174807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított felületi fényességű ill. fényezhetőségű fotográfiai rétegek előállítására

5 174807 6 magasabb legyen. Ilyen kopolimerek például, ame­lyek a zárójelben megadott súlyszázalék összeté­telnél a következő minimális filmképzési hőmérsék­letekkel rendelkeznek: Metil-metakrilát(98)-akrilsav(2) 95 °c Sztirol(98)-akrilsav(2) 83 °C Akril-nitril(98)-akrilsav(2) 92 °C A magasabb és alacsonyabb minimális filmképzési hőmérsékletű polimer latexek elegyítési arányát a vi­zes zselatin oldathoz — kompatibilitási viszonyaikon kívül — a kialakuló vizes rendszer viszkozitása, önt­­hetősége és filmképző tulajdonságai együtesen szab­ják meg. A két féle vizes polimer latex elegyítési súly­aránya általában 5:95 és 95 :5 értékek közé esik. A találmány szerinti eljárás céljára alkalmas vizes polimer latexek koncentrációja a zselatinos rendszerrel történő elegyítés előtt 3—60 s%, cél­szerűen 3—15 s% tartományban lehet. Az elegyedés elősegítésére — a polimer latexek összekeverése után - anionos és/vagy nemionos felületaktív ada­lékok vihetők a polimer latexbe és/vagy a zselatin oldatba. Az eljárásban alkalmazható vizes polimer latexek pH-értéke 3—10 határok között van, előnyösen pH 5-8. Ezen értéket a zselatin oldattal való elegyí­tés előtt az alkalmazott technológiától és a zselatin minőségétől függően átalában pH 6—7 értékre célszerű beállítani. A kétféle vizes polimer latex a zselatin oldathoz külön-külön is adagolható. A találmány szerinti eljárás úgy is megvalósít­ható, hogy a polimertartalmú baritrétegre sárga, bíbor és kékes-zöld színképzőt és a szokásos adalékanyagokat tartalmazó fényérzékeny rétegeket és védőrétegeket viszünk. Az említett színképző tartalmú rétegek közül a felsőre öntött védőréteg­ben levő zselatint 10-70 s%-ban, alkalmasan megválasztott polimerekkel helyettesíthetjük vagy olyan színképző tartalmú rétegek fölé önthetjük, amelyeket szokásosan baritált hordozó papírra vittünk fel. Úgy is eljárhatunk, hogy műanyagbevonatú (RC) hordozóra fekete-fehér fotoemulziót és olyan védő­réteget viszünk fel, amelyben a zselatin 10-70 s%-át alkalmasan megválasztott polimerekkel helyet­tesítjük. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint úgy járunk el, hogy műanyagbevonatú hordozóra öntött sárga, bíbor és kékes-zöld színképző és a szokásos adalékanyagokat tartalmazó fényérzékeny rétegek, illetve védőré­tegek előállításakor a színképzőtartalmú rétegek közül a felsőre öntött védőrétegben a zselatin 10-70 s%-át alkalmasan megválasztott polimerekkel helyettesítjük. A találmány szerinti eljárás úgy is foganatosít­ható, hogy akár bármilyen módon baritált, akár * müanyagbevonatú hordozóra öntött sárga, bíbor és kékes-zöld rétegek mindegyike fölé olyan védőré­teget öntünk, amely a zselatin súlyára számított 10—70 s%-ban az alkalmasan megválasztott poli­mereket tartalmazza. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a következők: a) a polimer latexeket tartalmazó vizes zselatin rendszer a fotográfiai iparban szokásos rétegöntési technológiák bármelyikével felvihető a hordozóra, azon a szilárd réteg kialakítható, b) a fekete-fehér és színes rétegöntési technoló­giáknál egyaránt alkalmazható, c) a polimer-zselatín-víz rendszerekbe a fotó­anyagok öntése során alkalmazott valamennyi ada­lékanyag (cserző, nedvesítő, stabilizáló, színérzé­­kenyítő, színképző, stb.) bevihető, d) a fotópapíroknak, kidolgozás után, mind tükörfényezéssel, mind anélkül, nagyobb lesz a felületi fényességük, mint a polimert nem, vagy csak egyféle polimer latexet tartalmazó, egyébként azonos összetételű fotópapíroké, e) a fotópapírok igen magas hőmérsékleten (akár 140 °C-on) is tükörfényezhetők, f) a tükörfényezés során esetlegesen fellépő helyi túlmelegedés az optikai és mechanikai tulaj­donságokat kevésbé rontja, g) nemcsak baritált papírok, hanem müanyag­bevonatú (RC) papírok védőrétegeiben alkalmazva is további fényességnövekedést biztosít, h) javítja a fotópapírok mechanikai tulajdon­ságait, a mérettartást és síkban fekvést. Felületi rétegben alkalmazva jobb karcállóságot is ered­ményez, i) a baritáló rétegben alkalmazva megszünteti az adhéziós problémákat, j) a felhasznált polimer latex olcsóbb, mint a zselatin. A találmány szerinti eljárás megvalósítását az alábbi kiviteli példák szemléltetik. 1. példa 15°C-nál alacsonyabb, minimális filmképzési hő­mérsékletű vizes kopolimer latex előállítása. Az emulziós kopolimerizációt két lépésben, de ugyanazon 3 literes, 4 nyakú lombikban, vízfür­dőben végeztük. A lombikot visszafolyó hűtővel, adagoló tölcsérekkel, hőmérővel és nitrogén gáz bevezetővel látjuk el. Az első lépésben 445,3 g ionmentes vizet, 33,3 g Fenopon EP—110-et (Gaf Corporation, New York, N.Y. USA, összetétel: nonil-fenoxi-polioxi-etilén-szulfát ammóniumsója) 64,3 g metil-metakrilátot és 145,7 g etil-akrilátot adagolunk a lombikba, mialatt lassú keverés köz­ben nitrogént áramoltatunk a rendszeren keresztül. A képződött emulzió hőmérsékletét 30 °C-ra emel­jük. A 4,3 g ammónium-perszulfát és a 0,19 g nátrium-biszulfit katalizátor beadagolása után a hőmérséklet emelkedik és 10 perc alatt 70°C-ot ér el. A hőmérséklet emelkedése közben 4,3 g metak­­rilsav 25 ml vizes oldatát egyenletesen adagoljuk a rendszerbe. A hőmérséklet visszaesésekor a latexet 30 °C-ra hűtjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents