174674. lajstromszámú szabadalom • Turbinaszabályozó berendezés hőerőmű részére

5 174674 6 hideg a fütővíz lecsökkentett hőmérséklete követ­keztében. Télen azonban a visszafolyó fűtővíz hőmérséklete melegebb, mint a fáradtgőz hőmér­­séklete a 15 vezetékben, ezért ebben az évszakban a 16 tolózár általában betolt helyzetben van. Ilyenkor a 13 és 14 hőcserélőket az 1 nagy- és kozepesnyomású egységből a 17 és 18 vezetékek útján elvezetett gőz fűti. Miután nyáron az alacsonyabb fűtővízhőmérséklet miatt a forróbb gőzzel fűtött 14 hőcserélőre nincs szükség, ezért a 17 vezetéket a 19 tolózár segítségével lezárják. Az eddigiekből kitűnik, hogy az erősen leegysze­rűsítve bemutatott berendezés megoldandó prob­lémáját nem a különböző kapcsolási lehetőségek között kell keresni, hanem inkább egy olyan szabályozásban, amely a hőszükségletnek a nap­szakoktól és évszakoktól függő ingadozásait a legtökéletesebben kiegyenlíti. A gazdasági adottságok szoros együttműködést igényelnek a közös hálózatra dolgozó, a fűtő­­turbinák és egyéb áramfejlesztő kondenzációstur­binák között. Miután az elismerten legolcsóbb áramfejlesztő eljárás a fűtőturbinák felhasználásán alapul, általában arra törekszenek, hogy ezek a gépek célszerűen csak részben fedezzék az alapter­helést, vagyis a teljes frissgőzmennyiséget fo­gyasszák. Természetesen a turbinákat úgy kell szabályozni, hogy a fűtőhálózat által okozott leghosszabb időszakos hőterheiések alatt is lehető­leg racionálisan, pl. a gőzáram szükségtelen fojtása nélkül üzemeljenek. Az átlagos hőfogyasztástól eltérő értékek, külö­nösen az extrém értékek, amelyek a nagyon hideg vagy nagyon meleg évszakokban előfordulnak, a turbinaépítőket eddig olyan megoldásokra kénysze­rítették, amelyek nem használták ki teljesen a gőz teljesítőképességét. A rajzon az 1-gyel jelolt nagy- és közepesnyomású egység felett látható szaggatott vonalas elemek az ismert és a bevezetőben már említett megoldást szemléltetik. A 20, illetve 23 vezetékek a turbina teljes gőzemnnyiségét kiveze­tik, és az éppen szükséges elvonandó mennyiség a 17a, illetve 18a vezetékeken keresztül a 14 és 13 hőcserélőkbe távozik, a visszamaradó főrész a 21, illetve 24 fojtószervekben lefojtódik, és a 22, ületve 25 vezetékeken keresztül visszaáramlik a turbinába. A szaggatottan rajzolt 42, 43 választó­­vonalak azt jelképezik, hogy a kivételi helyek mögött a turbina meg van osztva. A 21, ill. 24 fojtószervek segítségével lehet biztosítani, hogy a kivételezési helyeknél a nyomás megmaradjon, vagy esetleg még fokozódjon is, az utóbbi eset termé­szetesen jelentősebb energiaveszteséggel jár. A találmány szerinti megoldás, amelyet a 2. áb­rán leegyszerűsített alakban ábrázoltunk, felesle­gessé teszi a teljes gőzáram kivezetésére szolgáló és ezért igen költséges 20-25 alkatrészek, valamint a közelebbről nem ismertetett 42, 43 eszközök beépítését. A fűtési hálózat számára történő hő­leadás érdekében a kivételi helynél előírt nyomás­értéket, az ugyanezen a helyen az áramlás irányá­rai ellentétesen elhelyezett állítható 26 vezető­lapátok segítségével szabályozzuk be. A jelen cwtben a kivételi hely a 27 gyűrű csatornába torkollik, amelyben