174894. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinetikus szubsztrátmeghatározásra és reagens ennek kivitelezéséhez
MAGYAR SZABADALMI 174894 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja: 1976. XII. 22. (BO-1647) Német Szövetségi Köztársaság Uniós elsőbbsége: 1975. XII. 24. (25 58 536.8) G 01 N 31/14, G 01 N 33/16 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. X. 27. HIVATAL Megjelent: 1980. X. 27. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Ziegenhorn Joachim biokémikus, Unterpfaffenhofen, Dr. Wahlefeld August Boehringer Mannheim GmbH, Wilhelm vegyész, Weilheim, Di. Hagen Alexander vegyész, Tutzing, Dr. Gruber Mannheim, Német Szövetségi Köztársaság Wolfgang vegyész Tutzing-Unterzeismering, Prof. Dr. Bergmeyer Hans Ulrich, vegyész, Tutzing, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás kinetikus szubsztrátmeghatározásra és reagens ennek kivitelezéséhez 1 A találmány tárgya eljárás enzimszubsztrátumok kinetikus meghatározására kapcsolt reakciók segítségével és ezen eljárás kivitelezésére alkalmas reagens. Az enzimatikus szubsztrátmeghatározás leghasz- 5 nálatosabb módszere az úgynevezett végérték-módszer. Ennél egy enzimreakció meghatározandó szubsztrátját mérik, közben a reakciót leállásig hagyják végbemenni, tehát az összes szubsztrátot átalakítják. A szubsztrátmeghatározásra használatos 10 számos végérték-módszer esetében, még analizáló automatáknál is, az analízisenkénti időszükséglet jelenleg 10—20 perc. Ez a helyzet nem kielégítő, mert az időszükséglet túl nagy, és ez gátolja a mérőberendezések és analizáló automaták optimális 15 kihasználását. Ismeretes, hogy a kinetikus eljárás alkalmazásával, amelynek során a szubsztrátkoncentrációt a meghatározási reakció sebességének mérése útján állapítják meg, a szokásos analízisidő lényeges 20 csökkentése érhető el. Ehhez nem utolsósorban az a körülmény is hozzájárul, hogy ennek az eljárásnak a során a végérték-módszerrel ellentétben a vakpróba-értékek meghatározása általában elmarad. A kinetikus szubsztrátmeghatározás elméleti 25 alapjait részletesen az Anal.Chem. 43, 697 és az Adván. Anal. Chem. Instrum., 7, 141 cikkekben tárgyalják. Innen ismeretes, hogy az elsőrendű vagy pszeudo-elsőrendű reakciók különös jelentőségűek, mivel ezek analizáló automatákban méréstechnikai- 30 2 lag különösen egyszerűen követhetők az úgynevezett „fix-idős” elv szerint. A „fix-idős” eljárás során a meghatározandó anyag vagy egy keletkező termék koncentrációváltozását mérik egy állandó időintervallumon belül. Ha a meghatározási reakció a választott időszakban első rend vagy pszeudo-első rend szerint megy végbe, akkor érvényes az alábbi összefüggés: _ A c C°~ ~ e~ktl - ekt2 Itt k a reakció sebességi állandóját, c0 a meghatározandó anyag kezdeti koncentrációját és Ac a meghatározandó anyag A t = 12 —t ( mérési időszakaszban végbement koncentrációváltozását jelöli. Az egyenlőségből kivehető, hogy a mért koncentrációváltozás a keresett kezdeti koncentrációval egyenesen arányos, ha k-t, ti-et és t2-t állandónak tartjuk. Utóbbi feltételek analizáló automatáknál könnyen betarthatók, amiért ez eljárás ilyenfajta készülékeknél különösen előnyösen alkalmazható. Az is ismeretes már, hogy az eljárás körülményeit úgy választjuk meg, hogy egy reakció pszeudo-első rend szerint viselkedjék. Mennyiségi meghatározás akkor azonban csak közelítő eljárásokkal lehetséges, amelyek főként hitelesítő görbék felvételét teszik szükségessé. 174894
