174668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mezőgazdasági termények, főleg széna szárítására, tárolására
3 174668 4 tettekével, vagyis az egész komplex berendezés egy idényben csak egyszer használható rendeltetésszerűen. A költséges toronykonstrukció a szárított termény árát fajlagosan úgy megnöveli, hogy a gazdaságosság hiánya -, korszerűsége ellenére is - hátráltató tényezőként hat. A beruházási hányad csökkentésére való törekvés látható az 1 816 405 lajstromszámú NSZK (A—01 —f—25/16) szabadalmi leírásban, amely ugyancsak levegőztetéses szárítóra vonatkozik. Ennél a megoldásnál betonlapon levő, speciális berendezéssel folyamatosan képezhető fóliasátor alá hordják a szárítandó terményt, ahol ezt ventillációs úton szárítják. Szárítás közben a horizontálisan lerakott és kellően szárított terményt időközönként tömörítik. Bár ez a megoldás is levegőztetéses szárítási elvet valósít meg, és törekszik az olcsóbb megoldásra - ezért hagyja el a torony-épületet -, mégis a horizontális elhelyezés nagyobb helyigényt jelent, a betonépítmény állandó létesítmény, a ventillátor és sátorképző szerv nem telepíthető, ezért még mindig költséges, a hosszan elnyúló kazal térigényes és a fólia alatti tárolás ismert problémái minden esetben jelentkező, tényezők, amelyek a megoldás hátrányaként hatnak. A találmány ezeken a felsorolt hiányosságokon kíván javítást eszközölni és olyan eljárásra vonatkozik, amelynél a beruházási objektumok vonatkozásában nincs helyhezkötöttség, a berendezés mobilizálható, tetszés szerinti helyen telepíthető, és a kazal szárítás után folyamatosan újabb helyen egy idényen belül ismételten felállítható és újabb szárításhoz felhasználható. A találmány eljárás mezőgazdasági termények, főleg széna kazalban való légáramlásos szárítására, melynek meghatározója, hogy a szárítás első szakaszaként az elemekből álló kazalsablont az előre beépített függőleges légjáratban képzett fojtásig vagy azt kissé meghaladó magasságig megtöltjük a szárítandó terménnyel, majd légáramlásos szárítással a terményt előszárítjuk. Ezt követően a szárítás második szakaszaként a fojtást eltávolítjuk, a sablont terménnyel feltöltjük, miközben a szellőztetést szükség esetén előmelegítéssel intenzíven, megszakítás nélkül, a termény természetes, tömörüléséig folytatjuk. Ülepedés után - célszerűen előfonnyasztott - terménnyel a sablonban utántöltést végzünk, majd ezt követően a kazalsablont elemeire bontva eltávolítjuk, adott esetben a kazal tetejét célszerűen szalmával és/vagy fóliával fedjük. A találmányhoz berendezés is tartozik, mely mezőgazdasági termények szárítására és adott esetben tárolására is alkalmas. A berendezés meghatározója, hogy az lényegében oldalfalelemekből összeszerelhető kazalsablon, mely a szárítandó termény befogadására alkalmas. Az oldalfal elemekből szerelőoszlop segítségével állítjuk össze a sablont. A sablon szerelése után a szárítólevegő szállítására vertikális légelosztó főcsatornát építünk, melybe meghatározott magasságban zárólemezt helyezünk be. A légelosztó főcsatornához horizontálisan fekvő helyzetű oldaicsatomák csatlakoznak, melyek a kazalsablon határfala előtt végződnek. A szárító levegő olyan létcsatornán át jut a rendszerbe amelyhez ventillátor és adott esetben légmelegitő is tartozik. Az oldalfal elemek a talajhoz vannak rögzítve és egymáshoz oldható kötést képző kötőelemmel csatlakoznak. Az oldalfal elemek határoló lapja rácsozattal, vagy hálóval vagy hasonlóval van ellátva. A légelosztó főcsatorna magassága kisebb mint az oldalfal-elemek magassága és a szárítócsatornák teherhordó rácsozatból állanak. A találmány szerinti eljárás példakénti foganatosítását és az eljáráshoz tartozó berendezés kiviteli alakját rajzokkal szemléltetjük, ahol az 1. ábra a szénaszárító berendezés nézete és részben metszete, a 2. ábra ugyanaz felülnézetben, a 3. ábra két oldalfal-elem részlet és azok kapcsolása, a 3/a. ábra az oldalfal-elem részlete, a 3/b. ábra az oldalfal-elem leerősítője, a 4. ábra felállított szerelőoszlopot ábrázolja. A találmány szerinti — célszerűen vertikális kiképzésű kazal elkészítése az alábbiak szerint két szakaszban történik: Az eljárás első szakaszában a 3 oldalfal-elemekből készített kazalsablonba — a célszerűen fonynyasztott - szálastakarmány berakásának megkezdésekor az 1 főcsatorna osztott alsó szakaszát mintegy két-két és fél méter magasságig megtöltjük. Ebben a magasságban a főcsatornát előzetesen a 7 zárólemezzel lezárjuk, hogy a befúvott levegő ne tudjon eltávozni a nyitott csatornán. Az említett rakatmagasság elérése után az 5 ventillátor beindításával azonnal megkezdhető a ventillálás, s mindaddig, amíg a szárítandó termény kellően nem veszítette el nedvességét, a tapasztalat szerint nyolc órán át csak az alsó réteget szellőztetjük. Ezáltal elérjük azt, hogy az alsóbb rétegek intenzív átszellőztetésével ebből a takarmánytömegből a nedvesség jelentős hányadát elpárologtatjuk. A továbbiakban a ráhordás következtében előálló nagyobb mértékű ülepedés nem okoz átszellőztetési problémákat, befülledést, vagy bemelegedést, mert a nedvességtartalom jelentősen lecsökkent. A szárítás második szakaszában, mintegy 8 óra után, illetőleg a kazal teljes feltöltése után a 7 zárólemezt az 1 főcsatornából el kell távolítani és a teljes kazal szellőztetését ill. szárítását meg lehet indítani. A kazal feltöltésénél számítani kell arra, hogy a száradás folytán további ülepedés áll elő, ezért célszerű kb. egy méternyivel magasabbra tölteni a sablont, mint az elemek magassága. Az ülepedés során ugyanis ez a szintkülönbség kiegyenlítődik. Mivel a szárítás beindításakor a fonnyasztott szálastakarmányt az alsóbb rétegekhez a főcsatorna lezárásával intenzívebb szárításnak vetettük alá, befülledéstől még relatíve nagy kazalátmérő mellett sem kell tartani annak ellenére, hogy a nagyobb tömegű nedves takarmáayfeltöltés következtében a tömörödés is gyorsabban következik be. Ugyanis addigra az előszárítás során az alsóbb rétegekben levő termény már annyira elveszti nedvességtartalmát, hogy ebből eredően a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
