174509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azodikarbonsav-diamid aktiválására alkalmas anyag előállítására

3 174509 4 bizonyos mennyiségen felül nem célszerű használni, mert noha jó kezdeti stabilitást kölcsönöznek a PVC-nek, rontják annak úgynevezett tartós öregí­­téssel szembeni ellenállóképességét. Egyes — az úgynevezett cinkérzékeny - PVC típusoknál Zn-ve­­gyületeket csak korlátozott mértékben lehet alkal­mazni. A műanyaghabokat, műbőrt és hasonló termé­keket gyártó iparban éppen ezért igény mutat­kozott egy olyan aktivátor, illetve egy olyan aktivátor előállítására alkalmas eljárás iránt, amely aktivátor lehetőleg kisebb cink- és kadmium-tar­­talom mellett az eddig ismertté vált aktivátorokkal szemben lehetőleg fokozott hatásossággal rendel­kezik. A kadmium-tartalom csökkentése nemcsak azért vált kívánatossá, mert a kadmium vegyületei drágák és mert kumulatív toxicitásuk miatt az élelmiszerekkel és élőlényekkel érintkezésbe kerülő habosított műanyagtermékek egészségügyi veszélyt jelentenek, hanem azért is, mert igen sok műanyag­­termék hulladékként a természetbe és természetes vizekbe kerül, ahol bomlásuk során kadmiumve­­gyületek válnak szabaddá belőlük, ami környezet­­védelmi szempontból veszélyes. A műanyagter­mékek cink-tartalmának csökkentése pedig a cink­nek a stabilitásra gyakorolt előnytelen hatása miatt szükséges. Az említett célt a találmány szerint olyan módon érjük el, hogy 1,0-1,5 mól cink-oktanoát­­ból és 0,6-0,8 mól kadmium-oktanoátból 0,5—1,5 mól karbamiddal adduktot készítünk 100-120 °C-os hőmérsékleten, legalább 180 °C for­rásponté kőolajfrakcióban vagy legalább 180 °C forráspontú kőolajfrakció és valamilyen dialkil-fta­­lát lágyító elegyében. A találmány szerinti eljárást előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy oldószerként 180—210 °C forráspontú benzinfrakciót használunk. Használhatunk azonban oldószerként olyan elegyet is, amely az előbb említett benzinfrakció mellett dioktilftalátot tartalmaz. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a karbamid kadmium-oktanoáttal és cink-oktanoát­­tal az említett körülmények között adduktot képez, amely magasabb forráspontú kőolajfrakciók­ban kitűnően oldódik. Nincs tehát szükség arra, hogy oldószerként alkilénglikolokat alkalmazzunk. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az így előállított karbamidos addukt hatása jelentősen felülmúlja a fémoktoátok és karbamid egyedi hatását. Az adduktképzés tehát egyrészt azért előnyös, mert lehetségessé válik PVC-vel összeférő oldószer alkalmazása, másrészt — a fokozott akti­vitás következtében — csökkenteni lehet az akti­­vátorral bevitt fémek mennyiségét is. A találmány szerint előállított aktivátor alkal­mazásának további előnye, hogy sokkal nagyobb mértékű habosodást idéz elő, mint az ismert eljárásokkal készült aktivátorok azonos mennyisége. Ennek szemléltetésére a találmány szerinti aktivátor hatását összehasonlítottuk két ismert aktivátor, valamint külön-külön a cink-oktanoát, kadmium-ok­­tanoát és karbamid aktiváló hatásával. „A” aktivátor A 91 346 számú NDK szabadalmi leírás szerint aktivátor-oldatot készítettünk oly módon, hogy 38 g cink-oktanoátot, 13 g kálium-oktanoátot és 10 g karbamidot 60-70 °C hőmérsékleten felol­dottunk 39 g trietilénglikolban. A kész oldat 2,7 súly% káliumot, 7,1 súly% cink-oktanoátot és 10súly% karbamidot tartalmazott. „B” aktivátor A 2 538 389 számú NSZK Offenlegungsschrift szerint 49 g cink-oktanoátot és 12 g stroncium-ok­­tanoátot feloldottunk 39 g 180-220 °C-on forró ásványolaj-frakcióban. „C" aktivátor 1,33 mól cink-oktanoát és 0,7 mól kadmium-ok­­tanoát, valamint 0,5 mól karbamidot szobahőmér­sékleten összekevertünk. „D” aktivátor Ez az aktivátor találmányunk szerint úgy ké­szült, hogy 1,33 mól cink-oktanoátot és 0,7 mól kadmiumoktanoátot 310g 180-210 °C forráspontú benzinben feloldottunk, az oldathoz 0,5 mól karb­amidot adtunk, az elegyet 100°C-on 1 órán át kevertük és a kapott addukt oldatát 120 g dioktil­­ftaláttal hígítottuk. 500 súlyrész emulziós PVC-ből, 400 súlyrész lágyítóból, 10 súlyrész epoxidált szójaolajból 30 súlyrész titánpasztából, 100 súlyrész bentonitpasz­­tából és 5 g azodikarbonsav-diamidból háromhen­geres hengerszéken homogén szuszpenziót készítet­tünk. A homogén szuszpenziót öt részre osztottuk és egy-egy részt elkevertünk 1,0 g „A”, „B”, „C” és ,,D” aktivátorral míg az ötödik rész kontroll­ként szolgált. Az egyes részekből és a kontroli-ke­verékből 0,8 mm vastagságú lemezeket készítettünk, a lemezeket 100°C-on 3 percig szárítottuk, majd további 1,5 percig 190°C-ra melegítettük. A lehűlt felhabosodott PVC-lemezek fajsúlyát határoztuk meg a kontroll próbatest fajsúlyát 100-nak véve. A kapott eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. 1. Táblázat PVC-habok relatív fajsúlya 190°C-on 3 percig vég­zett habosítás után az „A”, „B”, „C” és „D” aktivátorok alkalmazása esetén Relatív habfajsúly 1,5 percig Aktivátor 190 °C-on végzett habosítás után „A” 55 „B” 55 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents