174797. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és létesítmény broilerpulyka nevelésére
3 147797 4 — a pulykanevelés legkritikusabb első négy hete támasztja a legmagasabb igényeket a gondozókkal szemben is, az pedig könnyen belátható, hogy egy adott telep összes gondozója nem lehet az adott szakterület egyenértékű szakmai felkészültségű és szubjektív hozzáállású dolgozója,- az adott istállóba telepített naposállatok a különféle fertőzésekre annyira érzékenyek lehetnek, hogy még a kéthetes fertőtlenítési időt követően is károsulhatnak a visszamaradt kórokozóktól. A pulykatenyésztés szakterületén ismert az ún. ketreces tartás is, melyet a tenyészállatok nevelésénél alkalmaznak. Egy ilyen technológiát ismertet G.V. PANKRATYEV: „A pulykatenyésztés termelékenységének növelése” c. (1954 Bp.), (OMGK.Rc.7555. sz.) művének 22-24. oldalain, mely szerint a kispulykák 6—7 hónapos nevelése három periódusban történik. Az első periódusban a naposállatokat az adott pulykafajtától függően 24-30 db állat/m2 telepítési sűrűséggel, 24-30 °C közötti, a napszakok és a fejlődés szerint változó hőmérsékleten kétszintes ketrecekben tartják, előírt takarmányozás mellett. Az első periódus 16. napjától kezdve a növendékeket hatszintes ketrecekbe telepítik 16-24 db állat/m2 sűrűséggel, miközben a hőmérsékletet éjjel 21-24 °C, nappal 18-19 °C között tartják, megváltozott takarmányozás mellett. A második periódusban - az állatok 50-60 napos koráig - a növendékeket 15-20 °C hőmérsékletig fűtött ólakban tartják 10 db állat/m2 telepítési sűrűséggel. A harmadik periódus viszont az ún. szabadtéri tartás időszaka, fűtetlen ólakban a legelőn vagy mezőn. Az ismert technológia hátrányos jellemzőit több csoportra oszthatjuk. Jóllehet a takarmányozás mikéntje nem képezi találmányunk közvetlen tárgyát, mégis említésre méltó, hogy az itt leírt megoldás mind tudományos, mind gyakorlati szempontból tökéletesen elavultnak tekinthető. A tenyésztési eljárás legfőbb jellegzetessége az állatok állandó megfigyelésében ill. megfigyelhetőségében, a gyakori telepítésben és a hőmérséklet-program előírásában van. Ezek az intézkedések lényegében a növendékek természetes kiválasztódásának gyorsítását szolgálják. A tenyésztésre egyáltalán nem vagy csak csökkent mértékben alkalmas egyedek neveléséről ill. további sorsáról bővebb tájékoztatást nem ad. Az eljárás nagyüzemi hústermelés megvalósítására alkalmatlan, pedig a ketreces tartás nagy telepítési sűrűsége első látásra ezt valószínűsíti. A létesítmény oldaláról két lényeges mozzanatot emelhetünk ki, elsőként azt, hogy az első és második periódus egyetlen egy közös épületben valósul meg, ami állategészségügyi szempontból tarthatatlan nagyüzemben, másodikként pedig azt, hogy a többszintes ketrecekben fejlődő állatok egymást állandóan zavarják, ezért fejlődésük, főként súlygyarapodásuk és takarmányhasznosításuk egészen rossz. A találmány bővebb értelemben vett tárgyköréhez tartozó szakterületeken, így a többi között a csirke- a galamb-, a bárány- és a malactenyésztésben is alkalmaznak ketreces tartást. Ezek ismert intézkedéseit azonban az egyes állatfajok eltérő élettani és egészségügyi igényei miatt egyszerű átvitellel nem lehet kiterjeszteni más fajokra. Csak példaként említjük meg, hogy az egyaránt 45-55 g tömegű naposállatként nevelésre fogott csirkéből kb. 45 nap alatt l,5kg-os broiler, míg pulykából kb. kétszer ekkora idő elteltével 5,5 kg-os broiler lesz. A találmány feladata nagyüzemi hústermelésre alkalmas, a ketreces és a mélyalmos tartás előnyös tulajdonságait egyaránt kihasználó megoldás kidolgozása. A találmány szerint ezt a feladatot azzal oldjuk meg, hogy a naposállatokat 35 db állat/m2 sűrűséggel telepítjük a ketrecbe és 35—37 °C közvetlen ill. 24-25 °C környezeti hőmérsékleten előneveljük, majd az állatokat 7 db állat/m2 sűrűséggel egy másik istállóban mélyalomra telepítjük és változatlan telepítési sűrűség mellett 24-25 °C hőmérsékleten tartjuk. A találmány szerinti megoldás egy tökéletesített foganatosítási módjánál a naposállatokat az adott pulykafajtának megfelelően 30-35 db állat/m2 sűrűséggel, 35-37 °C közvetlen és 24-25 °C környezeti hőmérséklet mellett telepítjük a ketrecbe, ahol egyrészt az előnevelés 4-5. napjáig a naposállatokat a betelepítéskor a taposórácsra fektetett papírlemezen, előnyösen hullámpapírlemezen tartjuk és kézzel a papírlemezre szórt morzsázott takarmánynyal, valamint környezeti hőmérsékleti, naponta cserélt ivóvízzel tápláljuk, másrészt 2-3 Watt/m2 környezeti megvilágítás mellett a ketrecben az előnevelés 1. napján 20-30 Watt/m2, ezután 8-12 Watt/m2 közvetlen megvilágítást tartunk fenn napi 20-24, előnyösen 23 órán keresztül, az előnevelés 5-6. napjától az állatokat gépi úton tápláljuk és a megvilágítást napi 14-18, előnyösen 16 órára csökkentjük, az előnevelés befejeztével az állatokat 5-7 db állat/m2 sűrűséggel egy másik istállóban mélyalomra telepítjük és változatlan telepítési sűrűség mellett 24—25 °C hőmérsékleten tartjuk. Az előbbi egy célszerű változata szerint 6-8 naponként a közvetlen- és a környezeti hőmérsékletet 2-3 °C értékkel csökkentjük. A találmány szerinti létesítmény lényege az, hogy egy adott alapterületű, ketrecekkel beépített előnevelőistállóból és öt-nyolc, célszerűen hat, az előnevelő istállóval azonos alapterületű, mélyalmos istállóból van összeállítva, melynek előnevelő istállójában legalább egy, felsőpályás önetetővel és önitatóval, valamint műanyával felszerelt taposórácsos ketrecekből összeállított, alsópályás trágyaki' húzószerkezettel ellátott, egyszintes ketrecsor van összeállítva, ahol a taposórács a padlószint fölött adott magasságban, az öntetők és önitatók pedig ketrecsoronként egy-egy közös vonalban és a műanyák hatósugarán kívül vannak elrendezve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
