174974. lajstromszámú szabadalom • Szerves foszforvegyület-alapú, nyújtott hatású peszticid kompoziciók
5 174974 6 legtöbb esetben a gyantás hordozóanyagok ugrásszerűen nagy mértékben fokozták a hatóanyagok hatástartamát. A gyantás hordozóanyagok minden esetben kellő védelmet biztosítottak a nedvesség és/vagy az érintkező felületek káros hatásaival szemben, következésképpen nagymértékben fokozták a hatóanyagok tárolási stabilitását is A találmány szerinti kompozíciókban különösen előnyösen alkalmazhatjuk a következő inszekticid hatóanyagokat: a) 0-[2-klór-l-(2,5-diklór-fenil)-vinil]0,0-dietil-foszfotioát és a megfelelő dimetilészter, 2-klór-l-(2,4,5- -triklór-fenil)-vinil-dimetil-foszfát és a megfelelő dietilészter, valamint 2-klór-l-(2,4-diklór-fenil)-vinil-dietilfoszfát és a megfelelő dimetilészter; b) 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát, 0-(2,2-diklór-vinfl)-0,0-dimetil-foszfotioát, 2-klór-vinil-dietil-foszfát és 2,2-diklór-vinil-metil-oktil-foszfát; c) l,2-dibróm-2,2-diklór-etil-dimetil-foszfát; d) 2-(a-metil-benziloxikarbonil)-l-metil-vinil-dimetil-foszfát; és e) 2-metoxikarbonil-1 -metil-vinil-dimetil-foszfát. Különösen előnyösek azok a kompozíciók, amelyek hatóanyagként (I) általános képletű /3-halogén-vinil-dialkil-foszfátokat tartalmaznak. E hatóanyagok kiemelkedően előnyös képviselői az X helyén oxigénatomot tartalmazó vegyületek. E vegyületcsoport legelőnyösebb képviselője a 2,2-diklór-vinil-dimetil-foszfát (DDVP). Ugyancsak előnyösek azok a kompozíciók, amelyek hatóanyagként olyan (I) általános képletű vegyületeket tartalmaznak, ahol R előnyösen metil- vagy etil-csoportot, X előnyösen oxigénatomot, Q (előnyösen oxigénatomot, R1 előnyösen —CR2=C(hal)Y-csoportot jelent, ahol R2 két klóratommal szubsztituált fenil-csoportot, Y előnyösen hidrogénatomot és hal előnyösen klóratomot jelent. A találmány szerinti kompozíciókban hordozóanyagként olyan terpén-fenol-gyantákat használhatunk fel, amelyek lágyuláspontja (gyűrűs-golyós módszerrel meghatározva) legalább 100 °C, és amelyek fenolos hidroxil-száma (a „Titrations of Non-aqueous Solutions” (Elsevier, 1965) szakkönyv 216. és 217. oldalán ismertetett C. és D. módszerrel meghatározva) legalább 0,14 egyénért ék/100 g gyanta. Különösen előnyösek azok a gyanták, amelyek lágyuláspontja 120 *C-nál, fenolos hidroxil-száma pedig 0,2 egyenérték/100 g-nál nagyobb érték. Ezek az önmagukban jól ismert terpén-fenol-gyanták terpének és fenolok (elsősorban mono- vagy biciklusos monoterpén-szénhidrogének és monociklusos, egy hidroxil-csoportot tartalmazó fenolok) polikondenzációjával előállított, általában halvány színű, kemény, hőre lágyuló anyagok. A terpén-fenol-gyanták előállításában terpén-típusú kiindulási anyagként például dipentént, a-pinént, limonént, továbbá főtömegében e három terpént és/vagy valamely más monovagy biciklusos monoterpén-szénhidrogént tartalmazó terpentin-frakciókat használhatunk fel. Fenol-vegy tikiként például fenolt, krezolt, alkilfenolokat (így n-butil-fenolt, terc-butü-fenolt vagy propil-fenolt) vagy hasonló anyagokat alkalmazhatunk. A reakciót általában ionos katalizátor vagy kondenzációs katalizátor, például kénsav, szulfonsavak, alumíniumklorid, bórtrifluorid, bórtrifluorid-éterátok, bórtrifluorid savakkal, alkoholokkal vagy fenolokkal képezett molekula-vegyületei és hasonlók jelenlétében hajtjuk végre. A terpén-fenol-gyanták előállítását többek között a 2 343 845 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és az „Encyclopedia of Chemical Technology” szakkönyv (1. kiadás, kiadó: Kirk-Othmer) 13. kötetének 725-726. oldala ismerteti. Ezek a terpénfenol-gyanták igen sokféle szerves oldószerben oldhatók, és szénhidrogén-oldószerekben változó mértékben oldódnak. Megfelelő minőségű terpén-fenol-gyantákat állíthatunk elő még 5 súlyrész terpén vagy terpén-keverék és 1 súlyrész fenol reakciójával is, azonban ennél kisebb terpén/fenol arányt is alkalmazhatunk. Megjegyezzük, hogy a kapott gyantás termék fenolos hidroxil-száma a terpén/fenol aránytól függően változik, a terpén/fenol arányt tehát olyan értékre kell beállítanunk, hogy a kapott termék hidroxilszáma elérje vagy meghaladja a korábban közölt alsó határértéket. A megfelelő terpén/fenol arány beállítása szakember számára nem jelent nehézséget. Különösen előnyösen használhatjuk fel a találmány szerinti kompozíciókban a Newport Division of Reichhold Chemicals, Inc. cég által NIREZ Series 2000 Resins kereskedelmi néven forgalomba hozott terpén-fenolgyantákat. Amint már korábban közöltük, az eddig ismert gyantás hordozóanyagok legalapvetőbb hátrányos tulajdonsága az, hogy a gyanták felhasználásával készített, vékony film vagy apró szemcsék formájában felvitt kompozíciókból túl gyors ütemben szabadul fel a hatóanyag. E kompozíciókból feltehetőleg kizárólag diffúzió útján szabadul fel a hatóanyag, ennek következtében (feltéve, hogy a hatóanyag nem halmozódik fel a kompozíció felületén) a vastagság növelésével csökken a hatóanyag felszabadulásának sebessége. Az ismert kompozíciók esetén a felszínre került hatóanyag azonnal a kömyzetbe jut. Amennyiben a hatóanyag illékony, a hatóanyag gyakorlatilag a felszabadulás sebességével azonos ütemben párolog el. Szilárd hatóanyagok esetén a hatóanyag a kompozíció felszínére kerül, és a rovarokkal vagy a környezettel érintkezve távozik el. A találmány szerinti, terpén-fenol-gyantát tartalmazó kompozíciók esetén az inszekticid hatóanyag felszabadulásának ütemét feltehetően nemcsak a diffúzió sebessége határozza meg, a hatóanyag ugyanis a diffúziósebességből számított értéknél lényegesen lassabban szabadul fel. Ennek megfelelően ha a terpénfenol-gyantákba illékony inszekticid hatóanyagot (például DDVP-t) keverünk, az inszekticid hatóanyag gőznyomása a kompozícióban lényegesen kisebb a Raoult-törvény alapján számított értéknél. A DDVP még a frissen felvitt gyantakompozíciókból (amelyek a viszonylag kis kezdeti gyantatartalom miatt meglehetősen lágyak lehetnek) is csak lassan szabadulnak fel. A DDVP felszabadulásának ütemében a gyantabevonat egyre jobban megkeményedik, ami tovább csökkenti a DDVP felszabadulásának sebességét. Az inszekticid hatóanyag és a terpén-fenol-gyanta között feltehetően hidrogénhidas komplex kötések jönnek létre; a felületen levő komplexek mennyisége egyensúlyban van a kompozíció belsejében kialakult komplexek mennyiségével. Ha az inszekticid hatóanyagot tartalmazó gyantakompozíciót levegő vagy vizes közeg hatásának tesszük ki, a felületi komplexek 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
