174885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izocianátok előállítására

3 174885 4 olyat hozzáadni, hanem in situ is előállíthatjuk, például úgy, hogy helyette foszgént és egy © © R—NH3X általános képletű aminhidrohalogeni­­det - ebben a képletben R és X a fenti jelenté­­sűek — használunk. A reakciót izopropil-karbaminsavklorid és izo­­butilén alkalmazása esetén a következő reakció­egyenlettel adhatjuk meg.: (CH3)2CH-NH-CO—Cl + (Ch3)2C = CH2 ->-* (CH3)2CH-N = C = 0 + (CH3)3C-C1 Az izopropilkarbaminsavklorid in situ előállítása esetében a reakciót a következő egyenlettel szem­léltethetjük: © © (CHj)2CH-NH3C1 + COCl2 - -» (CH3)2CH-NH-C0-C1 + 2HC1 (CH3)2CH-NH-C0-C1 + 2HC1 + 3(CH3)2C = CH2^ -*(CH3)2CH-N=CO + 3(CH3)3C—Cl A találmány szerinti eljárás az ismert eljárások­kal összehasonlítva egyszerűbb és gazdaságosabb módon jó (tartózkodási idő) kitermeléssel és nagy tisztaságban alkalmas izocianátok előállítására. A desztilláció és a végtermék reakcióképessége csökke­nésének ismert nehézségei csak jelentéktelen mér­tékben lépnek fel. Előnyös kiindulási vegyületek, és ennek meg­felelően előnyös végtermékek azok, amelyek képle­tében R 1-6 szénatomos alkilcsoportot, 3-5 szén­atomos alkenil- vagy alkinilcsoportot, 5—6 szén­atomos cikloalkil-csoportot, 7—10 szénatomos fen­­alkilcsoportot, fenilcsoportot jelent, és X bróm­­atomot, és előnyösen klóratomot jelent. Kiindulási anyagként például a következő vegyü­letek jöhetnek számításba: metil-. etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butil-, 2- metilbutil-(l)-, 3-metilbutü-(l)-, 2-metilbutil-(2)-, 3- metilbutil-(2)-, pentil-(l)-, pentil-(2)-, pentil-(3)-, neopentil-, n-hexil-, n-oktil-, klórmetil-, 2-klóretil-, 3-klórpropil-, 4-klórbutil-, 6-klórhexil-, 1-klórpro­­pil-(2)-, l-klórbutil-(2)-, klór-terc-butil-, bróm-terc­­-butil-, l,l-bisz-klórmetil-etil-(l)-, trisz-klórmetil-me­til-, allil-, butin-(l)-il-(3)-, 3-metil-butin-(l)-il-(3)-, 1- etinil-ciklohexil-, ciklopentil-, ciklohexil-, 1-norbo­­nil-(2)-etil-(l)-, 2-metoxi-etil-, 2-etoxietil-, 3-metoxi­­propil-, 3-etoxipropil-, l-metoxibutil-(2)-, 1-n-prop­­oxipropil-(2)-, metoxi-terc-butil-, etoxi-terc-butil-, 2- metiltio-etil-, 2-etiltio-etil-, 3-metiltiopropil-, 3- etiltiopropü-, l-metütiobutil-(2)-, 1-n-propiltio­­propil-(2)-, feniltio-terc-butil-, fenil-, p-klóifenil-, 3,4-diklórfenil-, 2,4-diklórfenil-, 3,5-diklórfenil-, 2,4,5-triklórfenil-, p-fluorfenil-, p-brómfenil-, 2-klór­­-4-metilfenil-, 3,4-dimetilfenil-, 3,5-dimetilfenil-, benzil-klorid és megfelelő karbaminsavbromidok. Olefinekként például a következőket használhat­juk: propilén, butén-(l), cisz-butén-(2), transz-butén­­-(2), izobutilén, pentén<l), pentén-(2), 2-metilbu­­tén-(l), 2-metilbutén-(2), hexén-(l), hexén<2), hexén<3), 2-metilpentén-(2), 3-metilpentén-(2), 2,3-dimetilbutén-(l), 2,3-dimetilbutén-(2), diizobu­­tilén vagy ezek keverékei. Az eljárást célszerűen 1:0,9—1:4, előnyösen 1 : 1-1 :2 karbonsavhalogenid és olefin