174504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kelátképző-polimer szál társított rendszer előállítására
3 174504 4 képzővel, amely nagyobb molekulasúlya következtében a szálba bezárva marad. A hivatkozott szálas szerkezeteket az enzim-beépítéshez hasonló módszerrel állítjuk elő. Az eljárás az alábbi lépésekből áll: cellulóz-triacetátot vízzel, vagy víz és glicerin elegyével nem elegyedő szerves oldószerben oldunk, valamely, a ceilulóz-triacetátra nézve nem reaktív kelátképzőt, éspedig poli(etilén-imin). HCl-t. albumint, poli-L-lizin • HBr-t vagy poliakrilsavat vízben, vagy víz és glicerin elegyében oldunk, az így kapott diszperz oldatot a cellulóz-triacetát oldatához adjuk, olyan mennyiségben, hogy a kelátképző a szál súlyára számítva legfeljebb 507, a kelátképzőt tartalmazó diszperz oldatot és a cellulóz-triacetát oldatát addig keverjük, amíg homogén emulziót kapunk, a homogén emulziót kicsapó fürdőbe merülő fonófejen fonjuk, végül a kicsapó fürdőt és a cellulóz-triacetát oldószerét a szálból eltávolítjuk. A fonás körülményei és az alkalmazandó polimer tulajdonságai megegyeznek a fent hivatkozott olasz szabadalmi leírásban ismertetettekkel. A beépíthető termékek egyaránt lehetnek vízoldhatók és nem-vizes oldószerekben oldhatók, feltéve, hogy a két fázis, nevezetesen a szálképző polimert tartalmazó és a kelátképzőt tartalmazó fázis, egymással nem elegyednek, és így emulzió képzésére alkalmasak. Az ilyen módon előállított szálak felhasználhatók arra, hogy a közegből többé-kevésbé szelektív, kiválogató módon egyes anyagokat kivonjanak, eltávolítsanak, így például fémionodat, biológiai értékű anyagokat, mint például rövidszénláncú peptideket, koenzimeket, a gyógyszerek lebomlásakor keletkező mérgező anyagokat, vagy más hasonló anyagokat. A találmány szerinti eljárást részletesebben az alábbi példák világítják meg, anélkül, hogy e példák az oltalmi kör bármiféle korlátozását jelentenék. 1. példa 4 g cellulóz-triacetátot (Fluka) szobahőmérsékleten feloldunk 53 g metilén-dikloridban (Varlo Erba gyártmány). Az így kapott és 0 °C hőmérsékletre lehűtött polimer oldathoz most keverés közben hozzáadunk 8 g mennyiségű 33 súly%-os vizes poli(etilén-imin)-hidroklorid oldatot (Polysciences Inc., Warrington, USA, cég terméke). A keverést mindaddig tovább folytatjuk, amíg homogén emulziót nem kapunk, majd az emulziót 30 percig állni hagyjuk. Az emulziót ezután acélhengerbe visszük át, amelynek felső része nitrogénpalackhoz, alsó része pedig toluolt tartalmazó kicsapófürdőbe merülő fonófejhez csatlakozik. Nitrogén nyomást adva a rendszerre, az emulzió kilép a fonófejből, és miután azt a toluolos fürdőn átvezettük, kicsapódik. Az így keletkező folytonos szálakat csévén fogjuk fel és gyűjtjük, majd a toluol és a metilén-diklorid eltávolítása céljából levegőárammal kezeljük. A kapott szálból 600 mg-ot 50 ml olyan 18,3 ppm koncentrációjú rézoldattal érintkeztetünk, amelyet CuS04 • 5H20 desztillált vízben történő oldásával állítottunk elő. A szobahőmérsékleten 4 órán keresztül végrehajtott érintkeztetés után az oldatban 1,2 ppm rezet találunk. Az elemzéseket 324,7 nm hullámhossznál Varian Techtron 1200 típusú atom-abszorpciós detektorral végezzük. A szálat ezután 50 ml In sósavoldattal mossuk. A mosóvízben 16.8 ppm réz mutatható ki. A fenti rézoldatból további 50 ml mennyiséget most ugyanezzel a szállal kezelünk. 4 órás érintkeztetés után az oldatban 0,9 ppm réz mutatható ki. A szálat 50ml In sósavoldattal mosva, a mosóvízben 17,3 ppm rezet találunk. A fent ismertetett módszert még tízszer ismételjük ugyanazzal a szálmintával anélkül, hogy annak rézmegkötőképességében bármifajta csökkenés mutatkoznék. 2. példa Kálium-bikromátból (C. Erba gyártmányú tiszta vegyszer) 6,0 pH-jú, lOOmg/liter töménységű vizes oldatot készítünk. E vizes oldatot vízzel hígítva számos oldatot állítunk elő. Ezeket az oldatokat használjuk fel standard abszorpciós görbe felvételére. E görbét úgy kapjuk meg, hogy Unicam SP 1800 spektrofotométer (Pye Unicam, Cambridge, Anglia) segítségével, 1 cm falvastagságú csónakban 350 nm hullámhossznál mérjük ugyanezen oldatok abszorpcióját. 1 liter, 2 mg/liter kálium-bikromát töménységű oldathoz hozzáadunk lg, az 1. példa szerinti módszerrel előállított, poli(etilén-imin)-tartalmú szálat. A szobahőmérsékleten végrehajtott egy órás érintkeztetés után a fenti módon leolvassuk az oldat optikai sűrűségét, és a standard görbe felhasználásával számítással meghatározzuk az oldat kálium-bikromát koncentrációját. A kapott érték 3,5 mg/liter. A fentiek szerint tehát a szál 16,5 mg kálium-bikromátot kötött meg. Ha a szálat ezt követően 10 ml 2n sósavoldattal kezeljük, a kálium-bikromát teljes mennyiségét visszakapjuk. E műveletet ugyanazzal a szállal tízszer megismételve, a szál viselkedésében változást nem észlelünk. 3. példa Ismert tény, hogy az albumin, a molekulájában jelenlevő számos — SH-csoport következtében képes fémeket, így higanyt megkötni. 10 ml 0,01 mólos, 7,0 pH-jú foszfát pufferoldatban, amely 30 tf% glicerint is tartalmaz, feloldunk 500 mg marha albumint (Calbiochem, Los Angeles, USA, cég gyártmánya). Ezt az oldatot most az 5 g 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
