174709. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés járműabroncsok lekerekítéses felújítására
3 174709 4 szélességével azonos. A szalagot azután a vulkanizálási eljárás után ugyancsak vulkanizáljuk. Ezáltal a futóbevonat és a lecsiszolt abroncs felülete között kifogástalan kapcsolatot biztosítunk. Egy további találmányi ismérv szerint a csíkokat és a szalagot egy tagban állítjuk elő. Célszerű azonban, ha a nyersgumiból készült szalagot és az ék alakú csíkokat különálló részekből gyártjuk, mivel azután a nyersgumiból készült szalagot csak az abroncsnak arra a meghatározott szélességű sávjára kell kiszabni, amelyet lekerekítéses módon fel kell újítani, míg az abroncshoz előirányzott ék alakú csíkok tetszőleges szélességűek lehetnek. Annak érdekében, hogy az ék alakú csíkoknak, illetve a gumiszalagnak a lecsiszolt abroncson, amelyet gumioldattal kell bekenni, a megfelelő tapadását biztosítsuk, ezeket a részeket az abroncsra meleg állapotban, például mintegy 40 °C hőmérsékleten hordjuk fel. Ilyen állapotban a nyersgumi abszolút feszültségmentes, ezért az abroncsra különösen jól felhordható. A találmány tárgyát képezi az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés is, amelynek az egy keréktalpon felszerelt abroncs tartására szolgáló tüskéje, és a tüskén kívül radiálisán elrendezett, ahhoz viszonyítva radiálisán mozgatható, a futóbevonat tartására szolgáló fogószerkezete van. A 296 799 számú osztrák szabadalmi leírásból ismertté vált lekopott járműabroncsok lekerekítéses felújítására egy olyan berendezés, amely légmentesíthető tartályból áll, amelyben egy lekerekítéses módon felújítandó abroncs felvételére alkalmas tüskét tartó keréktalp és a tüskén kívül radiálisán elrendezett megfogószerkezetet tartalmaz, amely utóbbi a futóbevonat megtartásához van előirányozva. A fogószerkezeteket horogpárok alkotják, amelyek a tüskével párhuzamosan egymás felé és egymástól elmozgathatók, és amelyek a tüske felé mutató irányban radiálisán állíthatók. Annak érdekében, hogy ilyen berendezés segítségével futóbevonatot lehessen lekopott abroncsra felhordani, az önmagában zárt futóbevonatot a fogószerkezetek megragadják, majd ez utóbbiak egymástól radiális irányban történő elmozgatásával a bevonat megnyúlik. Ezt követően helyezik fel az abroncsot hordó keréktalpat a tüskére. A tartály lezárása és légmentesítése után, aminek során az abroncs és futóbevonat között levő levegőt is eltávolítják, a fogószerkezeteket ismét radiálisán a tüske felé mozgatják, miáltal a futóbevonat az abroncson felfekszik. Végül a fogószerkezetet alkotó horogpár horgait egymástól elmozgatják, miáltal azokat az abroncs és futóbevonat között elfoglalt helyzetükből kihúzzák, így radiális kifelé mozgatásukkal a futóbevonattal ellátott abroncsról leemelhető. A tartály levegővel való megtöltését követően az abroncs a tartályból eltávolítható és autoklávba továbbítható, amelyben vulkanizálással az abroncs és a futóbevonat között előirányzott gumiréteg tartós kapcsolatot biztosít a futóbevonat és az abroncs között. Noha ez a berendezés és az ennek segítségével felújított járműabroncsok, illetve a felújítási eljárás lényeges tökéletesítést jelent a technika állásához viszonyítva, a berendezésnek mégis van hátránya, nevezetesen az, hogy a fogószerkezeteket alkotó horgok egymástól való elmozgatásakor a futóbevonat helyzetében nincs rögzítve és abroncson elfoglalt megkívánt helyzetéhez képest eltolódhat. A találmány feladata következésképpen, hogy e berendezés e hátrányának kiküszöbölésére alkalmas megoldást is szolgáltasson. Ezt a feladatot a találmány értelmében olyan berendezéssel oldottuk meg, amelynek lényege, hogy a futóbevonat a fogószerkezetnek a futóbevonattól való oldása során az abroncsra szorítható. A berendezés egy előnyös kiviteli példájára az jellemző, hogy a fogóhorgok tartójukhoz képest a tüske felé radiálisán eltolhatok, és a tartókon ütköző van elrendezve, amely a futóbevonatra felfekvésbe hozható. Célszerű továbbá, ha fogóhorgok tartóikban teleszkópszerűen vannak vezetve, és rugók hatása ellenében állíthatók. Egy további találmányi ismérv szerint a berendezésnek hengere van, amelynek dugattyúja a tüske felé radiálisán kitolható. Ezáltal a dugattyú egy lengőkarra hathat, amely a henger alatt és felett csuklós rögzítésű. Célszerű továbbá, ha a hengert két vezetőrudat összekötő borda tartja, valamint ha a fogószerkezetet függőleges tengelye körül elforgatható horogpárok alkotják, és végül, ha a horgok csúcspontjaik tartományában be vannak hajlítva. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az eljárás egyes fázisait szemléltetik, illetve a berendezés egy előnyös kiviteli példáját és néhány szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra egy új futóbevonattal ellátott gumiabroncsot keresztmetszetben mutat, a 2. ábra szétszedett állapotban szemlélteti egy lecsiszolt abroncs radiális külső tartományát, és azokat a különböző járulékos részeket, amelyeket erre a lekerekítéses felújítási művelet során fel kell hordani, a 3. ábra légteleníthető tartályt szemléltet, amely egy futóbevonatot egy járműabroncsra felvivő művelet végrehajtására alkalmas, a rajz tengelymetszet, a 4. ábra egy megfogószerkezetet, valamint annak mozgató mechanizmusát mutatja a tartály középpontja felől tekintve, az 5. ábra a 4. ábra szerinti berendezést oldalnézetben mutatja, valamint egy járműabroncsot pontvonallal tüntet fel keresztmetszetben, a 6. ábra egy fogószerkezetet mutat a légteleníthető tartály középpontja felé irányuló nézetben, a 7. és 8. ábrák megfogószerkezetek horgaihoz előirányzott tartót mutatnak oldalnézetben, részben elmetszve, valamint felülnézetben, ugyancsak részben elmetszve, a 9. ábra négy vázlatos ábrán szemlélteti a találmány szerinti tökéletesített berendezés működésmódját. Annak érdekében, hogy egy olyan 1 abroncsot, amely oldalsó profilozásokkal van ellátva, lekerekítéses módon lehessen felújítani, ezt az abroncsot 5 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
