174757. lajstromszámú szabadalom • Állattartó rácspadozat
3 174757 4 maguk után vonják az egész battéria indokolatlan drágulását. Ezt a körülményt csak fokozza az a tény is, hogy a rácspadozatok rendkívül munkaigényes technológiával készülnek, mivel hegesztett szerkezetek. így ez ugyancsak a gazdaságtalanság felé mutat. Ismeretesek olyan rácspadozat-betétek vagy betéttestek, amelyek lényegében a ponthegesztett pálcás megoldást utánozzák és lényege az, hogy a padozat olyan öntvényből áll, mely párhuzamos bordákkal bír. Ez a megoldás a ponthegesztett pálcás megoldás összes hátrányait magán hordja és attól csupán gyártástechnológiában tér el, amennyiben nem húzott anyagból, hanem öntészeti úton készül. E megoldás a gyakorlatban ezidáig nem tudott elterjedni. összefoglalóul meg kell állapítani, hogy a ponthegesztett pálcás rácspadozat jelenleg is fejlesztés alatt álló megoldás. Ugyanis a mechanikai tulajdonságai kielégítőek. Azonban a gyártás eszközigényes, ugyanakkor a korrózióvédelem is problémákba ütközik, mert a járófelületen kiképzett védőréteg viszonylag hamar lekopik. C) A drótfonatos taposórács volt a kezdeti megoldás a battériás tartásnál, mely biztosítja a trágya gyors áttaposását. Stabilitása és rugalmassága nagy mértékben az alátámasztástól függ, így a terhelhetőséget a teherviselő támasztékok határozzák meg. Ritkábban alkalmazott alátámasztás mellett a drótfonat szálai megnyúlnak, a járófelület öblös lesz, a huzal szilárdsági értéke a nyúlás következtében csökken. A gyengült helyeken a huzal elszakad. Az elszakadt szálak a sertést felsértik, lábtörést is okozhatnak. Az ilyen taposórács ekkor már használhatatlanná válik, és a teljes rácsot selejtezni kell, mivel az ilyen jellegű hibát javítani nem lehet. Gyártástechnológiai hiba a fonatoknál, hogy nem kellően megoldott a szálvégeknek a keretbe való tökéletes befogása sem. így nem ritkán, — ha a rács nem kellő gondossággal készült, — már a használatbavétel kezdetén vagy az első számottevő terheléskor a drótfonat megbomlik. Hátránya a drótfonatnak az is, hogy amikor a gondozó a battériába lép, a koncentrált terhelés hatására az említett hibák előfordulása csak fokozódik. Márpedig a sertések be- és kirakása a gondozók battériába való belépése nélkül igen nehezen valósítható meg. A korrózióvédelem sem megoldott a drótfonatnál. Az ismert felületvédő eljárásokkal felvitt anyagok a járófelületen hamar megkopnak, ugyancsak a kapcsolódó pontokon is hamar lekopik a védőréteg, így a korrózióképződés hamar beindul a sérült részeken, ami azután folyamatosan terjed, gyengítve az anyagszerkezetet. A felsorolt taposórács-konstrukciók közül a kedvezőbb előállítási lehetőségek és árak következtében leginkább a drótfonat terjedt el, annak ellenére, hogy élettartama az elmondottakból következően relatíve rövid és gyakorta pótlásra szorul. A találmány a felsorolt hiányosságokon kíván javítást eszközölni és olyan taposórácsra vonatkozik, mely úgy mechanikai, mint állathigiéniai és állattartási követelmények szempontjából kedvező, a támasztott követelményeket leginkább kielégíti. A találmány rácspadozat battériákhoz, mely korróziónak ellenálló anyagból, pl. alumíniumból öntéssel vagy sajtolással nyer előállítást, melynek meghatározója, hogy modulrendszerű taposórácselemekből van. Az elemek teherhordó rendszere alapkeretből és kereszttartókból áll, melyen csomópontlemezek vannak elrendezve. A csomópontlemezekhez a taposórácselemek oldható kötéssel, pl. rögzítőcsappal vagy rögzítőcsavarral vannak kötve és célszerűen a támasztólemezre is felfekszenek. A taposórácselemek erő felvételére szegélymerevítővel, főbordával, merevítőbordával és térkitöltőbordával vannak ellátva. Az előnyös kivitel szerint a bordák keresztmetszete a járófelület felé eső részen élein tompított sarkú kettős trapézok, és e szelvények úgy vannak kialakítva, hogy a felső trapéz szélesebb, az alsó trapéz vékonyított. A járófelülethez darabfelfogó tálca csatlakozik és a modulelemet képező taposórácselemek nyílásfelülete szabályos mértani idom, pl. rombusz vagy négyzet. A rajzok a találmány szerinti taposórács kiviteli alakját szemléltetik, ahol az 1. ábra az alátámasztás szerveit, a 2. ábra a rácspadozatot szerelve, a 3a ábra: a rácselem rögzítést csavaros kötőelemmel, a 3b ábra a rácselem rögzítést csappal, a 4. ábra a rácselem hálózatot, az 5. ábra a rácselem A-A metszetét, a 6a ábra a bordametszet egy kivitelét, a 6b ábra a bordametszet egy másik kivitelét, a 7a ábra rombusz alakú nyílásfelületet, végül a 7b ábra négyzet alakú nyílásfelületet ábrázol. Az 1 alapkeret és a 2 kerettartó laposacélból van. A 3 csomópontlemezek az oldható kötés elemei és a 6 taposórácselem rögzítését szolgálják A 4 támasztólemezek ugyancsak a 6 taposórácselem rögzítését szolgálják. A 4 támasztólemezek ugyancsak a 6 taposórácselem 9 szegélymerevítőjének felfekvését biztosítják. Az alátámasztás mindenkori keresztmetszeti méreteit a várható terhelésnek ill. igénybevételnek megfelelően kell meghatározni a megengedett lehajlás mellett. Az ugyancsak alátámasztott 5 darabfelfogó tálca az etetővályúból kihulló takarmány mentését és hasznosítását segíti elő és a 6 taposórács elemekből álló felülethez csatlakozik. A 6 taposórácselem rögzítésére a 3a és 3b ábrán bemutatott oldható kötések alkalmasak előnyösen. Kisebb terhelésnél megfelel a 7 rögzítőcsap is, melyet az említett ábra hajlított helyzetben szemléltet. Nagyobb igénybevételnél a 6 taposórácselem furatába 8 rögzítő csavarral oldhatjuk meg az elemek elmozdulásmentesítését, amint az a hivatkozott 3a ábrán is látható. A hengerelt acélból készített 1 alapkeret, 2 kereszttartó, 3 csomópontlemez és 4 támasztó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
