174974. lajstromszámú szabadalom • Szerves foszforvegyület-alapú, nyújtott hatású peszticid kompoziciók
9 174974 10 A por alakú készítményeket permetezéssel vagy beporzással vihetjük fel a kezelendő területre. A csalétkek előállításához por alakú vagy szemcsés gyantakompozíciókat egyaránt felhasználhatunk. A csalétkeket a rovarok tartózkodási helyére szórhatjuk, talajban élő rovarok irtása esetén a talajba juttatjuk, vagy vízben élő rovarok irtása esetén a vízbe szórhatjuk. A por alakú vagy szemcsés gyantakompozíciókat továbbá az eleséghez vagy az ivóvízhez keverve melegvérű állatoknak is beadhatjuk az állatok szervezetében élősködő kórokozók irtása céljából. A permetezhető oldatok előállításához bármilyen szokásos oldószert vagy oldószer-elegyet felhasználhatunk. Oldószerként például közepes viszkozitású és illékonyságú kőolajfrakciókat, így keroszént, dieselolajat, kátrányolajat vagy egyéb könnyű ásványolajpárlatokat alkalmazhatunk. Oldószerként továbbá állati vagy növényi eredetű olajokat, szénhidrogéneket (így toluolt, xilolt, naftolt vagy alkil-naftolokat), továbbá alkoholokat, ketonokat és klórozott szénhidrogéneket is felhasználhatunk. A szerves oldószerek közül példaként a következőket soroljuk fel: ciklohexanon, aceton, metil-etil-keton, metilénklorid, tetraklóretán, triklóretilén, triklórbenzol és tetraklórbenzol. Egyes esetekben az oldószer-elegyek előnyösebben alkalmazhatók az egyedi oldószer-komponenseknél. A permetezhető oldatok előállításához előnyösen viszonylag könnyen illő oldószereket használunk fel. Ha az inszekticid hatóanyagot tartalmazó gyantakompozíció oldatát porózus vagy érdes felületre cseppentjük, az oldat könnyen behatolhat a felület pórusaiba. A szabad felületen maradt (azaz a környezet szempontjából könnyen hozzáférhető, és ennek következtében leghatásosabb) gyantakompozíció mennyisége az oldatcseppek behatolási mélységétől függően változik, és durván fordítva arányos az oldatcseppek behatolási mélységével. Minél illékonyabb az oldószer, annál kisebb mélységig hatolhat be az oldat a felület szabad pórusaiba. Ez azzal magyarázható, hogy az oldat a szórófejből a kezelendő felület felé haladva, valamint a kezelendő felületre jutva párolgás révén oldószert veszít, következésképpen csökken az oldat fluiditása, és ezzel együtt az oldat behatolóképessége is csökken. Minél illékonyabb oldószert használunk fel tehát, annál nagyobb lesz a környezet számára hozzáférhető felületen levált gyantakompozíció mennyisége. A fentiek figyelembevételével oldószerként előnyösen könnyen illő aromás vegyületeket, például benzolt, toluolt, xüolokat vagy egyéb alkilbenzol-származékokat alkalmazhatunk. Ezek az oldószerek könnyen beszerezhető anyagok, így alkalmazásuk gazdasági szempontból is előnyös. A permetezhető oldatok előállításához természetesen a gyantakompozíciót nem oldó folyadékokat is felhasználhatunk egy vagy több segédoldószerrel és/vagy más adalékanyaggal elegyítve. A permetezhető oldatok vagy emulgeálható koncentrátumok előállításához adalékanyagokat, például nedvesítőszereket, emulgeálószereket vagy diszpergálószereket is felhasználhatunk. Ezek az adalékanyagok nem-ionos, anionos vagy kationos felületaktív anyagok lehetnek, amelyek közül példaként a zsírsavszappanokat, a gyantasókat, a szaponinokat, a zselatint, a kazeint, a hosszú szénláncú zsíralkoholokat, az alkil-aril-szulfonátokat, a hosszú szénláncú alkilszulfonátokat, az etilénoxid-kondenzátumokat, a hosszú szénláncú aminokat és ammóniumsókat, valamint a foszfátészter-komplexeket említjük meg. A nem-ionos felületaktív anyagok például alifás alkoholok, aminok és karbonsavak etilénoxiddal képezett kondenzációs termékei lehetnek. E vegyületek közül példaként a következőket soroljuk fel: polioxietilén-szorbitán monolaurát, -monooleát,, -trisztearát és -trioleát, oktilfenoxi-polietoxietanol, oleilamin-etilénoxid kondenzátumok és hasonló vegyületek. Az anionos felületaktív anyagok közül a következőket említjük meg: komplex szerves foszfátészterekből képezett szabad savak, nátrium-dodecilbenzolszulfonát, továbbá petróleumszulfonátok, így nátrium-ligninszulfonát és nátrium-laurilszulfonát. Felületaktív anyagként kationos vegyületeket, így kvaterner ammóniumvegyületeket, például alkil-piridinium-halogenideket és alkil-ammónium-halogenideket is felhasználhatunk. A találmány szerinti gyantakompozíciókban a gyanta és az inszekticid hatóanyag súlyaránya általában 10:1 és 0,3:1 közötti, előnyösen 8:1 és 1:1 közötti érték lehet. Amennyiben a gyantakompozíciót anthelmintikumként kívánjuk felhasználni, előnyösen 0,4:1 és 1:1 közötti súlyarányban keverjük össze a gyantát a hatóanyaggal. A találmány szerinti kompozíciókban előállított készítmények gyantakompozíció-tartalma egyes esetekben igen kis érték (például körülbelül 0,1 súly%) is lehet, míg más esetekben a készítmény főtömegében gyantakompozícióból állhat. A készítmények gyantakompozíció-tartalma rendszerint nem haladja meg a 70 súly%-ot. A gyantakompozíciót például megfelelő szerves oldószerek és adalékanyagok felhasználásával koncentrátummá alakíthatjuk, és felhasználásig koncentrátum formájában tárolhatjuk. Felhasználáskor a koncentrátumot vízzel vagy szerves oldószerrel a kívánt végső gyantakompozíció-tartalomig hígítjuk. A koncentrátumok általában 45—70 súly% gyantakompozíciót, 28—53 súly% szerves oldószert, továbbá 2—10 súly% emulgeálószert vagy diszpergálószert tartalmaznak. A permetezhető készítményeket (oldatokat vagy emulziókat) szokásos permetezőberendezésekkel juttathatjuk a kezelendő területre. Az inszekticid hatóanyag lassú felszabadulása következtében a találmány szerinti gyantakompozíciókat tartalmazó készítményekkel kezelt területek rovarok számára tartósan toxikusak maradnak. A kompozíció hatástartama az éghajlati tényezőktől (például a hőmérséklettől és a légnedvességtől) függően is változhat. A találmány szerinti gyantakompozíció további előnye, hogy biztonságosan kezelhető és alkalmazható. A gyantakompozícióból rovarirtás szempontjából hatásos mennyiségű hatóanyag szabadul fel, az időegység alatt felszabaduló hatóanyag-mennyiség azonban túl kis érték ahhoz, hogy a hatóanyaggal érintkezésbe kerülő melegvérűekben toxikus jelenségeket váltson ki. A patkányokon végzett akut dermatotoxicitási kísérletek során megállapítottuk, hogy a DDVP-t tartalmazó terpén-fenol-gyanta dermatotoxidtása csak körülbelül tizedrésze a szabad DDVP azo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5