174668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés mezőgazdasági termények, főleg széna szárítására, tárolására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 174668 Ä Bejelentés napja: 1976. VI. 16. (BA—3414) Nemzetközi osztályozás: A 01 F 25/12 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. Vili. 28. Megjelent: 1980. VIII. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Vámosi Jenó' tudományos csoportvezető, 45%>, Hecser Géza osztályvezető, 5%, Bajai Állami Gazdaság. Baja Budapest, Scheid József főmérnök, 1 2,5%, Weihand Józset technikus, 12.59Í, Aradi József mezőgazdasági mérnök. 5%, Somogyi Gyula mezőgazdasági, mérnök. 5%, Ditzcndy Károly főagronómus, 5%>, Taschner Alfonz technikus, 5%, Soós János gépészmérnök, 5%, Baja Eljárás és berendezés mezőgazdasági termények, főleg széna szárítására, tárolására 1 A találmány eljárás mezőgazdasági termények, főleg szálas vagy szecskázott vagy darabos termények és takarmányféleségek szellőztetéses légáramlásos szárítására, valamint berendezés az eljáráshoz, mely berendezés ventillátorral, környezeti 5 és/vagy előmelegített levegővel üzemeltethető. A széna szellőztetéses szárítása a jelenleg ismert, alkalmazott és elterjedt megoldások szerint pajtában, kazalban, vagy szénaszantó toronyban történik. 10 A pajtában való szárításhoz komoly beruházást jelentő épület szükséges. A kazalban való szellőztetéses szárításnak hátránya, hogy kézimunkaerő szükséglete nagy. A legfejlettebb technikai szintet a toronyszárí- 15 tók képviselik, melyeknek általában perforált oldala van. Ebbe a kategóriába tartozik az ugyancsak ismert, pilléreken elhelyezett, emelhető drótfonatos csőkalapszerű szervvel rendelkező szárító is, amely rakás közben alakítja ki a hengeres kazlat. (Ilyen 20 berendezések pl. az ún. Hay-maker rendszerű szárítók.) Ezeknek az utóbbi rendszerű szárítóknak, noha a legmodernebb irányzatot képviselik, legnagyobb hibájuk, hogy meghatározott helyen telepített sta- 25 bil létesítmények (építmény berendezések), melyeket évenként csak egyszer lehet szárításra használni és feltölteni. A központi főcsatornát felhúzható dugó képezi, amely a kazal ülepedése során kinyomódik, nem tudja az ülepedést követni és az jo 2 komoly _ légveszteséget, egyenlőtlen száradást eredményezhet. További hátrány még, hogy nincs mobilitásuk, mivel telepített, azaz állandó helyhez kötött objektumok. A kihasználási hatásfok igen kedvezőtlen az évenként egyszer történő szárítás következtében. A szabadalmi irodalomból ismert a 2 218X19 lajstromszámú francia szabadalmi leírás (A—01 —f—25/16) szerinti megoldás, mely ugyancsak légszárításos elvet valósít meg. Ennél a megoldásnál egy aggregát két szárítótoronyra dolgozik. A nedves szénaféleséget a torony rácspadozatára hordják le, majd zárt rendszerben megindul a szárítási folyamat. A szárítótoronyból kilépő páradús levegőt visszavezetik az aggregátba, ahol hűtés, evaporálás történik, majd felmelegítés után ismét visszakeringtetik a relatíve alacsony páratartalmú levegőt a szárítóba. A folyamat mindaddig folytatódik zárt ciklusban, amíg a tárolt termény nedvességtartalma a kívánt értékre nem csökken. A tárolás ideje alatt a már kiszárított terményt ugyancsak az említett aggregátból bejuttatott levegővel szellőztetik, megóva azt ily módon a tárolás alatti befülledéstől. Ennél a toronynál az elhasznált, páradús levegőt a szabadba nyomják ki, tehát nincs visszakeríngtetés. Ez a megoldás igen korszerű, azonban megvalósítása költséges. Állandó létesítményt tételez fel, amelynek alapvető hibája azonos a már emlí-174668