az elvezetendő gőz összegyűlik és az 1. ábrán 17, ill. 18-cal jelölt csővezetékekbe áramlik. A 26 vezetőlapátok 31 forgótányérjai és 32 forgócsapjai a 30 tokmánybán vannak csap­ágyazva. A 30 tokmánynak a 38 turbinaházban való elhelyezését, valamint a 28 járólapátoknak a 29 turbinarotorba való ágyazását csak sematikusan ábrázoltuk. A 32 forgócsapoknak a 30 tokmányból kiálló végeire 33 lengőkarok vannak erősítve, amelyek a 34 ujjak és a 35 görgők segítségével a 37 vezérlőkarrnantyú 36 gyűrűhornyaiba mélyed­nek. A 26 vezetőlapátok elfordítása végett most már csak a 37 vezérlőkarmantyút kell tengelyirány­ban eltolni. Ezt az elmozdulást azonban az áttekinthetőség megőrzése kedvéért nem ábrázoltuk. A 2. ábrán bemutatott elrendezés esetén több fokozat is el van látva az említett elforgatható vezetőlapátokkal, ami különösen kedvező, mert az expanzióesés eltolódásai, amelyek egy meghatáro­zott kivételi nyomásra történő szabályozás miatt lépnek fel, több fokozatra osztódnak el. Ennek az elosztódásnak köszönhető, hogy az illetékes foko­zatok működésében csak egészen csekély hatásfok­csökkenést fogunk tapasztalni. Még egyenletesebb eloszlású fokozatesést érhetünk el azáltal, hogy az egyidejűleg működtetett megfelelő vezetőlapát­sorozat egyes elemeihez különböző elfordulási szö­geket rendelünk. Ez például úgy történhet, hogy a vezetőlapátsorozatot (az ábrán nem látható) külön­böző hosszúságú 33 lengőkarokkal látjuk el. A 3. ábrán ugyancsak az alkatrészek láthatók, mint a 2. ábrán, és ugyanazokkal a hivatkozási számokkal vannak megjelölve. Most csupán a helykihasználás miatt meghajlított 33 lengőkarokra, valamint arra a különösen egyszerű konstrukcióra hívjuk fel a figyelmet, amelynek segítségével a 37 vezérlőkarrnantyú egyenesvonalú mozgása a 33 lengőkarok és velük együtt a 26 vezetőlapátok elforduló mozgását idézi elő. A 37 vezérlőkar­mantyú magátúlértetődően több szegmensből is állhat, itt azonban gyártástechnikai okokból egy darabból van esztergálva. Hasonló szempontok miatt a 36 hornyok is egyszerű esztergálási művelettel készültek. A találmány szerinti szabályozó berendezés mű­ködési elvét a 4. ábrán látható lapátprofilrajz segítségével közelebbről megvilágítjuk. A vezetőla­pátokat ismét a 26-os, a járó lapátokat pedig ismét a 28-as hivatkozási számmal jelöljük A 26 vezető­lapátok szokásos feierősítőHbait most a 31 forgó­tányérok helyettesítik, amelyek a 39 tengely körül elforgathatok. A 26 vezetőlapátok három tipikus helyzetét a lapátvégek mellé írt A, B és C hivatkozási jelekkel különböztetjük meg. A B helyzetben olyan közepes áramlási viszonyok ala­kulnak ki, amelyek kozott turbina optimális tö­megű gőzelvonással működik. Ha most a 26 vezetőlapátokat az A-val jelolt helyzetbe fordítjuk, akkor a vezetőrács átáramlási keresztmetszete lecsökken, és ezáltal a vezetőrács áramlással szembeni oldalán fekvő kivételi helyen nagyobb nyomás lép fel. Ez természetesen az elvont gőzmennyiség növekedését jelenti. A turbi­nában maradó főáramlásnak ilyen módon történő lefojtása nem jár olyan teljesítményveszteséggel, mint az eddig ismert fojtószervek alkalmazása 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents