükre teszi, majd elhelyezésűk után tetejükre, tehát a hálót alkotó 42 elosztó irányú és 43 főirányú betétek 6 érintkezési síkjára helyezik az 5 kiegészítő betéteket a vasalási terv szerinti helyeken. Az 5 ki5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
