174855. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyüzemi állattartó telepek istállóinak tisztogatására, fertőtlenítésére
3 174855 4 azonban ezekre részletesen azért nem térünk ki, mert a találmány tárgya egészen más műszaki megoldást tartalmaz. Az istálló szennyezett felületeinek tisztogatására ajánlják a gőzborotvákat. Ezek elvükben jó megoldást ígérő gépek, de a túlhevített gőz kilépve a szórófejből azonnal lehűl 80-90 °C-ra, ezért ezek a gépek alacsonynyomású, forró vízzel működő mosó eszközöknek tekinthetők és csupán a hő koaguláló hatására támaszkodva nem beszélhetünk megfelelő termelékenységről. (A szennyeződés rossz hővezető képességgel, az alatta levő padozat jó hővezető képességgel rendelkezik, a hővel való szennyeződés eltávolításakor ezt az ellentmondást nehéz feloldani.) Lévén, hogy ezekkel a lehetőségekkel rendelkezünk az istálló fertőtlenítési technológiában, kedvezőtlen mutatók jellemzik a helyzetet. Nevezetesen egy 472 kocás sertéstelepen 1300—2000 munkaórát, 3 200—4 200 m3 ivóvizet fordítanak istálló tisztogatására, fertőtlenítésre évente. A hosszadalmas istálló-tisztogatási munkák miatt növekszik az istállók üresen állása és ezért is van, hogy országosan 70-80%-osan kihasználtak az istállók. A nagy vízfelhasználás pedig igen alacsony (0,5-1,5%) szárazanyagtartalmú hígtrágya képződéséhez, tehát tömegében megnövekedett mennyiséghez vezet. Mindezeken túl, hiába rendelkezünk nem-szelektív fertőtlenítőszerek sorával, a tisztogatás megoldatlansága miatt a fertőtlenítőszerektől nem várható a megfelelő hatás, a fertőzési lánc megszakítása. A találmány szerinti megoldás célja, hogy gyors és termelékeny istálló tisztogatási eljárást biztosítson, mely azt jelenti, hogy segítségével az istállóból egy műszak alatt eltávolítható a szennyeződés. A találmány szerinti eljárás az előbb vázolt célokat kémiai módszerrel érte el. A találmány szerint alumínium- és vas-sókkal végzett tisztogatás során bonyolult kémiai reakciók zajlanak le a nevezett sók és a szennyeződés között. Bizonyos egyszerűsítéssel a következő reakciók vezetnek ahhoz, hogy a szennyeződés és a padozat között megszűnik a határfelület (at -nek megfelelő energia szabadul fel): sav-bázis reakció következtében keletkező belső víz duzzasztja a szennyeződést, vízben oldhatatlan fém-foszfátok keletkeznek, a fehérjék hidrát burkának elvesztése koagulálódásukhoz vezet. Az alumínium- és vas-sókat, a meszet, valamint a polielektrolitokat széles körben használják a szennyvíz és hígtrágyák flokkulálására, a harmadfokú szennyvíztisztításban és felszíni vizek derítésében - elsősorban foszforeltávolítás céljából (157 437 és 167 398 sz. magyar szabadalom vagy a 25 05 020 sz NSzK-beli szabadalom, a pelyhesítő szerek előállításával, a szennyvizek és felszíni vizek, illetve a folyékony trágya derítésével foglalkoznak). A gyakorlatban a foszfornál nagyobb mennyiségű alumíniumot vagy vasat kell használni a kicsapáshoz. A kicsapódott foszfát oldhatósága a pH-tól is függ, nevezetesen pH 4,5—5,0 tartományban csapódik ki a legtöbb foszfor (Al3+ és Fe3+). A nevezett sókról az is ismert, hogy a fehérjéket kicsapják oldatukból. Miután benedvesítettük a padozatra tapadt szennyeződést, a magas fehérje tartalmú szennyeződésben (10—40% nyersfehérje) kicsapódnak a fehérjék. Laboratóriumi kísérleteinkben is hasonlót észleltünk, sőt az alumínium-szulfát kicsapja a poliszacharidokat (pl. a keményítőt) is vizes oldatából. A kicsapódás reverzibilis volt, másfelől azt tapasztaltuk, hogy az a-amiláz reakció-sebessége nem különbözött az alumínium-szulfáttal kezelt és nem kezelt szubsztráton. A megoldás lényeges az, hogy valamelyik fém-sóhoz metil-narancs indikátort adagolunk, az ily módon elkészített sóból vizes oldatot készítünk, az oldattal önmagában ismert módon benedvesítjük az istálló padozatát, a benedvesített padozatot állni hagyjuk, majd önmagában ismert módon a szenynyeződést nagynyomású mosó-fecskendő segítségével eltávolítjuk, adott esetben neutralizáljuk a felületeket és a fertőtlenítést végrehajtjuk. A nevezett fémsókat istállóban a szilárd szenynyeződés eltávolítására eddig nem vették igénybe. Ezen a területen való alkalmazásuktól jó szennylazító hatást vártunk. A gyakorlati kipróbálás során kiderült, hogy a nevezett sók oldatai a padozaton használhatók ilyen célból, tehát szilárd-szilárd fázis szétválasztására. E mellett számos, egyéb meglepő hatást is észleltünk. Azt tapasztaltuk ui., hogy a tisztogatószer oldatának szétpermetezése után a padozaton több logaritmus kitevővel csökkent az aerob összcsíraszám. A coliformok és Salmonellák elpusztultak, a Gram-pozitív coccusok (pl. staphylococcusok) és gombák száma is több nagyságrenddel csökkent. Ezek alapján már következtethetünk arra, hogy számos vírusos fertőző betegség kórokozója is elpusztul (pl. száj- és körömfájás, malacok vírusos hasmenése, szarvasmarhák vírusos hasmenése, Aujeszky-féle betegség, baromfipestis stb.) a szenynyeződésben a tisztogatószerek hatására. A találmány szerinti eljárás előnyei a korábbi megoldásokhoz képest a következőkben foglalhatók össze: kisebb ráfordítással hatékonyabb lesz a fertőtlenítés az istállókban: csökken az élőmunka ráfordítás, a vízfelhasználás és az állattartó telepen képződő hígtrágya mennyisége is. A találmány szerinti eljárás igen egyszerű. A korábbi tisztogatási eljárásokkal szemben maga is fertőtlenítő hatású. Ezért számos fertőző betegség megállapítása idején hiánypótló szerepet is játszhat, ui. a nagy kárt okozó fertőző betegségek fellépésekor az istállóban csak előzetes fertőtlenítés után szabad a szennyeződés eltávolítását megkezdeni. Azonban a szennyezett felületeken a fertőtlenítőszerek hatása nem érvényesülhet, és ezért a szokásos módon istállóból eltávolított szennyeződés újabb fertőzés forrásává válhat. A találmány szerinti tisztogatással ez a veszély az esetek többségében eliminálható. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
