174834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés termékek előállítására száraz vagy viszkózus masszából
5 174834 6 illetve felfelé néző falaihoz tömörödik. A 27 nyomófej 29 vibrátorainak elrendezése viszont olyan, hogy a tömörítő hatás ellentétes irányú, mint a munkaasztalnál. Következésképpen a formához tartozó bélyeg a masszát a forma balfelé és lefelé néző belső falaihoz tömöríti. A leírt módszerrel tehát a forma falai mentén a fal irányától függetlenül tömöríthető a massza. Ez a hatás igen fontos. A hagyományos préselésnél, vagyis amikor a bélyeget egyszerűen belenyomják a masszával megtöltött formába, a nyomás a masszában lényegében a bélyeg által gyakorolt erő irányának megfelelő irányú és a massza részecskéi közötti nagy súrlódás miatt a présnyomás nem tudja a masszát olyan erővel tömöríteni a bélyeg mozgási irányával párhuzamos falakhoz, hogy a munkadarab megfelelő részei elég szilárdak és kellően sima felületüek legyenek. Az ismertetett vibrálási módszerrel viszont lényegében egyenletes szilárdság és felületminőség érhető el még bonyolult forma és sok töltőanyagot tartalmazó massza ésetén is. Az eredmények még tovább javíthatók, ha az egyes vibrátoroknál különféle lökésfrekvenciákat alkalmazunk. A módszer egy gyakorlati foganatosításí módja esetében a forma felső részeihez tartozó vibrátoroknál a lökésfrekvenciák a következők: A és C pozíció: 8900 lökés/perc B és D pozíció: 6000 lökés/perc A forma felső részén a 2. ábra szerinti elrendezésben alkalmazott vibrátoroknál ilyen magas frekvenciákat használunk, míg a forma 3. ábra szerinti alsó részénél a következő alacsonyabb frekvenciákat javasoljuk: A és C pozíció: 2900 lökés/perc B és D pozíció: 2600 lökés/perc Bizonyos esetekben azonban célszerű megfordítani a helyzetet, mikor is a forma alsó részénél alkalmazunk magasabb frekvenciákat és a forma alsó részénél alkalmazunk alacsonyabbakat. Az optimális frekvenciakombináció a formába töltött anyag minőségétől függ. Beton esetében akkor éljük el a legjobb eredményeket, ha a nagyobb frekvenciák a forma alsó része felé irányulnak, fa töltőanyagot tartalmazó képlékeny keverék esetében viszont célszerűbb a forma felső részén alkalmazni magasabb frekvenciákat. Az alkalmazandó frekvenciákat általában gyakorlati tapasztalatok alapján kell meghatározni. Az optimális frekvenciarendszer függ az alkalmazott anyagtól és a forma kialakításától is. Annak érdekében, hogy a legalkalmasabb erőrendszer hatásának tehessük ki a formát, a vibrátorok frekvenciájának és lökésirányának változtathatónak kell lennie. Azokat a vibrátorokat, amelyeknek azonos frekvencián kell dolgozniuk nem szükséges mechanikai vagy villamos úton szinkronizálni. A gyakorlati tapasztalatok szerint a közel azonos frekvenciára beállított vibrátorokat az alap által átalakított lökések önműködően szinkronizálják. A rajzokon a vibrátorok a négyzet alakú forma oldalai mentén vannak elrendezve, de elhelyezhetők a sarkokban is. A 7. ábra azt mutatja, hogy az eltérő frekvenciák alkalmazása hogyan befolyásolja a lökések amplitúdóját. Az ábrán két eltérő frekvenciájú szinuszos görbét összegeztünk. Az összegezés eredményeképpen azokban az intervallumokban, ahol a lökések iránya megegyezik, amplitúdónövekedés lép fel. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a lökőhatásnak ez a periodikus változása rendkívüli módon megnöveli a massza formakitöltő képességét, illetve fokozza annak tömörödését. Az ismertetett módszer a gyakorlatban igen jól bevált és lehetővé tette olyan, nagy mértékben változó vastagságú munkadarabok előállítását, amelyeknek az anyagsűrűség a különféle vastagságú részekben közel azonos. A szokásos módszerekkel, a találmány szerinti különleges vibrálási technika alkalmazása nélkül készült munkadaraboknál az egyes részek anyagsűrűsége igen eltérő, a vastagabb részekben üregek is előfordulnak. A találmány által elérhető előnyök hosszú és intenzív kísérleti munka eredményeként jöttek létre. A kísérleti munka részben elméleti alapokra, részben a kísérleti eredmények állandó visszacsatolására épült. A különböző frekvenciájú és irányú rezgések alkalmazása a forma felső és alsó részén azon feltételezésen alapult, hogy a különféle tömegű részecskékre a különféle frekvenciák eltérő hatást gyakorolnak és hogy ez érvényes a forma különféle térfogatú üregeibe zárt különféle mennyiségű masszarészekre is. A következőkben egy példát közlünk arra, hogy hogyan foganatosítható a találmány szerinti eljárás: 1. A forma alsó részét a kívánt vastagságban masszával töltjük meg. A formát célszerűen a töltés során is vibráljuk, ily módon megrövidül a töltési idő. A vibrálás alternatív módon a töltés után is végezhető, és általában akkor kell kezdeni, amikor a kívánt mennyiségű massza már be van töltve a formába. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a vibrálás csupán a forma alsó részében történik, a forma felső részének eltávolítása mellett, a massza felső felülete ferde lesz (lásd az 1. ábrát, ahol a vonallal jelöltük ezt a ferde felületet). 2. A forma felső részét viszonylag lassan (néhányszor tíz másodperc alatt) ráengedjük a massza szabad felületére. A forma felső részének vibrációja és az általa gyakorolt nyomás hatására a massza egyenletesen eloszlik a formában. Miközben a forma felső része rányomódik a masszára, ennek egyenletes eloszlatása folytatódik és a tömörödés oly módon következik be, hogy a masszában levő levegő közben el tud távozni 3. Egy ideig viszonylag kis nyomás mellett vibráljuk az anyagot, majd a munkadarab préseléséhez szükséges teljes erőt engedjük hatni a formára (ennek nagysága a forma méreteitől függően több száz kp) és elvégezzük a massza végső alakra való sajtolását. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