mól­aránnyal, vagy a karbaminsavhalogenid in situ elő­állítása esetén 1 : 0,9 : 3-1 : 3 : 6, előnyösen 1 :1 : 3—1 : 2 : 5 aminhidrohalogenid-foszgén-olefm mólaránnyal, 50 és 250 °C között, előnyösen 90 és 160 °C között, nyomás nélkül vagy előnyösebben nyomás alatt, folyamatosan vagy szakaszosan vé­gezzük. Iners szerves oldószerben, például alifás vagy cikloalifás szénhidrogénben, mint a petroléter, ligroin, pentán, hexán, heptán, ciklohexán, metil­­ciklohexán, klórozott szénhidrogénben, mint a me­­tilénklorid, kloroform, széntetraklorid, diklóretán, triklóretilén, aromás szénhidrogénekben, mint a benzol, toluol, xilol, mezitilén, klórbenzol, diklór­­benzol, triklórbenzol, klórnaftalin, éterekben, mint a dietiléter, diizopropiléter, tetrahidrofurán, dioxán, észterekben, mint az etilacetát, butilacetát, keto­nokban, mint az aceton, metiletilketon, ciklohexa­­non, nihilekben, mint az acetonitril, amidokban, mint a dimetilformamid vagy szulfoxidokban, mint a dimetilszulfoxid vagy ezek keverékeiben dolgo­zunk, vagy célszerűen nem alkalmazunk oldószert. Az eljárást a következőképpen hajthatjuk végre: A karbaminsavhalogenid, illetve aminhidrohalo­­genid és foszgén, az olefin és esetleg az oldószer keverékét autoklávban keverés közben a reakcióhő­mérsékletre melegítjük, és 10 perc és 10 óra közötti ideig ezen a hőmérsékleten tartjuk. A reakció befejeződése után az esetleges foszgént eltávolítjuk, például nitrogéngázzal való kifúva­­tással, és az általában folyékony maradékot frak­ciónál! desztillálóval, esetleg az izocianát kristályo­sításával feldolgozzuk, vagy a nitrogéngázzal való foszgénkihajtást elhagyjuk, például akkor, ha az olefin és az olefinből melléktermékként keletkező alkilhalogenid forráspontja alacsonyabb, mint a ke­letkező izocianáté, és közvetlenül frakcionálunk. Folyamatos üzemben például a karbaminsavkloridot az olefinnel együtt, esetleg mindkettőt a megadott reakcióhőmérsékletre előmelegítve, a megadott reakcióidő alatt átszivattyúzzuk erre a reakcióhő­mérsékletre felfűtött reaktoron keresztül, a kilépő anyagot lehűtjük, és az ismertetett módon feldol­gozzuk. Úgy a folyamatos, mint a szakaszos eljárásban melléktermékként kiváló alkilhalogenidet ismert módon, például termikusán vagy vízzel vagy vizes bázissal kezelve visszavezethetjük az olefinbe, és ismét felhasználjuk a reakcióban. A találmány szerint előállítható izocianátok értékes kiindulási anyagok növényvédőszerek, kártevőirtósze­rek, színezékek, műgyanták és műanyagok, tex­­tilhidrofobizáló szerek, mosószerek, fehérítőszerek és ragasztóanyagok előállításához. Különösen jelen­tős metánokká, például habanyagként való felhasz­náláshoz vagy nagy rugalmasságú nagy molekula­súlyú bevonatokhoz, vagy karbamidokká való átala­kításuk. Felhasználásukra vonatkozóan utalunk to­vábbá az UUmanns, Encyklopadie der technischen Chemie, 9. kötet, 11., 12. és 404. oldalán és a 17. kötet 204. oldalán leírtakra. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents