174865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csiszolt üvegfelületek fényezésére savas oldatokkal, valamint az eljáráshoz berendezés
5 174865 6 rozzuk meg, hogy a mintadarabon észlelt és mért változásokat műszeresen az optimális, valamint a tényleges savfürdőn méréssel meghatározzuk, egymáshoz viszonyítva kifejezzük az eltéréseket és a viszonyítás alapján észlelt savkomponenshiányt még a kezelt termék cseréje alatt pótoljuk. A találmány szerint úgy járunk el, hogy a gyártmánnyal mindenben egyező üveganyagból mintadarabokat készítünk, melyet rádióizotóppal jelzünk. A mintadarab leoldódásának mértékét mérőfejen leolvassuk és az eredményt kijelezzük. Az eljárás lehetővé teszi, hogy bonyolult összetételű, több komponensű savazó vagy marató anyagok egzakt és gyors módon mérhetők, még abban az esetben is, ha a hatóanyag a komponensek közül a legkisebb arányban szerepel is. A találmány a radioaktív bomlásból eredő aktivitás-változás korrekciójának elkerülése végett a mérés-összehasonlításon alapszik, ezért minden mérésnél az elméleti (optimális) marókeverékkel történik meg az összehasonlítás. A mérőfej által mért érték leolvasható és megadja a mindenkori sav- illetve marófürdő és az elméleti (optimális) összetétel közötti különbséget %-ban és térfogatban. Ez lehetővé teszi, hogy a savazóberendezést kezelő dolgozó a leolvasott értéknek megfelelően az áru cseréjének ideje alatt hozzáadagolással a fürdő összetételét az optimálisra állíthassa, vagy megfelelő szervoberendezést a készülékkel vezérelve, a szervorendszerrel az adagolást automatikusan elvégezze. A jelzett „mintadarab” elkészítéséhez használható minden olyan neutron-fluxussal felaktiválható célanyag, amelynek hatáskeresztmetszete igen magas. A példaként említett eljárásnál a HF hatóanyagának mérésére a mintadarab jelzésére tullium 170 izotópot alkalmaztunk. A mintadarab elkészítésekor az olvasztásnál az eredeti termékkel azonos összetételű alapanyaghoz kis mennyiségű inaktív tullium-oxid célanyagot adagoltunk majd a mintadarab alakját meghatározó formába öntöttük. A mintadarab elkészítése, mivel jelzése inaktív formában történt, nem jelent semmiféle gyártástechnológiai problémát és ennek következtében egyetlen olvasztással akár több évre előre elkészíthető a szükséges mintadarab mennyisége. Az így elkészített mintadarabot felaktiváljuk, a rövid felezési idejű izotópok — pl. Na 24 néhány nap alatt lebomlanak - és megmarad a tulajdonképpeni tullium 170, amely lényegében a jelzésre használt izotóp. Ez nagy neutron befogási hatáskeresztmetszete miatt kellően felaktiválódik és tulajdonságai miatt jelzésre alkalmassá válik. A rajz a találmány (mérőműszer) szerinti eljárás foganatosításához tartozó (mérőkészülék) kiviteli alakját szemlélteti. A mérőkészülék lényegében a nukleárisan jelzett mintadarabot befogadó 1 mintadarab befogó fejből, - melynek anyaga célszerűen teflon vagy egyéb műanyag ,- az előbbi helyzetváltoztatását létrehozó 9 mozgató mechanizmusból és a jelzett mintadarabot védő 8 tároló ólomvédelemből áll. A készüléknek a mérendő sav befogadására alkalmas 2 kézelő ill. mérőtartálya van. A kezelt savas, jelzett mintadarab leöblítésére a készülék 7 desztillált víz adagoló tartállyal is rendelkezik. A mérés elvégzésére 6 mérőfej (pl. nukleáris detektor) szolgál, melyet az 5 árnyékoló ólomblende véd adott pozícióban. A savnak, ill. savas víznek a 2 kezelő ill. mérőtartályból való leeresztésére a 3 folyadékleeresztő szelep szolgál. Az esetleg levált szilárd részek gyűjtésére a berendezés 4 ülepítő tartállyal rendelkezik. A készülékkel való mérés menete az alábbi módon történik: A jelzett mintadarab neutronfluxussal felaktivált célanyagot, pl. tullium-170-oxidot tartalmaz és egyebekben azonos összetételű a savazandó üveg alapanyagával. A jelzett mintadarab a készülék 1 mintadarab befogó fejben van elhelyezve és mérésen kívüli helyzetében a 8 tároló ólomvédelemben van. Méréshez a 2 kezelő ill. mérőtartályba adott térfogatú és optimálisnak meghatározott összetételű ún. referenciasavat juttatunk. Ezt követően a 9 mozgató mechanika útján az 1 mintadarabot befogó fejben levő jelzett mintadarabot a 2 kezelő ill, mérőtartályban levő referenciasavban merítjük és előre meghatározott ideig — gyakorlatilag 1—60 sec-ig - a referenciasav hatásának tesszük ki. Ezután a jelzett mintadarab a 9 mozgató mechanika útján a 8 tároló ólomvédelembe kerül. Miközben a jelzett mintadarab a 2 kezelő ill. mérőtartályból a 8 tároló ólomvédelembe jut, a 7 desztillált víz adagoló tartályból öblítést kap, melynek célja az, hogy a jelzett mintadarabról a savat lemossuk és 2 kezelő ill. mérőtartályt teljes térfogatra feltöltsük. Amíg a jelzett mintadarab a 8 tároló ólomvédelem hatásán kívül van, — tehát a savas kezelés ideje alatt, — az 5 árnyékoló blende ugyancsak a 9 mozgató mechanika segítségével, - a 6 mérőfejet védi, mely 6 mérőfej célszerűen nukleáris detektor. Savas kezeléskor így az 5 árnyékoló blende a 2 kezelő ill. mérőtartály, valamint a 6 mérőfej között helyezkedik el. Amikor a jelzett mintadarab a 8 tároló ólomvédelembe kerül, az 5 árnyékoló blende is elmozdul és a 2 kezelő ill. mérőtartály, valamint a 6 mérőfej közötti tér nyílt, a savas kezelés alatt a jelzett mintadarabról leoldott mennyiséggel arányos rádióaktivitást a 6 mérőfej méri és az azzal összekapcsolt, önmagában ismert impulzus átlagmérő regisztrálni és kijelezni tudja úgy, hogy a detektált rádióaktivitás az előzőleg kinullázott impulzus átlagmérő kijelző műszerét végkitérésbe hozza, amely kitérés az optimális savösszetételnek felel meg. A mérés ezen fázisa után nyitjuk a 3 folyadékleeresztő szelepet, amelyen át az elhasznált referenciasav a savgyűjtő tárolóba jut. Az esetleg levált szilárd részeket a 4 ülepítő tartályba fogjuk fel és azokat esetenként külön távolítjuk el a biztonsági szabályok betartása mellett. Ezt követően a savazóberendezésből vett, azonos térfogatú savat juttatunk a 2 kezelő ill. mérőtartályba és a mérési folyamatot az előbbiek szerint megismételjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
