174496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet villámzár szövéssel történő előállítására
15 174496 16 Erre a célra szolgál a fentiekben már említett, a 47 forgástestben elhelyezett 55 központi betét, amely nemcsak a 16 hurokképző tüske 31 befogott végét tartja, hanem a 60 betétfonal átvezetésére szolgáló 59 kilépőnyílással is rendelkezik. Ezáltal a 60 betétfonalat a 47 forgástest hátsó oldaláról annak homlokoldalára vezetjük át, ahol a 16 hurokképző tüske helyezkedik el. Az 55 központi betét e feladatra különösen alkalmasan van kialakítva. Az 55 központi betét szárral ellátott vége a 47 forgástestben kialakított központi nyíláson van átvezetve, és kilépési oldalán rugós gyűrűvel (Seger-gyűrű) vagy hasonlóval van rögzítve. A 47 forgástest szembenfekvő oldalán az 55 központi betétnek karimaszerüen kiszélesedő feje van, amely a forgástest felületére támaszkodik, és - amint a 7. ábrán látható - felül kúposán van kialakítva. Az 55 központi betét feje sugárirányú horonnyal van ellátva, amely egy nyílásban végződik. A nyílásban és a 61 sugárirányú horonyban van elhelyezve a 16 hurokképző tüske 31 befogott vége. A 60 betétfonal jobb körülvezetése érdekében az 59 kilépő nyílás felső és alsó vége lekerekített széllel van kialakítva. Mivel a 16 hurokképző tüske a horony belsejében, a 60 betétfonal pedig az 55 központi betét kúpos fejének homlokfelületén van vezetve, a 16 hurokképző tüske és a 60 betétfonal ezen a helyen egymástól bizonyos távolságban helyezkedik el, bár a 16 hurokképző tüske 33 vége és a 60 betétfonal az 57 szövési zónában egybeeső helyzetet foglal el. Ezáltal rendelkezésre áll a fonalvezető elemként alkalmazott 62 emelőrúd elhelyezéséhez szükséges tér, amely emelőrúd a 60 betétfonallal van működési kapcsolatban. Ez a fonalvezető elem a szövési ütemnek megfelelően a 63 nyíl irányában fel- és lefelé mozgatható 64 tartóval rendelkezik, a rajta elhelyezett 62 emelőrúd szádképzési mozgásának biztosításához. A 60 betétfonalnak a 14 kapcsolótag sorban történő behelyezése az alábbiak szerint megy végbe: Az 55 központi betétben elhelyezett 16 hurokképző tüske 31 befogott végének közelébe vezetett 60 betétfonal általában a szád 20” alsó szádágában helyezkedik el, ahol a szövési művelet alatt mozdulatlan 16 hurokképző tüske is található. A 62 emelőrúdban kiképzett 65 szemen keresztül átvezetett 60 betétfonalra nem kell különleges hatást gyakorolni, ezért a 65 szem helyett a 62 emelőrudat villa alakú véggel is kialakíthatjuk, amely a 60 betétfonalat az ábrán feltüntetett helyzetben változatlanul hagyja. Annak érdekében, hogy a 60 betétfonal és a 12 vetülékfonal keresztezze egymást, a betétfonalat a 20” alsó szádágban elfoglalt helyzetéből a 62’ emelőrúd által meghatározott pontvonallal feltüntetett helyzetben, a 19” felső szádágba kell vinni. Ez azáltal történik, hogy a 64 tartót megfelelő mértékben felemeljük. Villa alakú véggel kiképzett 62 emelőrúd alkalmazása esetén az emelőrúd csak a felfelé mozgás közben kerül kapcsolatba a 60 betétfonallal, míg a betétfonal visszavezetését — mivel nem szemet alkalmaztunk - a 66 feszítőelem végzi, amelyen a 60 betétfonal a 67 előtétcsévéről érkezve keresztül van vezetve. Mind ez a 67 előtétcséve, mind a további, nem ábrázolt, a 15 kapcsolótag-képző láncfonal tárolására szolgáló cséve a szövet előrehaladásának irányát tekintve még a 22, 23 nyüstök előtt van elhelyezve. A 60 betétfonalat tartalmazó 67 előtétcséve hosszirányát tekintve lényegében a láncfonal haladási irányában van elhelyezve, és a 68 nyű irányában forgó 69 csőtengelyen van csapágyazva, amelynek 78 ürege a 15 kapcsolótag-képző láncfonal átvezetésére szolgál, amely láncfonalat egy hátrább elhelyezett csévéről húzunk le. A 69 csőtengely szilárdan össze van kapcsolva a 70 fonalvezető elemmel, amely a csőtengely 68 nyü irányú forgása közben a 71 nyü irányában van az előbbi körül vezetve. A 70 fonalvezető elemben 72 nyílás van kialakítva, amelyen a 60 betétfonal keresztül van vezetve, és amely meghatározza a 60 betétfonalnak a 67 előtétcsévéről való lefutási helyét. A 60 betétfonal ezután áthalad a 73 fülön, amely a már említett 66 feszítőelemen van elhelyezve. A 66 feszítőelem egyik végével a 70 fonalvezető elemhez rögzített spirálrugóként van kialakítva. Az ismertetett elrendezés jelentősége az alábbiakból tűnik ki. A 47 forgástest forgásakor ugyan az 57 szövési zónában létrejön a 16 hurokképző tüske és a 60 betétfonal körülhurkolása, azonban a szálak hátrább elhelyezkedő zónájában is bekövetkezne a 15 kapcsolótag-képző láncfonal hasonló, azonban nem kívánatos, a 60 betétfonal körüli ellentétes irányú körülhurkolása, amely utóbbit a rajzon feltüntetett, a nyüstök előtt elhelyezett szerkezetnek kell kompenzálnia. Erre a célra a 70 fonalvezető elem 71 nyfl irányú körülfordulása a 47 forgástest 43 nyü irányú forgásával szinkronban és azonos értelemben megy végbe. A 15 kapcsolótag-képző láncfonal és a 60 betétfonal tárolására szolgáló csévék itt feltüntetett elhelyezése helyett a fonalak fordított elrendezése is megvalósítható, mivel a fonalak nemkívánatos körülhurkolásának kompenzálásánál a fonalbevezetés zónájában csupán a két fonal egymáshoz viszonyított relatív forgását alkalmazzuk. A 8. ábrán bemutatott kiviteli példánál a szerkezetnek .csak egy részét tüntettük fel, ahol a megfelelő szerkezeti elemeket az eddig használt hivatkozási számokkal jelöltük, úgyhogy ezekre az előzőekben elmondottak érvényesek. A leglényegesebb eltérés a 47 forgástestben elhelyezett 55 központi betét kialakításánál jelentkezik. Ezáltal a 60 betétfonal átvezetésére szolgáló 59 nyílás az 55 betétben a 16 hurokképző tüske 31 befogott végétől megfelelő nagy távolságban helyezkedhet el, úgyhogy a WE I szövési síkhoz képest, amelyet a 17 vetülékbevivő tű útja határoz meg, a 60 betétfonal a felső szádágban helyezkedik el, míg a szövéskor mozdulatlan 16 hurokképző tüske mindig az alsó szádágban tartózkodik. Ennél a kiviteli alaknál a 47 forgástest forgása közben az 55 központi betét nyugalmi helyzetben van. Annak érdekében, hogy a keresztezés a vetülékkel létrejöjjön, ebben az esetben a szövési síkhelyzetét a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
