174617. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-foszfonometilglicin előállítására
3 174617 4 aránt kivitelezhetjük. Kényelmi és gazdaságossági szempontból előnyös, ha az eljárást légköri nyomáson hajtjuk végre. A reakció kivitelezésénél oldószerre nincs ugyan szükség, de néha előnyös valamely oldószer használata, különösen akkor, ha a reakcióban résztvevő anyagok közül egy vagy több szilárd, ezenkívül pedig azért, mert ekkor könnyebben ellenőrizhető a reakcióhőmérséklet elsősorban akkor, ha a reakciót az alkalmazott oldószer forráspontján játszatjuk le. A hexahidrotriazin és a foszfitészter reakciójánál használhatók mindazok az oldószerek, amelyekben a triazin és a foszfit oldható és amelyek közömbösek a hexahidrotriazinnal vagy a foszfitészterrel szemben. Ilyen oldószerek például az acetonitril, benzol, toluol, xilol, mono- és diklórbenzol, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, etilacetát, dimetilformamid, tetrahidrofurán, dietiléter, etilénglikol-dimetiléter, dietilénglikol-dimetiléter és hasonló vegyületek. Az eljárás (a) reakciólépésében a triazin és a foszfitészter egymáshoz viszonyított arányának nincs döntő jelentősége. A megadott reakcióegyenletből látható azonban, hogy a legjobb hozamok elérése érdekében a foszfitnak a triazinhoz való arányát 3 : 1 értékre célszerű választani. Használhatók 1 :10 és 10:1 közötti arányok is, azonban a 3 : 1 értéktől eltérő nagyságú arányok alkalmazása szükségtelenül a reakcióban résztvevő anyagok tékozlásához vezet és ezenkívül a kívánt termék kinyerése is nehezebb lesz. A találmány szerinti eljárás (a) reakciólépésének az elvégzése után, amelynek eredményeképpen triésztert kapunk, az oldószert ledesztilláljuk, amennyiben oldószert használtunk. A desztillálást a hidrolizáló közeg, így a halogénhidrogénsav vagy bázisos oldat, hozzáadása után végezhetjük. A találmány szerinti eljárás (b) reakciólépését előnyösen úgy vitelezzük ki, hogy a triésztert valamely vizes ásványi savval, így kénsavval, hidrogénkloriddal vagy hidrogénbromiddal, amely legalább 1,0 normál, együtt melegítjük visszafolyatás közben. A hidrogénklorid és & hidrogénbromid előnyös, mivel ezek a savak illékonyak és könnyen eltávolíthatók a reakcióelegyből annak betöményítésekor. A betöményített elegyet ezután lehűtjük és így kicsapjuk az N-foszfonometilglicint. A találmány szerinti (b) reakciólépést úgy is végezhetjük, hogy a triésztert alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxid vizes oldatával, vagy alifás alkoholos oldattal vagy ilyen oldószerek elegyével együtt melegítjük. Amennyiben valamely sót kapunk és szabad savat akarunk előállítani, a sót megsavanyítjuk a szabad sav kinyerése érdekében. Amennyiben a találmány szerinti (b) reakciólépést, azaz a hidrolízist, vizes hidrokloriddal vagy hidrobromiddal végezzük, előnyös ha legalább 1,0 normál vizes hidrokloridot használunk, de még előnyösebb, ha az alkalmazott hidroklorid 2,0 normál. Természetesen tömény, vizes hidrokloridot is használhatunk, de semmilyen előny nem származik belőle. Amennyiben bázikus oldatot használunk a triészter hidrolizálására, erre a célra bármelyik alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxidot alkalmazhatjuk, így a lítium-, kálium-, nátrium-, rubidium- vagy céziumhidroxidot. Különösen előnyös a nátrium- és a káliumhidroxid. Ezeket a hidroxidokat előnyösen vizes oldatok, mégpedig legalább 0,05 normál oldatok alakjában alkalmazzuk. A megadott reakciósorból látható, hogy legalább három mól alkálifémhidroxid használata előnyös egy mól triészterre számítva. Különösen előnyös, ha körülbelül hat mól alkálifémhidroxidot használunk egy mól N-foszfonometilglicin-triészterre vonatkoztatva. A találmány szerinti eljárás (b) lépését, a hidrolízist, előnyösen 70 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten vitelezzük ki, de dolgozhatunk ennél magasabb hőmérsékleten is. Előnyös, ha a 85 °C és 125 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk a hidrolizálásnál, mivel a reakció ekkor könnyen és gazdaságosan lefolytatható. Az R és R’ egyértékű szénhidrogén gyökök például rövidszénláncú alifás szénhidrogén-csoportok, így 1-6 szénatomos alkil-, alkenil- és alkinil-csoportok és a reakcióval szemben közömbös szubsztituenseket tartalmazó ilyen csoportok lehetnek. Rövidszénláncú alifás csoportok példáiként a metil-, etil-, propil-, butil-, hexil-, vinil-, allil-, butenil-, butinil-, etinil-, propinil-, hexinil- és hasonló csoportokat, továbbá a benzil-, feniletil- és hasonló csoportokat nevezzük meg. R és R’ fenil- és naftil-csoport is lehet, ezek a csoportok a reakcióval szemben közömbös szubsztituensekkel helyettesítve is lehetnek. Ilyen csoportok példáiként a rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxi-, rövidszénláncú alkiltio-, trifluormetil-, karbo-rövidszénláncú alkoxi- és nitro-csoportokat, halogénatomokat, így klór-, bróm-, fluor- vagy jódatomot, továbbá a fenil- és benziloxi-csoportokat, valamint hasonló csoportokat említjük meg. A találmány szerinti eljárás során alkalmazott 1,3,5-trikarbohidrokarbonoximetil-hexahidrotriazinokat formaldehidnek és glicinhidrokarbonészternek a reakciójából kapjuk. A találmány szerinti eljárás során használt foszfitésztereket könnyen beszerezhetjük vagy könnyen előállíthatjuk oly módon, hogy valamely alkanolt foszfortrikloriddal reagáltatunk ismert módszerek szerint. A találmány szerinti eljárással előállított N-foszfonometilglicin kontakt herbicid szerek hatóanyagaként alkalmazható évelő gyomnövényfajták irtására. A következő példák a találmány szerinti eljárás további bemutatására szolgálnak. A részek, amenynyiben másként nincsenek megjelölve, súlyrészeket jelentenek. 1. példa 1,38 rész l,3,5-trikarbetoximetilhexahidro-l,3,5- -triazint, 3,53 rész (0,15 rész 4-metoxifenilt tartalmazó) di-(4-metoxifenil)-foszfitot és 50 ml száraz benzolt Összekeverünk és az elegyet 2 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, utána pedig éjszakán át állni hagyjuk. Mágneses magrezonanciás spektrál-analízis azt mutatja, hogy az átalakulás teljes etil-N-[di-(4-metoxifenoxi)-foszfonometil]-glicináttá. A reakcióelegyet ezután vákuumban betö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6S 2
