174807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított felületi fényességű ill. fényezhetőségű fotográfiai rétegek előállítására
5 174807 6 magasabb legyen. Ilyen kopolimerek például, amelyek a zárójelben megadott súlyszázalék összetételnél a következő minimális filmképzési hőmérsékletekkel rendelkeznek: Metil-metakrilát(98)-akrilsav(2) 95 °c Sztirol(98)-akrilsav(2) 83 °C Akril-nitril(98)-akrilsav(2) 92 °C A magasabb és alacsonyabb minimális filmképzési hőmérsékletű polimer latexek elegyítési arányát a vizes zselatin oldathoz — kompatibilitási viszonyaikon kívül — a kialakuló vizes rendszer viszkozitása, önthetősége és filmképző tulajdonságai együtesen szabják meg. A két féle vizes polimer latex elegyítési súlyaránya általában 5:95 és 95 :5 értékek közé esik. A találmány szerinti eljárás céljára alkalmas vizes polimer latexek koncentrációja a zselatinos rendszerrel történő elegyítés előtt 3—60 s%, célszerűen 3—15 s% tartományban lehet. Az elegyedés elősegítésére — a polimer latexek összekeverése után - anionos és/vagy nemionos felületaktív adalékok vihetők a polimer latexbe és/vagy a zselatin oldatba. Az eljárásban alkalmazható vizes polimer latexek pH-értéke 3—10 határok között van, előnyösen pH 5-8. Ezen értéket a zselatin oldattal való elegyítés előtt az alkalmazott technológiától és a zselatin minőségétől függően átalában pH 6—7 értékre célszerű beállítani. A kétféle vizes polimer latex a zselatin oldathoz külön-külön is adagolható. A találmány szerinti eljárás úgy is megvalósítható, hogy a polimertartalmú baritrétegre sárga, bíbor és kékes-zöld színképzőt és a szokásos adalékanyagokat tartalmazó fényérzékeny rétegeket és védőrétegeket viszünk. Az említett színképző tartalmú rétegek közül a felsőre öntött védőrétegben levő zselatint 10-70 s%-ban, alkalmasan megválasztott polimerekkel helyettesíthetjük vagy olyan színképző tartalmú rétegek fölé önthetjük, amelyeket szokásosan baritált hordozó papírra vittünk fel. Úgy is eljárhatunk, hogy műanyagbevonatú (RC) hordozóra fekete-fehér fotoemulziót és olyan védőréteget viszünk fel, amelyben a zselatin 10-70 s%-át alkalmasan megválasztott polimerekkel helyettesítjük. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint úgy járunk el, hogy műanyagbevonatú hordozóra öntött sárga, bíbor és kékes-zöld színképző és a szokásos adalékanyagokat tartalmazó fényérzékeny rétegek, illetve védőrétegek előállításakor a színképzőtartalmú rétegek közül a felsőre öntött védőrétegben a zselatin 10-70 s%-át alkalmasan megválasztott polimerekkel helyettesítjük. A találmány szerinti eljárás úgy is foganatosítható, hogy akár bármilyen módon baritált, akár * müanyagbevonatú hordozóra öntött sárga, bíbor és kékes-zöld rétegek mindegyike fölé olyan védőréteget öntünk, amely a zselatin súlyára számított 10—70 s%-ban az alkalmasan megválasztott polimereket tartalmazza. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: a) a polimer latexeket tartalmazó vizes zselatin rendszer a fotográfiai iparban szokásos rétegöntési technológiák bármelyikével felvihető a hordozóra, azon a szilárd réteg kialakítható, b) a fekete-fehér és színes rétegöntési technológiáknál egyaránt alkalmazható, c) a polimer-zselatín-víz rendszerekbe a fotóanyagok öntése során alkalmazott valamennyi adalékanyag (cserző, nedvesítő, stabilizáló, színérzékenyítő, színképző, stb.) bevihető, d) a fotópapíroknak, kidolgozás után, mind tükörfényezéssel, mind anélkül, nagyobb lesz a felületi fényességük, mint a polimert nem, vagy csak egyféle polimer latexet tartalmazó, egyébként azonos összetételű fotópapíroké, e) a fotópapírok igen magas hőmérsékleten (akár 140 °C-on) is tükörfényezhetők, f) a tükörfényezés során esetlegesen fellépő helyi túlmelegedés az optikai és mechanikai tulajdonságokat kevésbé rontja, g) nemcsak baritált papírok, hanem müanyagbevonatú (RC) papírok védőrétegeiben alkalmazva is további fényességnövekedést biztosít, h) javítja a fotópapírok mechanikai tulajdonságait, a mérettartást és síkban fekvést. Felületi rétegben alkalmazva jobb karcállóságot is eredményez, i) a baritáló rétegben alkalmazva megszünteti az adhéziós problémákat, j) a felhasznált polimer latex olcsóbb, mint a zselatin. A találmány szerinti eljárás megvalósítását az alábbi kiviteli példák szemléltetik. 1. példa 15°C-nál alacsonyabb, minimális filmképzési hőmérsékletű vizes kopolimer latex előállítása. Az emulziós kopolimerizációt két lépésben, de ugyanazon 3 literes, 4 nyakú lombikban, vízfürdőben végeztük. A lombikot visszafolyó hűtővel, adagoló tölcsérekkel, hőmérővel és nitrogén gáz bevezetővel látjuk el. Az első lépésben 445,3 g ionmentes vizet, 33,3 g Fenopon EP—110-et (Gaf Corporation, New York, N.Y. USA, összetétel: nonil-fenoxi-polioxi-etilén-szulfát ammóniumsója) 64,3 g metil-metakrilátot és 145,7 g etil-akrilátot adagolunk a lombikba, mialatt lassú keverés közben nitrogént áramoltatunk a rendszeren keresztül. A képződött emulzió hőmérsékletét 30 °C-ra emeljük. A 4,3 g ammónium-perszulfát és a 0,19 g nátrium-biszulfit katalizátor beadagolása után a hőmérséklet emelkedik és 10 perc alatt 70°C-ot ér el. A hőmérséklet emelkedése közben 4,3 g metakrilsav 25 ml vizes oldatát egyenletesen adagoljuk a rendszerbe. A hőmérséklet visszaesésekor a latexet 30 °C-ra hűtjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
