174581. lajstromszámú szabadalom • Mezőgazdasági talajmegmunkáló szerszám
3 174581 4 rendelkezik ezekkel a hátrányokkal és növényi maradványokkal gazdagított talajokban is alkalmas a vetőmagágy előkészítésére. A találmány abból áll, hogy a boronafogak mindég legalább kettesével vannak egy közös tartóra szerelve, amely a kereten helyezkedik el rugalmasan. Ennek a kiképzésnek az az előnye, hogy a boronafogak messzemenően védettek a köves talajban a töréstől, továbbá, hogy nem mereven vagy egyszerűen rugózva vannak a kereten rögzítve, hanem a saját rúgózásuk kiegészítése képpen még egy további rugózással vannak biztosítva. Ez a kétszeresen rugózott elrendezés az önálló rugózással kiképzett boronafogak haladásakor a talajban erős vibrációra is vezet, ami egyrészt a munka minősége javításához lényegesen hozzájárul, másrészt azt eredményezi, hogy a fogak által a talajból esetenként összegyűjtött növényi maradványok ismét lerázódnak. Különösen előnyösen lehet a találmányt megvalósítani akkor, ha a tartó a kerethez csatlakozó és lefelé túlnyúló rugóelemen van, mert ily módon a boronafogak talajfüggetlensége a szokásos építésű boronákhoz képest lényegesen nagyobb lehet. Emellett, a tartót célszerű módon a megmunkálás irányában lehet elhelyezni és a boronafogak mindig a két hosszanti oldalára lehetnek felszerelve. Ha ennél a kivitelnél a tartó az első végével illeszkedik a kerethez csatlakozó és spirál rugóként kiképzett rugóelemhez, akkor így különösen kedvező kiviteli alak adódik a talajfüggetlenség és fellépő vibráció szempontjából. Ha ennél a kiviteli alaknál a vibráció nem kielégítő ahhoz, hogy a fogak öntisztítását elérjük úgy, hogy a szerszámcsoportok körül ne lépjenek fel torlódások, akkor az ezzel járó megnövekedett haladási ellenállás következtében ennél a kiviteli alaknál az az előny adódik, hogy a tartó rögzítésére szolgáló spirálrugó oly mértékben rugózik hátrafelé, hogy a munkaszerszámok, illetve a fogak addig húzódnak ki a talajból, amíg az összegyűjtött növénydarabok lerázódnak. A tartó- és a vonókeretnél elért nagyobb talajfüggetlenség is messzemenően véd a kövekkel, kemény földrögökkel és növényi maradványokkal történő eltömődésektől. Ehhez járul még az az előny, hogy mind a haladási irányban mérve két munkaszerszám közötti távolság, mind az ezek közötti oldaltávolság is olyan szűkre méretezhető, hogy a szerszámcsoport oldalirányú talajmozgást eredményez, mégpedig a tartó hátsó végén levő munkaszerszám irányába, aminek a kereten a megfelelő munkaeszköz-csoport elrendezés esetében a szántóföld felszínének jobb elsimítása a következménye. Az ilyen elrendezést a szokásos kiképzéssel megvalósítható talajfüggetlenségnél nem lehet elérni és csak azáltal valósítható meg, hogy az egyes munkaeszközöket, illetve boronafogakat a tartón munkaeszköz-csoportokba foglaljuk össze, amelyek a maguk részéről ismét rugalmasan vannak felfüggesztve. Ekkor két, vagy több boronafogat egy tartón lehet elhelyezni, amelyet spirálrugóra lehet erősíteni valamely ismert könnyen oldható csatlakozással és az oldalsó nyúlványon ismét tartóval lehet ellátni a boronafogak rögzítésére. A találmányt részletesen egy kiviteli példa alapján rajzokkal is ismertetjük. A rajzokon látható: 1. ábra Két boronafoggal ellátott tartó, amely egy tartó- és vonókereten van rugalmasan rögzítve. 2. ábra Az 1. ábrán feltüntetett boronafoggal ellátott tartó oldalnézete. A rajzokon az 1 vonatkozási szám a részletesebben nem ábrázolt keret egy keresztrúdját jelöli, amely a szokásos módon több keresztrúdból és ezen keresztrudakat összetartó hosszanti rudakból áll. A keret több, az 1. és a 2. ábrán ábrázolt szerszámegységekkel boronát alkot, amely például traktor után van akasztva. Az 1 kereszttartón a 2 spirálrugó van rögzítve, amelynek az első 3 végére a megmunkálási irány mentében elhelyezkedő 4 tartó van felszerelve valamely ismert, könnyen oldható 5 rögzítőberendezéssel. Ez a tartó lényegében egy hosszanti irányú 6 négyszögkeresztmetszetű idomacél, amelynek az alsó oldalára vannak a jobbra, illetve balra kiálló (2. ábra) 7 keresztlapok felhegesztve, amelyek a rögzítőszorítókkal ellátott spirálrugóként is kiképezett 8 boronafogak részére szolgálnak tartóul. E boronafogak az alsó 9 végüknél ismert módon, magágyelőkészítés céljára vannak kiképezve. Az előbb említett, nem ábrázolt kereten ezenkívül, több, az 1. és a 2. ábrán feltüntetett szerszámcsoport egység van rögzítve úgy, hogy ismert módon a kerettel szilárdan összekötött boronamező jön létre. A fenti kiképzésnek az az előnye, hogy a keretnek, amely az 1 kereszttartó magasságában lényegében vízszintesen helyezkedik el, sokkal nagyobb talajfüggetlensége van, mint az ismert borona elrendezéseknek, amelyeknél a keret körülbelül a 4 tartóhelyén van. Az egész elrendezés azzal tűnik ki, hogy igen egyenletes talajmegmunkálás érhető el segítségével és, hogy a boronakereten azok a torlódások, amelyeket a növényi maradványok, vagy hasonlók okozhatnak, elkerülhetők, mert a 8 boronafogak maguk is lágyan rugózva vannak kiképezve és a 4 tartónak is még megvan az a lehetősége, hogy a 2 spirálrugó rugalmas hatására hátra, felfelé kitérjen anélkül, hogy az elején rárögzített fogak ily módon tovább sodródnának a talajban. Ez lényegében a tartó első végén történő rögzítésére vezethető vissza és a teljes elrendezés a munkánál a nagyobb vibráció előnyét rejti magában, ami ugyancsak a 8 fogak öntisztításai folyamatához vezet. Az elrendezés előnye még az is, hogy a megmunkálási irányban mérhető „a" távolság és a keresztirányú „b” távolság úgy méretezhető az 1 keret magas talajtávolsága ellenére, amint ez az előnyös talaj megmunkáláshoz szükséges. A 2 spirálrugó a rugalmassági tulajdonságai következtében úgy nyúlik meg, hogy a normális munkaviszonyok mellett a 4 tartó ugyancsak vízszintesen van megvezetve, ily módon a kellő munkafeltételek biztosítva vannak és, csak nagyobb ellenállás esetén lép fel megbillenés. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
