174562. lajstromszámú szabadalom • Kétlépcsős toronyszűrő
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 174562 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1976. IX. 06. (DU—256) B 01 D 25/06,, IpP 29/28 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1978.1. 28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. VII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Rück István oki. mérnök, Rózsavölgyi Imre oki. technikus, Dunántúli Regionális Vízmű és Topscháll József oki. mérnök, Siófok. Vízgazdálkodási Vállalat Siófok Falánki János oki. mérnök, Riffer Jenó' oki. technikus, Balatonfüred Kétlépcsős toronyszűrő 1 A találmány kétlépcsős toronyszűrő vízszintes áramlásű, zárt nyomás alatti működéssel. Mint ismeretes, a folyadékokból a lebegő anyagok eltávolításának egyik módja a szűrés. A szűrők legfőbb része a magát a szűrést végző szűrőtest, a 5 szűrő anyag és a szűrőt regeneráló öblítési rendszer. A szűrők legkülönbözőbb kivitelei ismeretesek. Vannak gyorsszűrők, amelyek egyik típusa az ún. nyflt vagy gravitációs működésű, a másik a zárt 10 azaz nyomás alatti működésű szűrő. Alakjukat tekintve a szűrők általában hengeres vagy szögletes keresztmetszetű, álló vagy fekvő kivitelűek. A szűrőknél a szűrőanyag regenerálása azaz öblítése folyadékkal, levegővel vagy folyadékkal és levegővel 15 történik. Maga az öblítés rendszere a folyadék vagy levegő bevezető részből és az öblítővíz vagy zagyvíz elvezető részből áll. A találmány szempontjából a zárt nyomás alatti szűrőkkel foglalkoznak részletesebben. Ennek a 20 szűrőnek az alap típusa egyrétegű, szemcsés szűrőanyagú hengeres szűrő. Továbbfejlesztett változata a többrétegű szűrő, az emeletes szűrő, a fekvőhengeres szűrő, valamint az alulról felfelé működő szűrő. Legfejlettebbnek ezen szűrők közül a több- 25 rétegű szűrő tekinthető, mert a fajlagos lebegőanyag visszatartó képessége és hatásfoka viszonylag a legjobb. Hátránya azonban, hogy kapacitása még az igen nagy tartályméretek mellett is viszonylag kicsi. Ez a megállapítás azonban az összes eddig 30 2 említett szűrőtípusra is vonatkozik. Az emeletes szűrő csak a szürőépület alapterület igényét csökkenti. Az alulról felfelé működő szűrőnél a szűrőanyagot felülről le kell szorítani, ami viszont öblítési nehézségeket okoz. A fekvőhengeres szűrő öblítése a két szélső íveken elhelyezkedő résznél megoldatlan. Hátránya az eddig ismert szűrőknek továbbá, hogy a szűrt víz mennyiségére számítva 5 — 1 öblítővizet igényelnek és még ily nagymennyiségű öblítővíz esetén sem biztosított a kiszűrt anyag teljes mennyiségének eltávolítása. Öblítéskor a legapróbb szűrőanyag szemcsék a szűrő tetején helyezkednek el és ezzel csökkentik a leghasznosabb hézagtérfogatot. A többrétegű szűrőnél ez utóbbi megállapítás külön-külön minden egyes különböző fajsúlyú réteg felszínére vonatkozik. Ha az ismert szűrőket az öblítési rendszer tekintetében taglaljuk, megállapítható, hogy °gyik általánosan alkalmazott és régóta ismert megoldás, amikor a szűrőfenéken kialakított nyüásokon át bevezetett folyadékkal, folyadékkal és levegővel, vagy levegővel ellenáramban végzik az öblítést. Továbbfejlesztett változat, ahol az alulról felfelé szűrésnél felülről, a középtől felfelé és lefelé irányuló szűrésnél fentről lefelé és lentről felfelé, tehát mindig ellenáramban végzik az öblítést. Ezen öblítési rendszerek hibája, hogy az öblítővíz nem oszlik el egyenletesen a szűrő egész tömegén, hanem megkeresi a kisebb ellenállású 174562
