174742. lajstromszámú szabadalom • Automatikus holtjáték-utánállító szerkezet járműfékrudazathoz

3 174742 4 tető szerkezet bármely részében jelentkező, hőha­tásra vagy egyéb hatásra visszavezethető alakválto­zásoktól, ha a fékben vagy a fék működtető szerkezetében ilyen utánállító szerkezet van. Az üresjárással működő kapcsolat előnyösen a retesz és a második kapcsolószerv között nyer elrendezést úgy, hogy ezáltal a második kapcsoló­­szerv elfordulása csak akkor következik be, ha a retesz közvetlen kapcsolatba kerül a második kap­csolószervvel, az első kapcsolószerv és a csigaorsó­val szilárdan rögzített kapcsolatban álló orsó kö­zött van az egyirányú hajtás, továbbá a visszatérítő rugó, amely a reteszt visszahozza a működésen kívüli helyzetbe, egyidejűleg összenyomódik és ez­zel rugóenergiát tárol, amikor a retesz a kar min­den szögirányü elmozdulásakor egyenesvonalúan el­mozdul, a tárolt energiát pedig felszabadítja, ha a féket a holtjáték megszüntetése után meghúzzák, és amely rugó ügy is működik, hogy visszahozza a reteszt a működésen kívüli helyzetbe, egyúttal úgy is kifejti hatását, hogy mindkét kapcsolószervet az orsóhoz viszonyítottan elforgatja, az egyirányú haj­tás segítségével, ily módon visszaállítva az üresjárás megkívánt mértékét. A második kapcsolószervnek előnyösen legalább egy foga van, amelyet a reteszben levő bemetszés fogad be, emellett pedig a bemetszésnek a hosszú­sága nagyobb, mint a fog kerületi hosszúsága, ezzel meghatározva az üresjárás mértékét. A kapcsoló egység olyan kúpos kivitelű is lehet, amelynek van első és második, egymással kapcso­lódó tagja. A kapcsoló egység előnyösen azonban sokle­mezes (lamellás) olyan kapcsoló, amelyben az első kapcsolószerv számos kapcsolólemezt (lamellát) tar­talmaz. Ezek, a számos másodlagos kapcsolólemez­zel (lamellával) váltakozva helyezkednek el, amely utóbbiak a másodlagos kapcsolószervet képezik, mi­közben minden másodlagos kapcsolólemeznek (la­mellának) foga van, és minden fog a retesz bemet­szésében foglal helyet. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy viszonylag nagy forgatónyomaték átvitelére alkal­mas kapcsolóegységet nyújt, amelynek teljesítő­­képessége kevésbé csökken a kapcsolólemezek dörzsfeiületének kopása következtében, mint a kú­pos kapcsoló fajta esetében, amelyben az egyes kapcsolószervek csak egyetlenegy kapcsolótagot tar­talmaznak. Az egyik előnyös megoldásban a hüvely az orsót körülveszi és ezzel rögzített kapcsolatban áll, a kapcsolólemezek pedig a hüvelynek csökkentett átmérőjű részét körülvéve, a lemezek és az orsónak a csígamenettől távolabb eső végén kialakított üt­köző között hatását kifejtő rugózó eszköz által vannak az átmérő-lépcsőnél levő vállhoz befogva és nekiszorítva, az elsődleges kapcsolólemezek pedig ékelten vannak a hüvelyben elrendezve, viszont a másodlagos kapcsolólemezek szabad mozgásúak a ház furatában és abban a retesz által vannak megtartva. Azáltal, hogy a kapcsolóegység a hüvelyben nyer elrendezést, olyan önálló szerkezeti csoportot kapunk, amelyet könnyűszerrel lehet kiemelni a csere és/vagy karbantartás céljára, anélkül, hogy az orsót is meg kellene bolygatnunk. A további előnyös megoldásban a retesz, az állítótengellyel kapcsolódva, kényszermozgásban egyenesvonalú mozgásra kényszerül, amely állító­­-tengely viszont a kar forgástengelyéhez viszonyí­tottan excentrikusán kerül felszerelésre, és szögel­fordulással olyan kör ívén mozgatható el, amelynek középpontja az álló dúcon van, amihez viszonyítot­tan a kar szögelfordulással mozgatható. Az állító-tengely önmaga a karon belül fordul el, a karnak és az álló dúcban elrendezett állító­­-tengely egy karjának elmozdulása következtében. A rajzokban találmányunk két példaképpeni megvalósítását szemléltetjük, a rajzok közül az 1. ábra az automatikus holtjáték-utánállító szer­kezet jármüfékrudazathoz, oldalnézetben, az egyik oldalfedlap eltávolítása után, a 2. ábra metszet az l.ábra II—II vonala men­tén, a 3-. ábra metszet az 1. ábra III-III vonala men­tén, a 4. ábra metszet az 1. ábra IV-IV vonala men­tén, az 5. ábra metszet az l.ábra V—V vonala men­tén, a 6. ábra metszet az 1. ábra VI—VI vonala men­tén, a 7. ábra a kapcsoló egység módosított rugóterhe­lésű szerkezetének képe, a 8. ábra az automatikus holtjáték-utánállító szer­kezet jármüfékrudazathoz, oldalnézetben, az egyik oldalfedlap eltávolítása után, magában foglalva a 9. ábra VIII—VIII vonala mentén vett metszetet, a 9. ábra metszet a 8. ábra IX-IX vonala men­tén, a 10. ábra metszet a 8. ábra X-X vonala men­tén a 11. ábra az állítószerkezet egyik végnézete, vé­gül a 12. ábra az állítószerkezet másik végének az oldalnézete. Az 1-7. ábrákban szemléltetett automatikus holtjáték-utánállító szerkezetnek olyan 1 háza van, amelyet a fékrudazatnak egyik karja alkot, és ez a fékműködést kiváltó bordás (nem ábrázolt) tengely­csonkhoz viszonyítottan lengő mozgás végzésére alkalmas módon kerül felszerelésre, és amelynek olyan, szabadon álló felső vége van, amely össze­kapcsolható a három, egymástól közzel elválasztott szemek bármelyikén keresztül a fékező szervvel. Az 1 ház alakjában kiképzett kar a 2 csigakeréken keresztül fejti ki hatását a tengelycsonkra, amely csigakerék a 3 bordák segítségével kapcsolódik a tengelycsonkkal, amely tengelycsonk forgathatóan csapágyazott az 1 ház 4 és 5 záró véglapjai között, amely véglapok egymástól közzel elválasztottak és a ház szemben fekvő oldalaira vannak erősítva. A tengelycsonkot előnyösen legalább egy feszítő bütyökkel képezzük ki, hogy ezzel szorítsa rá a fék dörzsbetétjeit, például a féksarukat, a forgat­ható fék-tagra, például fékdobra. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents