174950. lajstromszámú szabadalom • Automatikus dózisteljesítmény-szabályozó berendezés
3 174950 4 stb. használ. Itt is komoly probléma az optikai kicsatolás megvalósítása. Az említett elemek az RKE kimenő ernyőjének 1,5—2 Nit-es üzemi fénysűrűségénél - továbbá figyelembe véve, hogy a kimenő ernyő zöldes fénye spektrálisan nem jól illeszkedik a fényérzékelő elemekhez — igen alacsony szintű (pV nagyságrendű) jelet szolgáltatnak, ami komoly erősítési és stabilitási problémákat vet fel. A fenti két csoportba tartozó ADS—k a RKE kimenő ernyőjének fénysűrűségét állandó szinten tartják, de meg kell említenünk, hogy az RKE átalakítási tényezőjének (Gx) a röntgencső feszültségétől való függése miatt ez a paciens mögött alacsony kV értékeknél a névlegesnél magasabb dózisteljesítményt eredményez. Az ADS-k egy további nagy csoportja a zárt röntgentelevíziós láncból veszi az ellenőrző jelet (a TV-kamera vidiconjának jelárama, a videojel). Ezt a megoldást alkalmazza többek között az 1 194 070 számú NSZK szabadalom szerinti, a Siremobil-2 (Siemens) típusú, a DLR 3,51 DLR 3,61, DLR 3,71 típusú (NDK), az Ardax-1 típusú (LNK) berendezés. A televíziós láncból származtatott jel információ tartalma miatt optimális szabályozást tenne lehetővé (külön-külön automatikus kontraszt és fényerő szabályozás), de az ismert generátorok túlnyomó többsége nem alkalmas ennek fogadására. Egyetlen általunk ismert ADS sem használja ki jelenleg ezt a lehetőséget. Hátrányként említhető, hogy a TV-láncba történő beavatkozás kiegészítő áramköröket igényel, továbbá hogy a nagyszámú alkatrészből felépített TV-lánc meghibásodási valószínűsége sokkal nagyobb, mint a képerősítőé és a meghibásodás olyan zavart okozhat az ADS működésében, amely megnövekedett dózisteljesítményt, sugárterhelést eredményez. A z említett ADS-k többsége csak a röntgencső áj. Jt szabályozza, a feszültséget kézzel kell beálb'*- ú. Mindegyiknél lehetséges a domináns mezőről (e énő szabályozás. A gyakorlat azonban felfedte domináns mező számos hátrányát. Ha nagyobb sugárelnyelésű rész kerül a domináns mezőbe (pl. lenyelt kontrasztanyag), a kép egészének a minősége leromlik a károsan megnövekedett dózisteljesítmény következtében. Az említett ADS-k közül ncbányai megvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy azok nem m- ‘s„ek a belengéstől (különösen ha hirtelen nagyi.->b . '.dsteljesítmény változás lép fel), továbbá az .-ákenységük elég kicsi, csak viszonylag nagy dozisie'jesítmény változásokra reagálnak. Célul tűztük ki, hogy találmányunkkal olyan megoldást biztosítunk, amely a gyakorlatban előforduló paciensvastagság és sugáráteresztő képesség változás teljes tartományában biztosítja a jó minőségű képet a paciens és a személyzet minimális sugárterhelése mellett, és amely mind a röntgenkészülékbe építve, mind adapterként kialakítva kivétel nélkül minden röntgenképerősítő berendezéshez a legegyszerűbben, konstrukciós változtatások nélkül illeszthető, gyors, lengésmentes, ugyanakkor nagyon érzékeny szabályozást tesz lehetővé. A megoldás biztosítja a kV és mA együttes automatikus szabályozását, továbbá az egyéni orvosi igények kielégítésére a kV kézi, mA automatikus szabályozását. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy egyrészről a röntgenképerősítő fotokatódárama arányos a képerősítő bemenő síkjában mért dózisteljesítménnyel, másrészről a röntgenképerősítő fotokatódárama egyenesen arányos kimenő ernyőjének fénysűrűségével. Amennyiben ezt az áramot állandó értéken tartjuk, minden testvastagság (és az ahhoz tartozó kV, ill. mA értékek) esetén a RKE kimenő ernyőjének fénysűrűsége, s így a TV-monitoron szemlélt kép fényessége is állandó lesz. A találmány tárgya automatikus dózisteljesítmény-szabályozó berendezés (ADS), amely közvetlenül a RKE kivezetett fotokatódjára csatlakozik. A dózisteljesítménnyel arányos fotokatódáramot vagy közvetlenül felhasználjuk a szabályozáshoz, vagy például egy ellenállás segítségével feszültséggé alakítjuk és az utána kapcsolt szabályozórendszert felhasználva minden test- vagy testrészvastagságra automatikusan állítjuk be a jó képhez szükséges röntgencső feszültséget és áramot. A röntgenképerősítő fotokatódáramának stabilizálása, a röntgencső feszültségének és áramának befolyásolása többféle módon megoldható. Egy lehetséges megoldást kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetünk részletesebben. Az egytank rendszerű 1 sugárgenerátor la röntgencsöve által keltett röntgensugámyalábot folyamatosan vagy fokozatokban állítható, ill. cserélhető sugártubusként kialakított 2 sugárrekesz a kívánt méretűre korlátozza, mely a 3 paciensen áthaladva a 4 röntgenképerősítő 5a bemenő ernyőjére jut. Az 5a bemenő ernyő röntgenfotonok hatására kvantumhatásfokának megfelelő mennyiségű fényfotont bocsát ki. A fényfotonok az 5b fotokatódból elektronokat váltanak ki. A 4 röntgenképerősítő kimenő lumineszcens ernyőjén megjelenő kicsinyített, nagy fénysűrűségű látható kép 6 képosztón át a 7 TV-kamera vidiconjára kerül. A kép szemlélése a 8 monitoron történik. Az egytank rendszerű 1 sugárgenerátor kézi szabályozás esetén a 9 lépcsős transzformátorról kapja a feszültségeket a 10 kapcsolóasztalon keresztül, amelynek csupán két, az automatikus dózisteljesítmény szabályozó működésében szerepet játszó egységét tüntettük fel, a 11 kV-választó kapcsolót, valamint a 12 átvilágítási kapcsolót és az általa működtetett relét(reléket). Az automatikus dózisteljesítmény szabályozó berendezés 13 ellenállást, 14 erősítőt, 15 összehasonlító szervet, 16, 17 alapjelképző szerveket, 18 elektronikus kapcsolóegységet, 19, 20 relés egységeket a 21 végrehajtószerv, például szervomotor vezérlésére, 21 végrehajtó szervet — példánkban szervomotort — és 22 beavatkozó szervet tartalmaz. Amenynyiben az automatikus dózisteljesítmény szabályozó berendezés adapterként van kialakítva, 26 kezelődoboz is tartozik hozzá, ha a röntgenkészülékbe van beépítve, a kezelőelemek a 10 kapcsolóasztalon helyezkednek el. Az automatikus dózisteljesítmény szabályozó berendezés a 4 röntgenképerősítő 5b 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
