174690. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendeséz differencia pulzuspolarográfia részére

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 174690 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1975. XI. 19. (CE-1063) G 01 N 27/48 Csehszlovákiai elsőbbsége: 1974. XI. 22. (PV 8007-74) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. IX. 28. Megjelent: 1980. VIII. 30. Feltalálók: Szabadalmas: RNDr. Trojánek Antonín tudományos munkatárs, Prága őeskoslovenská akademie véd, Prága, RNDr. Kalvoda Robert, tudományos munkatárs, Prága, Csehszlovákia Csehszlovákia Eljárás és berendezés differencia pulzuspolarográíía részére 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés diffe­rencia pulzuspolarográíía részére. Mint ismeretes, a klasszikus polarográfiás eljárás­sal működő depolarizátorok 10”5 nagyságrendű mólkoncentrációk mérésére alkalmasak. Az érzé- 5 kenység további növelésének a mért jel egyik komponense — a töltőáram jele — szab határt. Ennek értéke a polarizált elektródától függ, így például 10'6 mólkoncentráció, vagy ennél kisebb mólkoncentráció esetén ez az érték az elektrolit- 10 áram értékénél több mint két nagyságrenddel nagyobb. R. Kalvoda több javaslatot tett arra (lásd Chemie 10/1958/10, Chemické listy 53/1959/689 és J. B. Flato /Anal. Chem. 44/1972/75 A/, hogy ezt a nem kívánt áramnövekedést ki lehessen küszöbölni, 15 vagy legalább is lényegesen csökkenteni lehessen, hogy ezáltal a polarográfiás módszer érzékenységét növelni lehessen. Ugyanezt a célt szolgálta egy differencia pulzuspolarográfiás eljárás, amelyet G. C. Barker és mások írtak le /Report C/R 2297 20 2. Anal. Chem 173/1960/79). Ezen utóbb említett eljárás szerint a higany­­csepp keletkezésének végén a cseppelektródán levő áramra néhányszor tíz millivolt nagyságú feszült­séget szuperponálnak, 100 msec ideig. Az impulzus- 25 adás és az impulzus vége között mért néhány msec időtartamú polarográfiás áramot a polarizációs feszültség függvényében regisztrálják. Ez az eljárás azon alapszik, hogy a feszültségimpulzusadás foly­tán az elektródán létrehozott töltőáram az idő 30 2 függvényében gyorsabban csökken, mint az elektro­­litikus áram. R. Kalvoda és mások megállapították (Z. Fhys. Chen. Sonderheft 66/1958), hogy ha az áram értékét a rá szuperponált áram hirtelen változása után bizonyos idő elteltével mérik - amely legalább az RC tag időállandójának ötszöröse, ahol is az RC időállandóban az ellenállás az elektródarendszer ellenállása és a kapacitás az elektróda kapacitása -, a töltőáram befolyása nagymértékben kiküszöbölhető. Ennek az ismert elvnek alapján működik egy sereg kereskedelmi minőségű impulzus-polarográf, amelyek 10'7 mól­koncentráció értékig követni képesek a depolarizá­­torokat. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy kis koncentrációértékeknél az ismert impulzus-po­­larográfokkal való együttfutás nehézkes, mert a töltőáramot nem lehet teljes egészében kiszűrni, és a kapott jelleggörbe 10~6 nagyságrendű mólkon­centrációk esetén deformálódik. A nehézség lé­nyege, abban van, hogy a hasznos jel az elektróda­rendszerhez csatlakoztatott erősítő fokozatban nem dolgozható fel eléggé alkalmas módon. Egy olyan erősítő esetében, amelyet például egy, a műveleti erősítőhöz csatlakoztatott áramkövető erősítővel valósítunk meg, például 10'5 nagyságrendű mól­koncentrációknál már olyan nagy erősítési ténye­zővel kell dolgoznunk, hogy már 10'6 - 10~® A nagyságrendű elektrolitikus áramok nem dolgoz­hatók fel. Egy további hátrány abból adódik, hogy az erősítő oszcillációját a visszacsatoló ellenállással 174690

Next

/
Thumbnails
Contents